Ekkor a srácok újra egymásra néztek. Clode egy fekete színű erős, de mégis könnyű és nagy mozgásteret adó kemény bőrpáncélt viselt. Dave ellenben egy hosszú fehér bőrkabáttal takarta elé páncélzatát. A kabát alól itt-ott kivillant a fényes nemesacél páncélja. Clode egy közepes méretű csatabárdot tartott a jobb kezében és egy láncos buzogányt a balban. Dave csak egy hosszú lovagkori kardot tartott a kezeiben. Szinte szikrázott köztük a levegő, érezni lehetett a feszültséget. Karay ekkor elengedte a kendőt. A kendő mintha hosszú percekig zuhant volna, úgy érezték a fiuk miközben csak egymást nézték. Mikor lassan földet ért egymásnak rontottak. Mint a villám úgy szikráztak a fegyverek egymáson és sorra követték egymást a csapások. Sikeresen hárították egymás csapásait. A levegő szinte állt körülöttük miközben próbáltak a másik fölé kerülni. Ember szinte nem is tudta volna követni a mozdulataikat csak a csata zaját vette volna észre és a fegyverek összecsapódásakor fel-felpattanó szikrákat. Már vagy fél órája csépelték egymást hasztalanul, mert szinte egyforma erőben voltak nem tudtak a másik fölé kerekedni. Lassan fogyatkozott az ereje mindkét félnek és ez meg is látszott rajtuk és sebességükön. Most már majdnem követhetőek voltak szabad szemmel is. A csapásaikban sem volt akkora erő már. Dave egyszer csak félre ugrott és elhajította a kardját. Clode megtorpant és csak nézte, mi történt.

-      Ne állj meg! Még nem adtam fel! – Lihegte Dave.

-      De hát eldobtad a fegyvered!

-      Honnan veszed, hogy csak az a fegyver van nálam? – ekkor elő ugrott Dave mindkét kabátújából egy-egy hosszabb méretű tőr.

-      Á szóval meguntad azt a batár kardot? Na, akkor én is elhajítom ezeket a lassú fegyvereket. – és ezzel ő is elő húzott a csizmaszárából két hosszú tört.

-      Látom nem csak én voltam felkészülve.

-      Ugyan már! Ez nálam csak a széria felszerelés!

-      Hát akkor hajrá!

-      Vigyázz mit kívánsz!

Ezzel az egyik tőrt elhajította Dave irányába, ami elől alig tudott kitérni és még így is egy hajtincset lemetszett a tőr Dave hajából. Aztán elő húzott egy újabb tőrt a páncélja egyik rejtett zugából.

-      Szóval te szeretsz dobálózni?

-      Többé-kevésbé!

-      Én ráérek megvárni amíg, elhajigálod az összes tőrödet, de te is ráérsz várni, még én kerülgetem őket vagy inkább ide is jössz hozzám?

-      Na, jó, akkor védd magad! – ezzel neki is iramodott Dave irányába.

Alig tudta elkerülni a csapásokat Dave. Ismét heves csata bontakozott ki a kis szópárbajuk után. Dave most védekezésre kényszerült, mert képtelen volt támadni. A tőreivel védte magát, de még így is alig tudta hárítani Clode csapásait. Ekkor Clode megbotlik egy kőben és elesik, Dave ezt ki is használja, hogy egy kis távolságot nyerjen. Hátra ugrik és miután Clode felállt azonnal neki támad. A tőrök csak úgy pengenek mikor egymást érintik. Újra visszatértek a normál tempójukba köszönhetően a nehéz fegyverek elhajításának. Most már úgy tűnt mintha újult erővel folytatnák harcukat pedig mind a ketten kimerültek voltak már. Lehet, hogy ezt a csatát az nyeri meg, akinek több ereje maradt, de az is előfordulhat, hogy mégis felülkerekedik az egyik fél a másikon. Mikor aztán úgy tűnt, hogy már egyikük sem bírja tovább Dave vette át a kezdeményezést. Szinte újult erővel kezdett támadásba. Vajon honnan szedte az erejét? Most már Clode kényszerült arra, hogy védje magát. Egyik csapás a másikat követte és csak úgy suhogtak a levegőben a pengék. Mikor összetalálkozott két penge szikrát hánytak. A harc közben még az eső is eleredt és rendesen feláztatta a földet így még nehezebb dolguk volt. Dave hirtelen megcsúszott és vitte magával Clodeot is. Clode érkezett először a földre és Dave pontosan rá esett. Mikor földet értek gondolkodás nélkül a másik torkához szegezték fegyvereiket.

<<< Előző   Következő >>>