-      Mi az bátyám? Mit láttál? – suttogta Leo

-      Egy köpenyes alakot, amit elteszi a kardját. A haja… mintha ismerném. Hosszú vörös haja van, de nem fordult felém nem láttam az arcát. De nagyon ismerősnek tűnt. Mintha… Á az nem lehetséges.

-      De mégis mi?

-      Semmi-semmi hagyjuk, nem fontos.

-      És hányan vannak bent?

-      Kb. 20-25 farkas lehet plusz a vezér és a két sebesült.

-      Hát akkor mire várunk? Leszedjük őket hamar és itt végeztünk is. A sebesültek meg jók arra, hogy kihallgassuk őket.

-      De valami akkor sem stimmel. Ez a modor és a haj és a hangja ismerős nekem.

-      Miért? Volt talán Siegfried nevű ismerősöd?

-      Hát épp ez az, nem volt.

-      Akkor meg mi a bajod? Mindig te szoktál lenni az első, aki beugrik öldökölni a korcsokat.

-      Nem tudom, szerintem várjunk még egy kicsit. A végén még baj lesz, ha csak úgy berontunk nem láttam be a teljes területet, lehetnek még bent.

-      Azokat is elintézzük. Voltunk már nagyobb túlerővel szemben is és mégis nyertünk.

-      De akkor nem egy zárt térben voltunk, hanem kint a szabadban ahol azért nagyobb mozgástér van.

-      Na, jó, akkor mit is szeretnél tenni?

-      Még várjunk egy kicsit hátha lesz valami fejlemény.

-      Oké!

-      Addig szólj hátrébb a többieknek, hogy mi a helyzet!

-      Rendben!

Kicsit hátrébb ment a többiekhez és így szólt:

-      Valami nincs rendben! Sirius nem akar bemenni és valamilyen alakot is látott bent, aki ismerősnek tűnik neki, de mivel nem fordult meg nem tudja ki az.

-      És hányan lehetnek bent? – érdeklődött Elektra.

-      Kb. 20-25 alkot számolt plusz a vezér és a két sebesült farkas. De azt mondta, hogy nem látta be a teljes helyiséget és nem akar bemenni, mert lehetnek bent többen is.

-      Ez nem jellemző rá… ő szokott a sor elejére állni, ha farkast kell ölni.

-      Hát épp ez az. Most mintha megijedt volna valamitől.

-      Lehet, hogy csak kezd benőni a feje lágy és megfontoltabb lett. – szólt közbe Artúr.

-      Meglehet, de az elött még soha sem láttam ilyennek. Nem tetszik ez nekem!

-      Na, jó majd én beszélek vele. – indult meg Elektra

Ekkor hirtelen megfogta valaki a lábát. Mikor hátra nézett látta, hogy Luna az és hevesen rázza a fejét.

-      Mi az? Miért állítottál meg?

-      Most ne menj oda! Inkább figyelj!

Mikor Elektra oda fordult látta, hogy Sirius hátrálni kezd, egyre jobban leszorítja magát a földre miközben egy árnyék a barlangból kifelé tart. A földre vetették magukat, de Elektra eközben az íját is elővette és már célzott is a terem bejárata felé. A teremből viszont egy kis farkaskölyök ugrabugrált kifelé. Ekkor Elektra ledermedt. Nem tudta mit tegyen. Még mindig a célt követte, de nem tudott lőni. Sirius rejtekétől alig pár lépésre volt már a kölyök. Sirius már kivont karddal lapult a földön. A páncélját pedig köpenyével takarta el, hogy az izzó rúnákat észre ne vegyék. Ekkor a barlangból kirohant egy idősseb, de még mindig gyereknek számító farkas. Nem látszott többnek 10 évesnél.

Hirtelen elkapta és ráförmedt:

-      Te meg mit csinálsz hugicám? Már megint mit képzelsz? Hová kóborolsz?

-      Csak játszani szerettem volna a denevérekkel.

A fiú felnézett elő vett valamit és rátartotta az egyik denevérre majd az leesett.

-      Nesze, itt van egy, játssz vele! Hehehe!

A kislány sírva fakadt és elkezdte ütni a bátyja mellkasát.

-      Ezt most miért kellett? Én fogócskázni szerettem volna velük és nem megölni.

-      A denevérek sem különbek, mint a vámpírok. Mindegy, hogy néznek ki. Egy és ugyan az a féreg mindkettő. – ezzel elkapta a kishúgát és bevonszolta vissza a terembe.

<<< Előző   Következő >>>