Amíg Siriusék a barlangban a behatoláson tanakodtak addig zajlott az élet máshol is. Dave kastélyában a szolgálók fel-alá rohangáltak, mert Dave születésnapja volt ma. A kastélyt ünnepi díszbe öltöztették már és csak a menü volt vissza. Dave ismételten emberi menüt rendelt, de természetesen neki bor helyett vér volt elő készítve. Karay nem is tudta, hogy mi ez a nagy sürgés-forgás, hiszen sejtelme sem volt róla, hogy mikor van Dave szülinapja. Mikor oda lépett az egyik éppen szabadnak tűnő szolgáló elé az megtorpant és illedelmesen megkérdezte:

-      Segíthetek valamiben asszonyom?

-      Tulajdon képpen csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy miért van ez a nagy rohangálás ma? Miért díszítették ki a palotát? Talán vendéget várunk?

-      De hát asszonyom! Nem tudja milyen nap van ma? – kérdezte elsápadva a szolgálólány.

-      Sajnos sejtésem sincs, de biztos nagyon fontos lehet, ha ekkora kavarodás van miatta.

-      Természetesen Dave nagyúr szülinapja van ma!

-      Hányszor mondjam Cornelia, hogy ne nagyurazz engem! Szólíts csak Davenek! – kacagott fel Dave.

-      Elnézést nagyuram! Akarom mondani Dave!

-      Na így már mindjárt más! És kérlek, szólj mindenkinek, hogy ne hajtsák túl magukat, pihenjenek is néha egy kicsit! Messze még az éjfél. Épp, hogy csak lement a nap.

-      Ma van a szülinapod kedvesem?

-      Igen, de te ezzel ne foglalkozz. Te csak érezd jól magad! Amúgy nem is kérdeztem még! Neked mikor van a szülinapod?

-      Hát véletlen egybe esés, de pont ma van nekem is.

-      Remek, akkor együtt tarthatjuk mindkettőt! Szólok is a konyhára, hogy extra menüvel készüljenek!

-      Nem kell, hagyd! Így is eléggé el vannak foglalva.

-      Biztos nincs semmi kívánságod?

-      Nincs!

-      Akkor rendben van.

-      Ha nem bánod, akkor megyek, és kicsit rendbe rakom magam, hiszen most keltem ki az ágyból. Természetesen te már megint nem voltál mellettem.

-      Bocsáss meg, de én felébredtem és nem szerettelek volna zavarni.

-      De én annyira szeretek melletted ébredni. Ezt miért nem lehet megérteni. Olyan jó úgy ébredni, hogy nem egyedül vagyok abban a hatalmas ágyban.

-      Rendben, majd igyekszem ezentúl ottmaradni, és veled együtt kelni.

-      Lenne mégis csak egy kérésem.

-      Mi lenne az?

-      Ki a legmegbízhatóbb a házban a lányok közül, akinek még jó a szép érzéke is?

-      Hát épp az imént találkoztál vele. Cornelia az.

-      Felküldenéd hozzám? Szeretném, ha segítene nekem egy kicsit.

-      Nem kell küldenie, mert máris megyek, csak leteszem ezt a tálcát az előtérben. – szólalt meg Cornelia a háta mögött.

-      Te meg hogy kerültél ide ilyen gyorsan? Az előbb mentél el innen.

-      De azóta már vagy százszor jártam erre, mert éppenséggel dolgom volt.

-      Nem megmondtam, hogy pihenj! – fordult meg Dave.

-      De igen nagyuram! Csak hát dolgom volt és azt szerettem volna befejezni.

-      Már megint nagyurazol. Hagyd már el!

-      Elnézést kérek uram!

-      Nem uram, hanem csak simán Dave!

-      Értettem Dave!

-      Sose fogsz megváltozni igaz? Bár a többiekre is rá kell szólnom mindig! Ne is figyelj, rám csak kérlek, jegyezd meg, hogy Dave a nevem! És hagyjátok már el ezt az uramozást!

-      Rendben van Dave!

-      Na, ez már sokkal jobb volt! Csak így tovább! – mosolyodott el a srác.

<<< Előző   Következő >>>