Cornelia csak hallgatott és nézett maga elé szégyenteljes arckifejezéssel. Aztán lassan elaludt. Clode megvárta még elalszik és csak aztán tért nyugovóra. Mikor már lassan beköszöntött az alkonyt Clode felébredt és felnézett az ágyra. Látta, hogy a lány még mindig alszik tehát csendben felkelt és az ággyal szemközti fotelben helyet foglalt. Egy darabig nézte, ahogy alszik a lány, de mivel ő is férfiból volt ezért inkább neki esett olvasni mielött valami őrültséget csinál. Mikor már alaposan bele feledkezett az olvasásba hirtelen megcsörrent az egyik bilincs. Mikor felkapta a fejét látta, hogy rémült tekintettel néz rá a lány és nem tudja mire vélni a dolgot, de nem mer megszólalni. Ekkor letette a könyvet, felállt és lassan elindult az ágy irányába. A lány még, mindig nem mert megszólalni, de rémülete egyre csak fokozódott és egyre jobban próbálta össze húzni magát, hogy védje a testét. Ahogy egyre jobban összehúzta magát sikerült a takaró alól is kicsúsznia, mikor észrevette, hogy meztelen elvörösödött és halkan megszólalt.

-      Mi történt nappal? Ugye nem…

-      Ne aggódj! Csak sokat ittál és nekem estél. Ezért vagy megbilincselve.

-      De miért vagyok meztelen.

-      Mert nem úgy estél nekem, hogy most ellásd a bajom, hanem… végül is el akartad látni a bajom, de nem abban az értelembe, amiben csúnya zúzódásokat és foltokat szerezhettem volna, hanem egy annál sokkal kellemesebb értelemben.

A lány nem szólt semmit sem csak szégyellte magát. Ekkor Clode mellé ült az ágyban mire a lány halkan felsikoltott.

-      Ne aggódj, nem teszek veled semmit, amit te nem szeretnél, csak a bilincseidet oldom el. Most már nincs szükség rájuk.

A lány csak bólintott miközben lassan kezdett vissza egyenesedni egy kényelmesebb pozícióba abból az összekucorodott testhelyzetből. Aztán a szégyentől piros arccal hirtelen magára kapta a már szabad kezeivel a takarót és megkérdezte, hogy vissza kaphatja-e a ruháit, mire Clode csak oda nyúlt a széke karfájára és átnyújtotta az immáron szépen össze tűrögetett ruhákat a lánynak. A lány elvette, de nem állt neki azonnal öltözni pedig Clode illedelmesen már hátat is fordított neki.

-      Mi az miért nem öltözöl? Talán mennyek ki?

-      Nem csak…

-      Mond bátran! – mosolyodott el Clode.

-      Hát csak azt szeretném megtudni, hogy mit csináltam, amíg nem voltam magamnál?

-      Mielött elaludtam volna kopogtattál az ajtómon, aztán mikor ajtót nyitottam te egyszerűen beljebb löktél és mindenképpen azzal akartad elnyerni a bocsánatom, azért mert a múltban alám rúgtál, hogy lefekszel velem. Dióhéjban ennyi a történet.

-      Most szégyellem magam a történtekért. Ugye nem árulod el senkinek sem.

-      Mindennek meg van a maga ára! Egy csók és tartom a szám. Semmi többet nem kérek csak egy csókot, ha már az éjjel voltam annyira úri ember hogy nem használtalak ki.

Cornelia, egy percig habozott aztán szó nélkül szájon csókolta. Clode meg csak nézett bambán ki a fejéből, hogy ez most tényleg megtörtént-e vele. Aztán mikor már visszanyerte a lélek jelenlétét észrevette, hogy a lány már felhúzta a köntösét, de nem kötötte meg rendesen és már elötte áll. Csodálkozott is rajta hogy most meg mit is akarhat. A lány csak ránézett és ennyit mondott:

-      Mivel én nem emlékszem a történtekre és te már láttál meztelenül legalább én is had legeltessem a szemem kicsit. Megoldható a dolog? Akkor talán még egy csókra hajlandó lennék.

Clode nem tudta mire vélni a dolgot és csak pislogott Corneliara.

-      A füleden ülsz?

-      Nem nem, csak kicsit hirtelen jött ez nekem.

-      Azt kérdeztem, hogy hajlandó lennél e te is megmutatni nekem a tested mivel én nem emlékszem az este történtekre és te láttál engem meztelenül.

-      Hát, ha ez a vágyad még egy csókért cserébe.

-      Látom a csókot elsőre is hallottad! Hihihi!

-      Hallottam az egészet csak kicsit hirtelen jött.

-      Nos, akkor mi lesz?

Clode se szó, se beszéd felállt az ágyról és lassan elkezdte ledobálni magáról a ruháit, de még mindig háttal állt. Először a köpenyét oldottal ki, ami lassan végig siklott a hátán és a földre zuhant. Utána a nadrágszíjáért nyúlt. Mikor kioldotta az ingét kezdte gombolni. Ezt is egy mozdulattal levetette magáról ám ekkor Cornelia felszisszent a sebhelyek láttán. Clode csak folytatta. Most a csizmáját rúgta a sarokba aztán következett a nadrág és a fehérnemű, amik ugyanott végezték. Majd megfordult és oda lépett Corneliahoz aztán megragadta kezeit, miket a testéhez szorított. Cornelia először elsápadt majd huncutul felcsillantak a szemei.

-      Nappal én is végig mértem a tested mivel mégis csak férfi vagyok ezért most te is végig mérheted minden porcikám. Annyi a kikötésem, hogy kösd össze jobban a köntösöd.

-      Mégis miért?

-      Mint említettem én is csak férfi vagyok. Ezt a te védelmed érdekében teszem.

-      És ha én ezt nem tenném? – kérdezte mosolyogva miközben lassan a mellkasáról indulva végig pásztázta a sebhelyekkel borított, de mégis szinte hibátlan izmos férfi testét.

<<< Előző   Következő >>>