-      Hallom jó vagy latinból.

-      Köszi de most már, vagy engedj el, vagy hajíts le! Úgysem lesz semmi bajom!

-      Ebben én nem lennék olyan biztos! A feliratot pedig én írtam a hóba hogy hamarabb megtaláljátok.

-      Ugyan miért nem vagy abban biztos, hogy túlélem ezt az esést? Legfeljebb feléledek egy kis idő múlva. A feliratot meg minek kellett megtalálnunk?

-      Hogy elolvassátok és a varázslat működésbe lépjen. Így nem zavar minket senki sem. Ha meg igen akkor az az ő vesztét okozza. Ti még mindig közelebb áltok az emberekhez, mint mi.

-      Miféle varázs?

-      Amit az imént felolvastál az működik is! Nézz csak a kezedre ahol felhorzsoltad.

-      Ez meg mi a fene?

-      Hát igen… még mindig vérzik. És nézd csak meg, a testhőmérsékleted vagy inkább figyeld csak az én kezemét!

-      Meleg a kezed. És?

-      De a tied is!

-      Micsoda? Tényleg! Ez meg hogy lehet?

-      Ideiglenesen emberek vagytok, ahogy én is. Sirius! Gyertek be a templomba!

Siriusék is megpróbáltak a hó felett siklani gyors mozgásuk segítségével, de nem ment nekik, majd, hogy nem térdig merültek a hóban ahogy szökkenni próbáltak.

-      Ne úgy! Normális lépésekkel gyertek!

-      Mi történt?

-      Semmi különös bratyó! Emberek lettünk ideiglenesen!

-      Micsoda???

-      Ahogy hallod! Na, gyere!

Amint Siriusék nagy nehezen bejutottak a templomba Alex mindjárt neki ugrott Siegfried torkának.

-      Ezt meg hogy a fenébe csináltad? Azonnal csináld vissza!

-      Én nem csináltam semmit pöttöm gyerkőc! Leo olvasta fel ami a hóba volt írva, nem én.

-      Nem vagyok gyerek! – dühöngött Alex.

Artúrnak kellett lefognia a kis gyerkőcöt, hogy ne rontson neki Siegfriednek.

-      Bocsáss meg neki! Nem szereti, ha gyereknek nézik hisz sokkal idősebb már, csak a teste fiatal. – jegyezte meg Artúr.

-      Semmi probléma.

-      Mellesleg hogy csinálta Leo hogy emberré váltunk és mi az, hogy csak ideiglenesen?

-      Amit felolvasott az egy ősi védelmi átok, ami ezt a síkságot vonja védelem alá. Ami az átokban foglaltatott az mindaddig érvényben marad amég a templom területén marad élőlény. Amint kilép valaki a védett területről, visszaváltozik azzá, ami valójában is.

-      Á szóval akkor csak addig vagyunk emberek amég itt vagyunk! Értem!

-      Egyébként, Sirius, Leo!

-      Igen? – fordult oda egyszerre a két fiú

-      Kismértékben örülök neki, hogy ti nem a farkasok közé kerültetek.

-      Igen? És miért? – kérdezte csodálkozva Sirius.

-      Mert nektek nem fáj annyira az átalakulásotok. Egy enyhe fogfájás meg a karmaitok megnőnek és kész is.

-      Azt te csak gondolod, hogy enyhe! Jobban fáj, mint gondolnád. – vágott közbe Leo.

-      Na, jó amég meg nem szokod. De mi azért lényegesebb átalakuláson megyünk keresztül. Amikor az átváltozás megkezdődik, szörnyű fájdalom nyilall a testünkbe, aztán a belső szerveink kezdenek átalakulni. Ekkor az agy alapi mirigy neki lát veszettül endorfint termelni, hogy csökkentse a fájdalmat. Ez még nem is a legrosszabb, mert mikor a csontozat is elkezd átalakulni, akkor már egy átlagos ember eszméletét vesztené. A farkas énünk viszont nem hagyja, hogy elveszítsük eszméletünk, ami csökkentené a fájdalmat. Lassan abba hagyjuk az üvöltést, de nem azért mert a fájdalom elmúlt, hanem mert a hangszálaink elszakadnak. Mikor már az átváltozás végén vagyunk akkor nő csak vissza a hangszálunk.

<<< Előző   Következő >>>