-      Akkor nem állok jót magamért.

-      Valóban? Akkor mi van, ha még mindig nem józanodtam ki eléggé? – emelte fel ezzel a mondattal fehérneműit és dobta félre a lány.

Clode erre a mondatra hirtelen ledermedt majd egy kis gondolkozás után nyugodt hangon válaszolt.

-      Mivel nem ihattál annyit, amit a szervezeted ne dolgozna fel ennyi idő alatt, kétlem, hogy nem józanodtál ki még.

-      Biztos vagy te abban? – lökte immáron másodszor az ágyra a nála jóval erősebb férfit, mintha csak egy gyenge ember lett volna.

-      Egészen!

-      És ha most én folytatom ezt, akkor mit fogsz tenni?

-      Már megmondtam, én is csak férfi vagyok!

Cornelia lassan kezeivel a bilincsekért nyúlt és egy villámgyors mozdulattal mindkét kezét az ágyhoz láncolta a srácnak.

-      Na és erre mit lépsz? Így már nem kell tőled félnem. Nem igaz?

-      És azt is tudod, hol vannak a kulcsok?

-      Engem hidegen hagynak a kulcsok! – mondta miközben megszabadult köntösétől.

-      Hát erre csak azt tudom mondani, hogy máskor figyelj oda! – és már ismételten maga alá gyűrte a lányt.

Cornelia egy percre megijedt, hogy mit fog vele csinálni a férfi, aztán lassan ellazult és átadta magát a kéjes érzésnek, amit azért érzett, mert Clode elkezdte csókolgatni a nyakát ahonnan lassan haladt lefelé. Mikor a melleihez ért ott elidőzött egy darabig mielött tovább ált volna. Ezzel olyan lázba hozva a lányt, hogy az már-már vonaglott az ágyon a kéjtől. Lassan tovább haladt lefelé a hasára és ott is egy darabig elidőzött miközben az ujjaival a lány mellbimbóit izgatta tovább. A lány már nem bírt magával. Már kegyelemért könyörgött.

-      Kérlek! Nem bírom tovább! Hagyd abba!

-      Arról szó sem lehet! Te játszottál a tűzzel, most pedig viseld a következményeit. – ezzel, valamivel lejjebb csúszott és lágyan izgatni kezdte nyelvével a lány csiklóját.

A lány próbálta eltakarni magát kezeivel, de Clode gyengéden lefogta kezeit. A lány felnyögött a mámortól. Lassan elkezdte felfelé húzni Clodeot magán miközben ő pedig próbált alá csúszni. Clode értette a finom célzást, hogy Cornelia már készen áll. Így hát feljebb csúszott, pozícióba helyezte magát és óvatosan behatolt ügyelve a lány minden rezdülésére. Mikor behatolt a lány felszisszent.

-      Mi a baj? Talán hagyjuk abba?

-      Semmi baj, folytassuk! – felelte miközben egy könnycsepp gördült végig az arcán.

-      Látom, hogy valami baj van, mond el mi az.

-      Már semmi.

-      És mi volt?

-      Nekem te vagy az első.

-      Bocsáss meg. Ha tudtam volna finomabb lettem volna.

-      Semmi baj. Csak ne hagyd abba!

Clode és Cornelia teljesen egymásra hangolódtak már. Minden apró rezdülését észrevették a másik félnek és aszerint cselekedtek. Örömteli órákat töltöttek eggyüt mielött elő jöttek volna Clode szobájából. Mikor elő jöttek éppen oda igyekezett Dave is, hogy felébressze barátját. Mikor viszont nem egyedül jött ki az ajtón akkor csodálkozásában majd, hogy nem átesett a lépcső korlátján.

-      H… H… Há… Há… Hát… – rebegte – Hát ti meg? Együtt? Azt hittem…

-      Te csak ne higgy semmit! – vágott közbe Clode.

-      De hát akkor is… Az este még martátok egymást… Most meg…

-      Ne foglalkozz ezzel.

-      De… Á… Én ezt nem értem!

-      Jobb is! – Kacagott fel Clode. – Majd, ha benő a fejed lágya…

-      Ez egyáltalán nem volt vicces. – ezzel sarkon fordult, és mint egy tank, úgy viharzott le a lépcsőn.

-      Ezt meg mi lőtte? – nézett Corneliara Clode.

-      Nem tudom.

Amint egymásra néztek hangosan felnevettek. Lent a lépcsőforduló alján Karay állt és várta kedvesét. Dave mérgében észre sem vette, hogy elviharzott Karay mellett. Karay utána kapott a karjának és visszarántotta.

<<< Előző   Következő >>>