Ekkor egy hatalmas durranás hallatszik és a folyosó végén kivágódó ajtóból csak úgy dől a füst, mintha gyárkémény lenne. A füstben lassan egy gyerek sziruettje rajzolódik ki és köhécselés hallatszik. Aztán az alak megindul Artúr felé.

-      Artúr bácsi! Újra eljöttél? – ugrik a nyakába a kölyök.

-      Bácsi? – néznek össze a többiek meredten.

-      Szerbusz, Alexander! Mi van te kis bajkeverő? Már megint mit csináltál? És miért az én szobámban kísérletezgetsz?

-      Á semmi különös nem történt! Túlnyomta a szelepülék az emlékező fémet, ezért odafigyelve alakhelyesre kalapáltam a Duen matricát, most atomstabil. Csak hát ez azt eredményezte, hogy a felszabaduló gázok és gőzök a szikrákra berobbantak és ez pukkant egy kicsit.

-      Kicsit? – kiált fel Leo. – Arany apám, ha legközelebb halálra akarok rémülni, szólok, de még egyszer nem merj felrobbantani semmit, se amíg mi itt vagyunk!

-      Most mi a bajod vele? – néz érdeklődve rá Luna.

-      Á semmi problémám csak majd kiugrottam a bőrömből, amikor a robbanás kivágta az ajtót.

-      De hát olyan cuki kissrác! Nézz rá, nekem nagyon tetszik! Elektra, Neked mi a véleményed?

-      Szerintem is aranyos. Nem tartjuk meg? – mosolyog Lunára.

-      Meg tartani? – néz Sirius és Leo a lányokra.

-      Csak vicc volt, de mégis olyan aranyos.

-      Lányok csak vigyázzatok vele! Nagy kópé ám a kölyök. Lehet, hogy csak 10 évesnek tűnik, de idősebb, mint Luna.

-      Na, ne! Elegem van! A vámpíroknál szokás ez? Mindig lehető legfiatalabbakkal szúrnak ki? – dörmögi magában Sirius.

-      Ezt mi is hallottuk, de kire gondolsz, hogy mindig? – kérdezte Leo.

-      Davere. Ő is milyen fiatalnak látszik.

-      Ja, tényleg a kis nikkel bolha.

-      Pontosan!

Mire a fiuk észbe kaptak a lányok már körbe vették a kis Alexandert.

-      Ne, kérlek, ez csikiz, hagyjátok abba!

A lányok össze-vissza borzolták a kis kópé rövid barna haját és csiklandozták mindenütt ahol csak érték. Alexander csak kacagott és segítségért kiabált, már mert nem bírta a csikálást, de a többiek csak kárörvendve nevetgélek rajta, ahogy a lányok nyúzzák.

-      Olyan aranyos, ahogy kacag. Nem Elektra?

-      Nekem is tetszik. Én szívesen megtartanám. És te?

-      Én is! Vigyük haza mikor itt végeztünk!

-      Rendben!

-      Arról szó sem lehet! – szólt közbe a két fiú.

-      Ugyan miért? Nem látod, mennyire élvezi?

-      Ha élvezné, nem kérné, hogy hagyjátok abba.

-      Á… te nem értesz a gyerekekhez Sirius!

-      Na, jó elég a mókából menjünk pihenni!

-      Ne rontsd el a szórakozásunk! Légyszi had maradjunk még egy kicsit játszani vele.

-      Tőlem aztán. Én addig megyek az ágyba, elfáradtam mára már.

-      Remélem, utánam jössz, és nem tévedsz el ekkora házban.

-      A kastélyban is megtaláltalak nem?

-      Luna! Te sem jössz aludni?

-      Én is játszok még egy kicsit Alexanderrel!

-      Rendben a mi szobánk Siriusékéval szemben van.

-      Okés, majd megyek!

-      Lányok légy szíves, ne csikáljatok! És Alexnek is szólíthattok, az Alexandert nem használom.

-      Rendben! Én elmegyek és csinálok neked kakaót! – ezzel sarkon fordult Luna és elindult a lépcső irányába.

-      De azt sem tudod, hol van a konyha! – kiáltott utána Elektra.

-      Te csak foglalkozz a gyerekkel, én megtalálom a konyhát!

-      Ha te mondod… - és ezzel magához ölelte a kis lurkót, aki láthatóan jobban élvezte ezt, mint a csikálást.

Kis idő múlva három bögre gőzölgő kakaóval tért vissza Luna.

-      Nekünk is hoztam egyet-egyet.

-      Köszi! Már eltűntél, amikor én is kérni akartam egyet, de szerintem a harmadikra nem lesz szükség.

<<< Előző   Következő >>>