Dave ezzel távozott és a szolgálók gondjaira bízta a lányt. A szolgálólányok a szekrényből hamar előkerítettek egy gyönyörű kék estélyi ruhát a lánynak hogy a mai estét abban töltse.

-      Ebben a szekrényben megtalálod a ruhákat, ha másikat szeretnél felhúzni, de szerintünk a mai estére ez a legalkalmasabb.

-      Köszönöm! Merre találom a zuhanyzót?

-      Kérlek, kövess! – és ezzel kinyitotta a szoba egyik belső ajtaját.

-      Köszönöm! Most már magamra hagyhattok.

-      Rendben van! Viszlát!

-      Viszlát!

A lány levetette a véres szakadt ruháját és beállt a zuhany alá. A meleg víz gőze bepárásította a kabin ajtaját. A testén végig csorgó víz lassan mosta le a vért kecses idomairól. A leány csak állt a forró víz alatt és nem mozdult meg mintha egy szobor lenne. Egyszer csak megszólalt.

-      Téged nem tanítottak meg a szüleid, hogy nem illik fiatal lányok után leskelődni? – és a kabin üvegén a kezével egy csíkban letörölte a párát feje magasságában.

Dave lélegzete elállt a látványtól, pedig csak a lány sziruettjét látta a pára mögött.

-      Bocsáss meg nekem! De már nem bírtam tovább várni, letelt az egy óra.

-      Semmi probléma! Adnál egy törölközőt, ha megkérlek?

-      Persze, Természetesen!

Amint Dave a törölközőt nyújtotta Karay felé ő kilépett a kabinból mit sem törődve azzal, hogy Dave ott állt. Magára tekerte a törölközőt és lassan kilépett a fürdőből. Dave nem tudta levenni a szemét Karay hamvas bőréről és kecses idomairól.

-      Sokáig fogsz még bámulni vagy segítesz esetleg felöltözni?

Dave szája tátva maradt az ámultságtól, hogy a lány milyen lazán kezeli, hogy ő ott áll.

-      Hozzád szóltam ám Dave! – fordult hátra a lány.

-      Bocsáss meg nekem, csak nem szoktam hozzá ahoz hogy így bánjanak velem a hölgyek. Eddig csak csalódások értek.

-      Most akkor segítesz vagy sem?

-      Persze, persze! – és ezzel a ruhát, ami az ágyon feküdt oda nyújtotta Karaynak.

Karay ekkor simán elengedte a törölközőt, ami testét fedte és a ruháért nyúlt. Dave elpirulva próbált a lány szemeibe nézni, de tekintete egyre csak el elkalandozott a lány testén.

-      Na, mi az? Nehogy azt mond nekem, hogy még nem láttál meztelen nőt!

Dave zavartan és elpirulva állt a lánnyal szemben.

-      Pedig… ez… ez az igazság. – makogta.

Karay csak mosolygott és lassan felöltözött.

-      Nos, akkor indulhatunk?

-      Persze.

Ezzel el is indultak az étkező felé. A vacsora alatt Dave le sem vette szemét Karayról.

Karay viszont csak néha vetett egy futó pillantást Davere. Miután megvacsoráztak, Dave udvariasan visszakísérte szobájába a leányt és aztán elment ő is a saját szobájába. Karay előkeresett a szekrényből egy hálóinget és lefeküdt aludni. Dave is megpróbált aludni, de neki nem ment még, hisz ő nappal szokott aludni. Nem sokkal később valaki kopogtatott az ajtaján. Mikor kinyitotta legnagyobb csodálkozására Karay állt ott.

-      Szia! Bejöhetek?

Dave alig jutott szóhoz.

-      Pe… persze!

És ezzel félre ált az ajtóból, hogy beengedje a lányt.

-      Ugye nem ébresztettelek fel?

-      Nem.

-      Nem tudtam elaludni, mert nekem még idegen ez a hely. Aludhatnék veled?

Dave most elpirulva nézett a lányra, aki köntösét a székre dobta.

-      Rendben van! Aludhatsz itt, de tudnod kell, hogy én nem fogok tudni elaludni egy darabig még.

-      Miért? – kérdezte huncutul a lány.

-      Mert én nappal alszom és éjjel vagyok ébren.

-      Pedig már kezdtem mást gondolni.

-      Mit? – kérdezte kíváncsian Dave.

-      Á… nem lényeges! Mit szoktál csinálni esténként, amikor már nincs dolgod, de még nem tudsz aludni? – kérdezte Karay miközben bebújt a takaró alá.

-      Általában olvasok.

-      Én is szeretek olvasni, de ma túl fáradt vagyok hozzá. Én inkább alszom. 

<<< Előző   Következő >>>