-      És mi van, ha szeretne minket megsütni a napon? Erre nem gondoltál? Ő nem fog elégni, de mi igen.

-      Na, jó! Most tegyél lakatot a szádra öcsi mielött én teszek!

-      Sirius! Hogy beszélsz vele? – förmedt rá Elektra.

-      Ő a nagybátyám még mindig, még akkor is, ha a másik oldalon áll. Ő az egyetlen olyan rokonom, akit láthatok. És ha tovább szidja, akkor orrba vágom. Remélem abba hagyta, mert nagyon viszket a tenyerem. Én megbízom benne és biztos vagyok abban, hogy nem csal tőrbe.

-      Hát legyen! De készülj fel rá, hogy harc is lehet belőle.

-      Ezzel én is számoltam. Na, most indulás!

-      Én akkor sem bízom benne! – motyogta Alex.

Sirius a válla felett hátra pillantott kiengedett a fogakkal és karmokkal, úgy mintha meg akarná ölni a gyereket. Alex összerezzent mikor észrevette a fagyos tekintetét Siriusnak ahogy őt nézi. Elektra ekkor egy kokit adott Sirius fejére.

-      Mégis mi a fenét csinálsz? Csak nem esel a torkának most azonnal?

-      Nem! – morogta miközben visszahúzta karmait és fogait.

-      Én is így gondoltam!

Sirius szó nélkül megfordult, és a kijelölt hely felé vette az irányt. Miközben az erdőt járták Alex egyre idegesebben nézelődött ide-oda. Lassan oda értek a síkságra. Az egész területet hó borította, mégis a talajon tisztán kivehető lábnyomok voltak. Leo a síkság közepén álló düledező romos templomtoronyhoz sietett úgy hogy a lábnyomokra ne lépjen és minél kevesebbszer érintse a talajt. Szinte alig érintette a talajt, ahogy felette suhant. Mikor oda ért akkor vették csak észre a többiek, hogy milyen gyorsan elviharzott mellőlük. Mikor észrevették hol van már a torony tetején volt és valami t motyogott magában.

-      Hát te meg mit keresel odafent? – indult meg felé a bátya.

-      Nehogy közelebb gyere! – üvöltött Leo bátyára.

-      Miért?

-      Mert valami írás van a hóba taposva és csak összeroncsolnád a betűket.

-      Írás? Miféle írás?

-      Éppen azt próbálom elolvasni.

-      És mi van oda írva?

-      Egy latin szöveg, így hangzik: „Hulljon mindazok feje a porba, akik e szent helyen fegyvert mernek rántani! Gyógyuljanak be a sebei azoknak, akik békés sebesültek. Téren és időn át jöjjön létre kapcsolat a jelen, a múlt és a jövő között és mindenki találja meg a saját útját, amin tovább megy.”

-      Honnan a fenéből tudsz te latinul?

-      Te közel két évet kihagytál az életemből, ami alatt egy alap szintű latin tudást szereztem meg. Én bejártam az órákra veled ellentétben.

-      Azért nem kell kioktatnod! Valamire még emlékszem az olaszból.

-      Igen? És akkor ez mit jelent: „La luna del cacciatore.”

-      Ez a leg egyszerűbb! Ezt még egy óvodás is megmondaná!

-      Na és akkor mit jelent?

-      Hát azt jelenti… hogy…

-      Na, jó ne törd a fejed bratyó, mert megreped! Azt jelenti: a vadászok holdja.

-      Ja, tényleg! Jól van, na! Kissé megkopott a tudásom mióta nem használtam ezt a nyelvet.

-      Jó kifogás sose rossz!

-      Ne engem cinkelj, hanem inkább nézz hátra!

-      Ugyan minek?

-      Vendéged van!

-      Mi? Na, jó! Engem nem versz át! Ez már szakállas trükk!

Ekkor Leo egy meleg kéz érintését érezte a hátán. Mikor megfordult Siegfried állt mögötte. Amint meglátta majdnem leesett a toronyból, ahogy hátra ugrott. Siegfried is épp hogy el tudta kapni le ne essen.

<<< Előző   Következő >>>