Mikor a fiú oda ért a mentőhöz meglepetten látta, hogy bent két nővér van megkötözve és most kezdenek magukhoz térni. Mikor magukhoz tértek a srác ott ült éppen mellettük egy tőrt dobálva a levegőbe.

-      Látom magatokhoz tértetek, ha leveszem a szátokról a kötést, kérlek, ne sikítsatok!

A lányok bólintottak, hogy megértették és nem sikítanak, de a szemükben látszott a félelem. Sirius odahajolt hozzájuk és kioldotta a szájukra kötött rongyot, de a többi kötést rajtuk hagyta.

-      Kérlek ne bánt minket! Mi nem ártottunk senkinek sem!

-      Ki mondta, hogy bántanálak titeket?

-      Sirius, jössz már? Éhes vagyok!

-      Mindjárt csak találtam valamit, amit neked is meg kellene nézned.

-      Mégis mi olyan fontos?

-      Azt hiszem nem csak a vérre fájt a foguk az előző vendégeknek…

Mikor Elektra oda ért a mentőhöz és benézett azonnal fejbe vágta kedvesét, aki ott ült a két alsóneműre vetkőztetett ápolónő mellett.

-      Áú! Ezt miért kaptam?

-      Csak mert! Szerintem tudod jól. És most kifelé innen! Bocsássatok meg ennek a modortalan tuskónak, de néha elő jönnek az ösztönei és megfeledkezik magáról. Sajnos ruhát most nem tudok nektek adni, hacsak nincs valahol a mentőben is, ugyan is, akik lenyúlták a ruháitok azok… hát egyszóval nem tudják már visszaadni.

-      Ott van még egy váltás ruha a táskáinkban. Éppen most álltunk csak műszakba és a táskáink még nálunk voltak, amikor leütöttek minket.

-      Hol vannak a táskáitok?

-      Ott vannak, elöl az egyik ülésen, oda tettük őket mikor neki álltunk pakolni.

-      Mindjárt hozom.

-      Oldozz ki minket addig, kérlek, mert nagyon vág a kötél.

-      Rendben van. – Ezzel elvágta a köteleiket és előre nyúlt a táskáikért. – Engem Elektrának hívnak azt a tuskót ott kint, aki már megint a szemeit legelteti Siriusnak. Titeket hogy hívnak? – húzta be az ajtót maga mellett a leányzó.

-      Az én nevem Elena Hunt és a szótlan kolleginámé pedig Ingrid Hunt.

-      Oh, szóval testvérek vagytok?

-      Mindenki ezt hiszi, pedig csak egyezik a vezetéknevünk.

-      Pillanat csak megint kupán kell vágnom ezt a tuskó páromat, mert megint leskelődni próbál. Utána folytatjuk a beszélgetést. – ezzel bele rúgott egyet a résnyire nyitott ajtóba, ami el is trafálta a srácot.

-      Áú! Ezt meg miért csináltad? Most már fel vannak öltözve… Nem kellett volna orrba verned az ajtóval.

-      Persze felöltözve… Rajtuk van egy mini szoknya meg a melltartóik. Még közel sem öltöztek fel. Ha sokat leskelődsz, teszek róla, hogy elmenjen a kedved az ilyes féle gondolatoktól. Legközelebb nem az ajtóba rúgok egy hatalmasat. Na, nyomás a sofőrülésre és a tükröt pedig fordítsd felém!

-      Lányok öltözzetek fel, mert a végén még olyat teszek, amit én is megbánok!

-      Redben!

-      Szükségünk lenne némi vérre a kocsiból. Ugye nem bánnátok, ha elvinnénk egy keveset?

-      Vérre?

-      Igen, vérre.

-      Minek az?

-      Csak kell és kész! – mondta egyre agresszívebben a lány.

-      Ingrid, Elena, ki onnan! – kiáltotta Sirius.

-      Miért?

-      Mert mind a ketten vámpírok vagyunk és ő eléggé éhes! Nyomás kifelé!

A lányok először csak nevettek egyet, de mikor észrevették Elektra szemfogait úgy ugrottak ki a kocsiból, mint a nyulak a bokorból. Elektra utánuk ugrott, de Sirius a lányokra vetette magát és elkapta Elektrát, aki akkor tért észhez, hogy mit is csinál.

-      Oh, bocsássatok meg, csak hát egy ideje nem ettem már és éhes vagyok. Gondolom megijedtetek, pedig én nem szoktam így viselkedni. Ez most csak a vérszomjnak tudható be.

-      Ne öljetek meg minket kérlek! Mi nem csináltunk semmit. Nem szólunk senkinek, ha elengedtek! – könyörögtek a lányok.

-      Ne aggódjatok! Nem bántunk titeket… – szólt Sirius.

-      Ha? – kérdezte Ingrid.

-      Miféle ha? – érdeklődött Elektra.

-      Mit kell tennünk azért, hogy elengedjetek minket?

-      Semmit, csak ne beszéljetek senkinek se arról, amit láttatok, mert bajba kerülhettek.

-      Megértettük!

-      Akkor, ha nem bánjátok, elviszünk némi vért, ami elég az itt tartózkodásunkra, és már megyünk is.

-      Rendben van. – mondta reszketve Elena.

-      Nem kell félnetek tőlünk, mi a „jófiúk” közé tartozunk. – vigyorgott Sirius.-

<<< Előző   Következő>>>