Ki ez az idegen?

Miután elhelyezkedett Luna ás Artúr a barlang két oldalán levő sziklapárkányokon Leo és Sirius is a terem kér oldalához siettek. Ők is lefoglalták helyüket. Sirius Leora nézett és egy biccentéssel jelezte, hogy nála minden rendben. Leo szintén biccentett egyet, hogy nála is. Sirius ekkor Lunáékra emelte tekintetét és jelzett nekik is, ők pedig visszajeleztek. Sirius ekkor lassan előrébb kúszót a földön ügyelve, hogy semmiféle neszt ne keltsen. Mikor már elég közel ért ahoz, hogy belásson a barlangba a köpenyes alakot látta kifelé indulni a helyiségből. Megállta a bejáratnál, majd Siriusra szegezte tekintetét.

-      Szerbusz Sirius! – Suttogta a maga mély dörmögő hangján. – A többiek is elő jöhetnek. Főleg Elektra onnan hátulról. A parfümje idáig bűzlik. Csoda hogy a többiek még nem vették észre. Remélem hamar eltipliztek még mielött a többiek is észrevesznek titeket. Majd találkozunk az északi kijárattól délkeletre fekvő síkságon egy óra múlva. – Ezzel megfordult és bement a terembe.

-      Sirius! Te ismered ezt a tagot? – suttogta pipán Leó.

-      Ezek szerint jó sejtettem ki is lehet az.

-      De mégis kicsoda?

-      Ezen nem érünk rá vitázni, mert mindjárt jönnek kifelé a farkasok. Nem figyelmeztetett volna, ha nem kell innen eliszkolnunk. Nyomás kifelé!

-      De ez csapda is lehet!

-      Nem az! Ne aggódj!

Lassan elkezdtek hátrálni és a többieknek is jelezték, hogy oszlás van. Mikor már elég távol kerültek a bejárattól mindenki Siriust figyelte, hátha mond valamit erről a rejtélyes alakról. Sirius viszont csak egyre szaporábban szedte lábait, hogy minél elöbb kiérjen a friss levegőre. Mikor már kint voltak megszólalt végre.

-      Bocsi srácok! Azt hiszem, magyarázattal tartozom.

-      Hát, van benne valami! – szólt az öccse.

-      Na, kezd csak a mesét! – förmedt rá Alex.

-      Nem kell mindjárt így letorkolni! Hagyjátok szóhoz jutni! – mentette ki kedvesét Elektra.

-      Tényleg magyarázattal tartozom. Először még nem ismertem fel ezt az alakot, mert háttal állt és úgy véltem nem az, akire gondolok. Most viszont bebizonyította, hogy még mindig az, akinek én megismertem.

-      Jó, jó! De most már érdekelne, hogy ki is ez valójában! – Vágott közbe Leo ismét.

-      Neked is ismerned kellene, bár te lehet, hogy nem emlékszel oly élénken rá, mert te még kicsi voltál mikor utoljára láttad. Nekem még vannak róla halvány emlékeim.

-      De mégis ki ez?

-      Ezek szerint tényleg nem emlékszel rá. Ő a Gregor nevet viselte mikor, még ismertem.

-      Gregor??? Ez nekem ismerősen cseng bátyus!

-      Persze mert egykor a nagybátyánkat hívták így.

-      A nagybátyánk! Hát persze!

-      Most éppen Siegfried a neve ezek szerint.

-      Az nem lehet, hogy ő lenne az.

-      Ahogy mi is vámpírrá váltunk ő is lehet vérfarkas. Nekem is megrendezték a halálom egy autóbaleset keretében, ahogy neked is megrendezték. Ha jól emlékszem te vízbe fulladtál.

-      Igen azt hiszem, hogy az volt a hivatalos verzió.

-      Na, ugye! Ha jól emlékszem Gregor egy vonatkatasztrófában hunyt el hivatalosan.

-      Valami dereng már!

-      Ezek szerint még halványan emlékszel te is rá.

-      Ácsi! Azt akarjátok mondani, hogy a nagybátyátok egy vérfarkas? – vágott közbe Luna mérgesen.

-      Ne szidd már le őket! Hisz gondolom ők sem tudtak róla. A szüleik szerint mind a ketten halottak. Szerinted neked mi volt annak idején a fedő sztorid? – nyugtatgatta Artúr Lunát.

-      Hát… ő… már nem emlékszem.

-      Neked sem tudta az özvegy édesanyád, hogy vámpír lettél. Majd meghasadt a szíve mikor elvesztett.

-      Szegény jó édesanyám! Még mindig hiányzik. De túl kellett lépnem ezen is különben már nem élnék én sem.

-      Kedvesem nekünk is hiányoznak a szüleink! És mi még csak pár éve tűntünk el a világ szeme elől. Ha tudnád hányszor gondoltam rá, hogy kiosonok és meglesem őket, hogy legalább én lássam, hogy vannak! Rengetegszer gondoltam rá és szerintem Siriusnak is megfordult már nem egyszer a fejében.

-      Így igaz öcsém. Nekem már az is eszembe jutott, hogy vámpírrá teszem anyut és aput, hogy lássam őket.

-      Az meg sem fordult a fejetekben, hogy Siegfried vagy Gregor, vagy ki is ez csapdába csal minket? – aggodalmaskodott Alex.

-      Hé, öcsi, én megbízom benne, mert ismerem. Ha akart volna már megölhetett volna minket a barlangban.

-      Én akkor sem bízom benne!

-      Az a te bajod. Na, menjünk oda ahova mondta aztán várjuk meg. Még pirkadat elött haza kell onnan érnünk. 

Következő >>>