-      Miért?

-      Csendesebben! A végén még felébreszted.

-      Jaj, de aranyos, ahogyan alszik.

-      Igyuk meg a kakaót és vigyük az ágyába Alexet.

-      Jól van, látom te is elfáradtál… - és hörpintett egyet a kakaójából.

Miután megitták szépen az ágyába fektették a kis kölyköt és adtak egy-egy puszit a homlokára. Szép lassan visszatértek a szobájukba, de mikor beértek hatalmas sikítással rohantak a folyosóra.

-      Nem mondtad, hogy Sirius meztelenül alszik.

-      Te sem mondtad, hogy Leo is.

-      Remélem nem keltek fel és nem tudják, hogy összetévesztettük a szobákat.

-      Ki nem kelt fel és mit nem tud? – kérdezte álmosan a két srác a folyosóra lépve.

-      Fiuk vegyetek már fel valamit! – sikított a két lány.

-      Upsz, elfeledkeztünk róla, hogy meztelenek vagyunk. – vigyorogtak.

Elektráék visszalökdösték immár saját szobájukba a fiukat és becsukták az ajtót. Innen az egész nappal csendben telt. Mikor beköszöntött az alkonyat, egy újabb robbanás rázta meg a házat. A fiuk üvöltve pattantak fel az ágyukon.

-      Aaaleexander!!!

A lányok is megijedtek, de máris a fiukat kellett lefogniuk, akik nem törődve semmivel elindultak a folyosón Alexander irányába.

-      Fiuk! Legalább valami ruhát húzzatok fel!

-      Elöbb kitekerem a kis ördögfi nyakát!

-      Ebben szívesen segítek bátyám!

-      De fiuk! Ne bántsátok! Ő csak egy gyerek!

-      Luna! Te is tudod, hogy nálad is idősebb! Már nem gyerek!

-      De gyerek, és hagyjátok már békén szegényt. Mindenkinek lehet rossz napja. Biztos nem jött össze neki az egyik kísérlete.

Ekkor a folyosó másik végéről hallatszott egy vidám hang:

-      De összejött, igaz kicsit nagyot szólt, de sikerült!

-      Most megöllek, ha a kezeim közé kaparintalak kölyök! – üvöltött a két fiú torkaszakadtából.

-      Ahoz elöbb utol kell érnetek! – és ezzel a mondattal lecsúszott a lépcső korlátján az alsó szintre.

Sirius és Leo berohantak a szobájukba és egy nadrágot magukra kapva a kölyök után viharzottak. Mire leértek a földszintre a kölyöknek nyoma sem volt. Mintha csak a föld nyelte volna el. Egyszer csak az emeleten a lányok kacagását hallották. Mikor felértek döbbenten látták a lányok mellett a kis Alexet.

-      Te meg hogy az ördögbe kerültél ide? Mellettünk nem jöhettél fel! Azt észrevettük volna.

-      Nem is mellettetek jöttem, hanem az egyik titkos folyosón.

-      Az egyik min?

Ekkor a srác meghúzta az egyik lámpa tartót és a falon a kép kinyílt, mint egy ajtó.

-      Ezt meg honnan tudtad? – érdeklődött Sirius.

-      Mit?

-      Hát hogy melyik kart kell meghúzni?

-      Már párszáz éve itt lakom, annyi idő alatt meg lehet tanulni.

-      Na de most megvagy ám, már ismerjük a kis trükködet. – és ezzel lefogták Alexet.

-      Ne! Tegyetek le! Hagyjatok! – kiabálta torkaszakadtából.

-      Elöbb elbeszélgetünk veled a robbantás mániádról. – és ezzel becipelték a szobába.

-      Fiuk, ne bántsátok szegényt! – kiáltott rájuk egyszerre a két lány dühösen.

-      Ne aggódj, nem bántjuk. Csak beszélgetünk egy kicsit. – vigyorgott Leo.

-      Ha csak egy rossz szót is meghalunk rátok, akkor aztán megnézhetitek magatokat utána! – fenyegetőztek a lányok.

-      Na, fiacskám! Remélem, felkészültél egy alapos verésre!

-      Ne bántsatok, kérlek! Csak félre sikerült kicsit az egyik kísérleti robbanószer tesztelése és nagyobbat szólt, mint vártam.

<<< Előző   Következő >>>