-      Pusztulj az utamból!

De ebben a pillanatban már Sirius sem tétlenkedett. Hiszen sorra védte ki a csapásokat, amiket Susane indított felé a pengés legyezőjével.

-      Szép kis fegyver. Csak nem jártál Ázsiában?

-      És ha onnan szereztem, akkor mi van?

Ekkor elő vette másik legyezőjét is és immár két legyezővel igyekezett miszlikbe aprítani a srácot.

-      Jaj, most mire vágsz fel azokkal a legyezőkkel? Nem csak neked van két fegyvered! Nekem is két kardom van.

-      A kérdésedre a válaszom: apró darabokra váglak fel, ha nem, veszel komolyan. És ne a melleimet bámuld, mert elvonja a figyelmed a harcról.

-      Ami szép azt meg kell nézni!

-      Oh, ezt most bóknak veszem, de akkor sem hagylak életben!

-      Na, jó hát, ha szeretnéd, hogy komolyan vegyelek! Csak tessék! A vágyad teljesítem. Ébredj Phoenix!

Sirius kardjaiból lángok csaptak fel és mintha egy főnix madarat formáztak volna egy pillanatig. A lánynak ideje sem volt félre ugrani a támadás elől. Egy szemvillantás alatt célba vették a lángok és elhamvasztották. A lángok olyan forróan perzseltek, hogy a lány helyén még az aszfalt is üveggé kristályosodott.

-      Hát, ahogy látom már csak te maradtál! Választhatsz! Elektra vagy én végezzek veled?

-      Bocsássatok utamra, kérlek! Testvéreim hamvait had temessem el a hagyományinkhoz híven és had gyászoljam őket!

-      És ugyan miért tennék?

Közelebb lépett Sirius Zedhez felemelt karddal készülve hogy lesújtson.

-      Állj! Engedd el! Nem ártott semmit sem! Hagyd elmenni ő még csak meg sem mozdult a harc alatt.

-      Rendben, ha te ezt kívánod!

-      Köszönöm néked nemes lelkű hölgy! – ezzel összeszedte testvérei hamvait és el is tűnt az éjszakában.

-      Miért engedted el?

-      Miért akartad kivégezni?

-      Azért ami! Egy vérfarkas!

-      Belőled is kiveszett az emberség! Mert meddig ember egy ember? Egészen addig embernek számít amég nem kezdi el élvezni azt, hogy kionthatja mások vérét, legyen az ember, vámpír, vérfarkas vagy bármi más! Már te is elvesztetted régi énedet.

-      Nem! Tévedsz! Nem lelem örömöm benne és még csak nem is élvezem! – mondta szomorúan a földet nézve Sirius.

-      Akkor mivel indokolod azt, hogy megölted volna, csak azért mert nem a mi fajunkhoz tartozik?

-      Nem tudom. – nézett maga elé elmélyedve Sirius.

-      És szereztél vért?

-      Majd elfelejtettem. Tessék! – ezzel egy zacskóval oda dobott Elektra kezébe.

Amint Sirius eldobta a vért a lány úgy kapott utána, mint éhes hiéna a leeső húscafat után. Amint a kezében volt nem is érdekelte, hogy még mindig az utcán vannak azonnal feltépte fogaival a zacskót és szürcsölni kezdte a nedűt.

-      Arra nem gondolsz, hogy a nyílt utcán vagyunk?

-      És te nem gondolsz arra, hogy… – kortyolt egyet ismét a vérből. – hogy esetleg éhes vagyok?

-      De ennyire…

-      Igen talán baj?

-      Máris szépen nézel ki, az egész arcod csurom vér.

-      Majd lenyalom.

-      Nincs ilyen hosszú nyelved.

-      Akkor majd lenyalod te.

-      Ezt vegyem ajánlatnak?

-      Úgy veszed, ahogy akarod, én most éppen táplálkozom, nem érdekel semmi más.

-      Na, jó, én megnézem, hogy mennyi vér van még a kocsiban és összeszedem.

-      Miért?

-      Úgy tűnik, hogy szükség lesz rá.

-      Ha már arra jársz, akkor hozz még egy pár tasakkal nekem is, mert nagyon éhes vagyok…

-      Látom, figyelsz, éppen erről beszéltem!

-      Ja, bocsi, csak belemerültem ebbe a tasak vérbe.

-      Mindjárt jövök.

<<< Előző   Következő >>>