-      Cornelia, feljönnél velem a szobámba?

-      Persze asszonyom!

-      Kérlek, szólíts engem Karay-nak, engem sem kell asszonyomnak szólítani.

-      Rendben van Karay!

-      Köszönöm!

-      Én köszönöm!

-      Neked nincs mit köszönnöd! Ez csak természetes!

Cornelia csak mosolygott és lassan elindultak a szoba felé. Ekkor Dave hirtelen utánuk szólt:

-      Egyébként miért mentek fel oda?

-      Az egyelőre titok! Majd megtudod! – kuncogott Karay.

-      Már alig várom!

Mikor felértek a szobába Karay szó nélkül ledobta köntösét, ami testét fedte és a szekrényhez lépett aztán keresgélni kezdett benne. Sorra dobálta ki a ruhákat a szekrényből az ágyra és közbe hátra szólt:

-      Kérlek, zárd be az ajtót, nehogy valaki bejöjjön a fiuk közül!

-      Cornelia csodálkozva nézett Karay irányába aztán bezárta az ajtót.

Karay az ágyra szórt ruhákhoz lépett és oda intett Cornelianak is, hogy menjen oda hozzá.

-      Szerinted melyik állna legjobban rajtam ma este?

-      Hát nem is tudom… talán azt a feketét próbáld fel!

Mikor felpróbálta Cornelia csóválni kezdte a fejét. Ezzel jelezve, hogy nem az igazi.

-      Vagy talán inkább azt a kéket a sállal???

-      Hát nem tudom… azért kértelek segíteni, mert Dave azt mondta, hogy neked jó szemed van az ilyesmihez. Akkor ezt is felpróbálom, majd te megmondod melyik az, ami a legjobban áll.

-      Rendben van!

A lányok sorra próbálták a ruhákat már Cornelia is elkezdett beöltözni és a teljes ruhatár az ágyon és a földön hevert. Hangosan kacarásztak miközben egyik másik ruhát felhúzták. Tisztára, mint egy farsangon. Dave is felfigyelt a hangos kacarászásra és az ajtó elé lépett. Megpróbált benyitni, de nem ment neki. Ekkor illedelmesen bekopogott és várta a választ. Kisvártatva Karay lépett az ajtóhoz, résnyire kinyitotta és csak a fejét dugta ki.

-      Na, mi az? Mit szeretnél?

-      Csak kíváncsi vagyok mi ez a nagy kacarászás.

-      Semmi különös. Zártkörű rendezvény, fiuknak tilos a belépés! – kacagott fel és becsapta az ajtót Dave orra elött.

Dave csak nézett bután az ajtóra és nem igazán értette, hogy mi a helyzet aztán bement a dolgozó szobájába és neki esett az aznapi papírmunkának, hogy még éjfél elött végezzen vele. A lányok közben folytatták a „zártkörű farsangúkat” és sorra próbálták fel a ruhákat. Egyszer csak Karay felkiáltott.

-      Remek, megvan, hogy te miben jössz le este!

-      Ezt meg hogy érted?

-      Hát úgy, hogy amiben most vagy, azt fogod este viselni. Rendben van?

-      Hát, ha te mondod.

Cornelian egy hosszú fekete ruha volt vörös sárkánnyal díszítve és a sárkány körvonalait egy ezüstszínű szál emelte ki. A ruha olyan volt mintha rá öntötték volna. Gyönyörűen kiemelte az alakját. Rásimult a testére és mégis engedte mozogni benne. Volt hozzá egy kiegészítő is, egy pár csipkézett fekete kesztyű, amin körbe futott ugyan az a sárkány minta.

-      Na, már csak nekem kellene megtalálni a megfelelő ruhát.

-      Mit szólnál ahhoz a piroshoz ott a szekrényben? Azt eddig észre sem vettük.

-      Egy próbát megér!

-      Na, akkor mire vársz még Karay!?

Karay a szerkényből kiakasztotta a ruhát és átöltözött abba.

-      Váó! Ez nagyon jól áll neked! Szerintem ez lesz az, ami rád van szabva.

A tűzpiros ruha a földig ért és az alsó harmada mintha lángolt volna. És felül pedig két főnix volt ábrázolva. Tökéletesen illett a lány alakjára. Akkor Karay eszébe jutott valami.

<<< Előző   Következő >>>