Elektra csak értetlenül nézte, hogy mi történt miközben leeresztette az íját. Sirius is megkönnyebbül, hogy nem kellett két gyereket megölnie. Lassan visszacsúsztatta a kardját a hüvelyébe és elkezdett Elekrtáék irányába hátrálni. Luna Leo és a többiek is csak értetlenül néztek a bejárat felé. Végül a kis Alex törte meg a csendet.

-      Hogy lehet így nevelni egy gyereket, ekkora gyűlölettel a másik faj iránt?

-      Nem tudom. – ölelte át Artúr a gyereket.

-      Ennyire még én sem vagyok a farkasok ellen. Tudod jól, ha lehet, én inkább kerülöm őket és otthon ügyködök valami vicces ki tűzijátékon. Csak megrendelésre szoktam halálos eszközöket gyártani, de azt sem szívesen, mert tudom, mire használják majd őket.

-      Tudom öcskös, tudom.

-      De mond, hogy lehet mégis ilyen kegyetlen a saját testvérével?

-      Ez a szülők hibája.

-      Mármint azoké, akik ilyenekké tették őket?

-      Nem! Ők már két vérfarkas közös gyermekei. Nehéz kiszúrni az ilyet, de ha oda figyelünk egy kicsit, akkor észre lehet venni a jellegzetességeket az átváltoztatott és a vérszerinti vámpír illetve vérfarkas között.

-      Úgy érted, hogy képesek szaporodni is a vérfarkasok?

-      Igen úgy! Ahogy mi is képesek vagyunk rá csak nálunk nem olyan feltűnőek ezek a jelek, mint náluk.

-      És mégis mik ezek a jelek náluk és mik nálunk?

-      Milyen jelek? – kérdezte Sirius aki csak mostanra ért ide.

-      Artúr éppen azt ecseteli Alexnek, hogy mindkét faj képes a szaporodásra és mi a különbség a vérszerinti és az átváltoztatott farkas illetve vámpír között. Válaszolta meg Leo bátyja kérdését.

-      A vérszerinti vérfarkas például az különbözteti meg az átváltoztatottól, hogy valamelyest hosszabb fülei vannak és a pofája is hosszabb mikor felveszi a farkas alakját valamint a szemei emberként is inkább a farkasokéra hasonlítanak, mint az emberekére. A vámpíroknál már nehezebb kiszúrni az ilyet, mert nekünk nincs sok különbség az átváltozott és az emberi alakunk között. Csak a legöregebb és legerősebb vérszerinti vámpíroknak van egyetlen olyan ismertető jelük, ami egyértelművé teszi, de az is csak az átváltozott formájukban látható.

-      És mi lenne ez?

-      A hajuk színe vérvörösre vált mikor a teljes erejüket kiengedik.

-      És még milyen jelek láthatók amúgy?

-      Ezeket már nehezebb észrevenni. Az egyik jel, amit még egyszerű észrevenni az a karom. Mikor egy vérszerinti vámpír átváltozik a karmai vérvörösek, ellenben mint nekünk is enyhén feketék nem egészen vörösek. A fogaknál már nem egyértelmű a dolog. Ha egy vérszerinti vámpír kiengedi a fogait azok jóval hegyesebbek és jóval hosszabbak, mint a mijeink. És a leglényegesebb dolog a született vámpírok egy darabig képesek az öregedésre és képesek az emberi táplálék megemésztésére is egészen addig, amíg meg nem kóstolják a vér ízét. Hát körülbelül ennyi, amit nekem egy öreg vámpír megtanított még annak idején. Azt hiszem te még ismerted emberi korodból is Luna. Mindenki csak úgy hívta: Apó. Ő abba halt bele, hogy nem volt hajlandó táplálkozni miután megölték a szerelmét. Ő volt akkoriban az egyetlen vámpír, aki közel engedte magához az embereket is.

-      Emlékszem már! Az ő kertjében játszottam sokat és nagyon finomak voltak a gyümölcsei.

-      Igen, ő az! Meg is tiltotta mindenkinek a házban, hogy azokat bántsák, akik bejönnek az udvarba. Akkoriban rengeteg gyere játszott ott és később az egész házát elajándékozta annak a kis falunak, ami a közelében volt a szolgálóit pedig elküldte más házakhoz és megtiltotta nekik, hogy beszéljenek róla hogy ott mennyien játszottak nála emberek. A szolgálói pedig mivel hűségesek voltak hozzá betartották utolsó kívánságát és azóta is háborítatlan az a terület.

-      Ez érdekes erről én sem tudtam, hogy képes mindkét faj szaporodni. Azt hittem, hogy hibrid mind a két faj. – csodálkozott Leo.

-      Ne aggódj öcskös! Szerintem a jelenlevők közül senki sem tudta Artúr kivételével.

-      Hát szerintem sem. – válaszolt az öreg megnyugtató hangon.

-      És akkor most mi legyen? Bemegyünk vagy sem? – érdeklődött Luna.

-      Ezt meg kell gondolnunk még. Nem vagyok biztos benne, hogy hányan vannak bent. Nem láttam teljesen az egész belső teret.

-      Hát jó akkor mi lenne, ha még egyszer benéznénk? – érdeklődött Elektra.

-      Te inkább maradj itt a távolban, mert csoda hogy a kölykök nem szúrták ki a parfümödet. Inkább nyújts nekünk fedezetet, hogy nehogy hátulról lepjenek meg minket!

-      Rendben van Sirius!

-      Na, akkor most a bejárat másik oldalára megyek, te meg oda menj ahol én voltam. Rendben van Leo?

-      Igen, rendben!

-      Luna, Artúr! Ti menjetek fel arra a két sziklapárkányra, hogy ha gond lenne, ti lesztek a meglepetés.

-      Rendben van!

<<< Előző   Következő >>>