A két fiú csurom vizesen felpattant és Alexander szobájához indult. Mikor oda értek és kopogtak az ajtón nem hallottak semmit. Halkan benyitottak és elindultak befelé. Minden felé robbanó szerek és alkatrészek hevertek. Egyszer csak kattant valami Sirius lába alatt.

-      Remélem, ez nem az, amire gondolok!

-      Sajnálattal kell közölnöm bátyám, hogy aknára léptél.

-      Szerintem keresd meg Alexet egyedül és hozd ide, hogy hatástalanítsa.

-      Meg vagy veszve??? Én aztán nem megyek beljebb, hogy én is aknára lépjek.

-      Mi ez a zaj? Minek kell a vámpírt felkelteni, mikor a legédesebbet alszik? – hangzik Alex hangja valahonnan a szoba egyik rejtett sarkából.

-      Légy oly kedves és segíts rajtam! – kiált fel Sirius.

-      Csak nem próbáltatok meg bejönni?

-      De igen.

-      Nyugodtan szállj le az aknáról, maximum festékes leszel. Ez csak gyakorló akna.

Mikor Sirius hátra ugrott a mellette álló testvérét telibe találta egy adag rózsaszín festék. Leó értelmetlenül nézett és nem értettem mi történt. Sirius testvérét látva hatalmas nevetésben tört ki.

-      Mi olyan vicces? Had lássam én is! – rohant oda Alex.

Mikor oda ért Leo még mindig meredten figyelte bátyját, aki a földön fetrengve nevetett rajta. Alex is hanyatt vágta magát a látványon. A nagy nevetgélésre már a lányok is megérkeztek. Mikor beléptek az ajtón ők sem bírták megállni, hogy el ne nevessék magukat a látványon.

-      Hihihi! Hát… hát te meg… hogy nézel ki? – nevetett Luna.

-      Csak arra emlékszem, hogy a bátyám félre ugrott az aknáról és egy nagy rózsaszín felhő jelent meg a helyén, ami engem is beborított.

-      Akko ajánlom figyelmedbe a tükröt a szoba falán! – kacag Alex – Akkor rájössz nekünk mi olyan vicces.

Mikor Leo a tükör elé lépett megdöbbenve tapasztalta, hogy az egész teste rózsaszínű.

-      Ez mikorra jön le rólam? – kérdezte dühösen.

-      Nem kell aggódnod, a ruhádból elég könnyű lesz kimosni.

-      Na és a bőröm? Arról hogyan tüntetem el?

-      Sajnállak, de hiába áztatod magad órákig. Ezt csak egy hét alatt tudod majd lemosni magadról. Hihihi! De jó hír, hogy nem fog már, tehát mást már nem festékezel össze. És így már nem is tűnsz olyan komolynak.

-      Hát szerintem is nehezen lehet komolyan venni egy talpig rózsaszín vámpírt!

Az egész társaság egyszerre nevet fel Luna viccén.

-      Szerintem ez egyáltalán nem vicces. – dörmögi Leo.

-      Szerintem viszont az! – vág közbe vidáman Sirius.

-      Na, jó le lehet szállni rólam!

-      De hisz nem is vagyunk rajtad!!! – szólalt meg vidáman Sirius.

Leo ekkor kiviharzott a szobából valamit a bajsza alatt dörmögve, amin a társaság ismét csak nevetni tudott. Artúr éppen jött fel a lépcsőn, amikor Leo elviharzott mellette és majdnem fellökte. Lassan oda ért Alexander szobájához és benézett mi ez a nagy nevetgélés.

-      Hát ti meg min nevettek? És miért csupa rózsaszín Leo?

-      Hát az úgy történt… - meséli Alex. – hogy Siriusék bejöttek szobámba és Sirius egy aknára lépett, ami festékkel volt töltve Leo meg mellette ált mikor szóltam neki, hogy nyugodtan félre ugorhat, mert csak festékkel van töltve és nem, fog robbanni. Ekkor Sirius félre ugrott Leot meg telibe találta a festék.

-      Hehe! Ezen húzta fel magát ennyire?

-      Dehogy is ezen! – szólt Luna. – Hanem azon hogy kinevettük! Hihihi!

-      Na, jó akkor el kell, hogy szomorítsam kicsit a társaságot! Lassan ideje lenne a feladatunkat is csinálni és szaglászni egy kicsit a bolhazsákok után!

-      Ne már! Már éppen kezdtük élvezni ezt a kis kiruccanást! Amúgy is ez a felderítők dolga, hogy szaglásszanak, mi a halálosztók vagyunk. Tudod kivégző osztag! – szolt közbe Sirius.

-      Az meglehet, de a felderítők nem értek még ide ezért azt is mi végezzük, amit nekik kellene. Nem lesz sok feladatunk, mert elsőnek csak az erdő és a hegyvidék felderítésére gondoltam nem kell a városban is mászkálni.

-      Városban??? Milyen városban? – kérdezte Elektra meglepetten.

-      Itt vagyunk nem messze Moszkvától.

-      És miért lennének pont a városban a farkasok? Ott kicsit feltűnőek lennének. Amúgy is semmi kedvünk a hidegben futkározni a hegyen meg az erdőben!

-      Okés akkor mehetünk egyből a város alatti csatornahálózatban és a város körülvevő és átfonó katakomba hálózatba is. Végülis azt csak a világháború alatt építették. Annyira nem lehet nagy, csak az egész város menekülését biztosította volna atomtámadás esetén.

<<< Előző   Következő >>>