-      Na, jó, most utoljára elengedünk, de csak akkor, ha legközelebb nem robbantgatsz ilyen korán! Várd meg amég mi is felkelünk. Ha bealkonyodik, az nem jelenti azt, hogy mi is ébren vagyunk. Amint felkeltünk majd szólunk, neked onnan robbantgathatsz, kedvedre csak addig hagyj fel vele, kérlek! – mérgelődött Sirius.

-      Rendben van ezt megbeszéltük! De ti hány évesek vagytok?

-      Jobb, ha nem tudod. Ha megmondanánk meg kellene, hogy öljünk. - vigyorgott Leo a gyerekre, aki rémülten rohant ki a szobából.

-      Ti meg mit csináltatok szegény gyerekkel? – rontott be a két lány, mit két dühös amazon.

-      Csak ráijesztettünk kicsit és így az ébredéseink nyugodtabbak lesznek.

-      Remélem nem bántottátok!

-      Egy újjal sem értünk hozzá! – szavatkozott Sirius, mert látta Elektra szemén, hogy meg tudná fojtani.

-      És azt hogy értetted, hogy nyugodtabbak lesznek az ébredéseink?

-      Nem robbantgat, amíg nem keltünk fel mind.

-      Remélem nem fenyegettétek meg!

-      Csak barátilag megkértük rá.

-      És akkor mitől szaladt el ennyire rémülten?

-      Mondom, hogy csak ráijesztettünk! – vágott közbe Leo.

-      De mivel? – förmedt rá Luna kedvesére.

-      Nem lényeges. Csak vicceltünk ő meg túl komolyan vette.

-      A közeljövőben hanyagoljátok az efféle vicceket!

-      Rendben van! Megbántuk! De nem ejthetnénk a témát?

-      Ha ti ezt akarjátok…

-      Mit? – néztek össze a fiuk.

A válasz már elmaradt, annyit láttak amint a lányok kiviharzanak az ajtón és, mint valami hurrikán úgy vágják azt be maguk mögött.

-      Ezeket meg mi lőtte?

-      Fogalmam sincs bátyus, de szerintem nagyon oda vannak a kölyökért.

-      Tudod jól, hogy nem gyerek.

-      De külsőleg az és nekik ez számít.

Mindeközben Elektra és Luna Alexandert babusgatták és némileg lenyugodtak már. Lassan közeledett újból a hajnal. Mindenki elindult a szobája felé de Sirius és Leo Alex szobája ajtaján kopogtak elöbb.

-      Sziasztok! Mit szeretnétek?

-      Remélem, holnap nem arra kell ébrednünk, hogy megint felrobbantottál valamit!

-      Ne aggódj Sirius! Most megvárlak titeket, hogy felébredjetek. Hisz ezt beszéltük meg.

-      Rendben, köszönjük!

Ezzel a két srác a szobája irányába indult. Mikor az ajtóhoz értek megdöbbenve tapasztalták, hogy az ajtók zárva vannak. Halkan bekopogtak, de nem jött válasz.

-      Lányok ne bolondozzatok! – kiáltottak fel egyszerre.

A válasz a nagy csend volt. Tízpercnyi próbálkozás után feladták a fiuk a kopácsolást és az ajtó mellett roskadtak le. Lassan elnyomta őket az álom. Alkonyatkor megrázó élményben volt részük. Az ébresztő két kancsó víz volt. A lányok nyakon öntötték a fiukat és durcásan néztek párjukra.

-      Reméljük, tudjátok miért kaptátok!

-      Hogy felébredjünk?

-      Nem a vizet. Azt, hogy miért voltatok kizárva.

-      Nem.

-      Akkor reggelig gondolkozzatok el, mert különben megint a folyosón töltitek a nappalt.

-      Azt hiszem nekem eszembe jutott. – szólal meg Leo.

-      Remek akkor mond! – nézett rá Luna.

-      Bocsánatot kellene kérnünk Alextől. Igaz?

-      Pontosan! Látom, te használod a fejed.

-      Ezért képesek voltatok kizárni minket? – bukik ki Sirius – Ezt meg is mondhattátok volna.

-      De akkor nem kell gondolkoznotok. – mosolyodik el gúnyosan Elektra.

-      És ha most bocsánatot kérünk tőle, akkor már ágyban alhatunk?

-      Ha siettek, akkor még meggondoljuk.

<<< Előző   Következő >>>