-      Szerbusztok! A nevem Szergej. Remélem, szeretitek a teát! Ahogy látom nagyon áthűltetek odakint

-      Üdv néked. Köszönjük a vendéglátást és a teát szívesen elfogadjuk. Tudnál nekünk is valami kis helyet szorítani a kandalló mellet? Szegény Elektra majd meg fagyott kint annyira vacogott.

-      Persze gyertek csak ide! Egy pillanat és hozok nektek két fotelt. – ezzel a szoba egyik sarkából oda húzott két fotelt a kandalló mellé.

-      Köszönjük! – mondta Sirius miközben még mindig didergő kedvesét leültette.

-      Én is köszönöm! - mondta a lány dideregve.

-      Semmit nem kell köszönnötök! Ez csak természetes.

-      Ti meg min nevetgéltek? – fordult morcosan a többiek felé Sirius.

-      Bocsi, de vicces látvány volt, ahogy betoppantál az ajtón Elektrával.

-      És ugyan mi vicces volt benne?

-      Hát te! Ahogy a szőke vállig érő hajad tele volt hóval mikor beléptél. ennyire esik már kint a hó? Mikor megjöttünk alig kezdett esni.

-      Menj ki és megtudod, mennyire esik! De ne várd, hogy én olvasszalak fel, mikor jéggé fagysz! – rogyott a fotelébe Sirius miközben a teáját szürcsölte.

Lassan a pattogó tűz átmelegítette a kis csapatot főleg Elektráékat, akik eléggé áthűltek a séta folyamán.

-      Ha gondoljátok, megmutatom nektek a szobátok. – törte meg a csendet Szergej.

-      Jó lenne! – mosolygott Luna.

-      Rendben! Artúr te ismered a járást, tudod melyik szobák üresek, válassz egyet, én megmutatom a többieknek a szobákat.

-      Rendben akkor én a szokásos szobám választom.

-      Te tudod! De előre szólok, hogy ez nem jó ötlet!

-      Ugyan miért? – kérdezte miközben a szobák felé sétáltak.

-      Mert akkor lesz egy lakótársad is.

-      Lakótárs?

-      Emlékszel még Alexanderre?

-      Arra a fiatal suhancra gondolsz?

-      Látom, rémlik még.

-      Persze, hogy emlékszem rá! Az a kis tréfamester robbantotta fel egyik karácsonykor a kedvenc sapkámat. Még mindig mindent felrobbant?

-      Hát még ma is nagy mókamester, de azért ő is halad a korral. Most már nem puskaporral tölti meg a tárgyakat. Legutóbb a kedvenc faliórámból csinált időzített bombát. Majdnem frászt kaptam, amikor elütötte az éjfélt és lerobbant a falról. Ő persze csak nevetett.

-      Azt hiszem akkor mégis csak inkább egy másik szobát választok. Nem szeretnék arra ébredni, hogy az ágyam ketyeg.

-      Ha látnád most a szobát, nem ismernél rá kész bomba műhelyt csinált belőle.

-      Akkor a lehető legtávolabbi szobát foglalom el, semmi kedvem ahoz, hogy arra ébredjek, hogy nincs tető a fejem felett.

-      Attól nem kell tartanod teljesen robbanás biztos a szoba. Kicsit átalakította, így nem kell kimennie, amikor barkácsol. A falak szerkezete meg lett erősítve így kibírja a robbanást. Saját védelme érdekében pedig speciális védő palánkot szerelt fel, ami mögött kísérletezhet is.

-      Nem zajos, amikor egy-egy kísérlete kicsit nagyobbat szól?

-      A falak hangszigeteltek. De azért így is hallható néha egy-két nagyobb durranás.

-      Remélem ő is alszik néha, mert ha engem nem hagy aludni a durrogtatásával kitekerem a nyakát.

-      Nem kell aggódni, még mindig álomszuszék, átalussza az egész nappalt.

-      Akkor megnyugodtam.

<<< Előző   Következő >>>