-      Én még olvasok egy darabig, ha nem bánod.

-      Semmi probléma! – mondta és ezzel megfordult az ágyon magára húzva a takarót.

Dave levett a polcról egy könyvet, hogy azzal terelje el figyelmét a lányról. Mielött viszont belemerült volna az olvasásba Karay ismét megszólította.

-      Nem feküdnél mellém inkább és hagynád az a könyvet holnapra?

Dave habozott a válasszal, de mikor meglátta a lányt amint felé fordul és igéző tengerkék szemeivel kéri rá nem tudott ellent mondani.

-      Persze, szívesen melléd fekszem.

-      Köszönöm! – mosolyodott el a lány.

Dave óvatosan a lány mellé bújt. Hosszú órákon át csak a plafont bámulta, mikor végre elszánta magát és megszólította a lányt:

-      Karay!

Nem érkezett válasz. Mikor Dave a lányhoz fordult látta, hogy ő már édesen aludta az igazak álmát. Így ő is megfordult és lassan álomba szenderült. Másnap különös módon napközben ébredt fel. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a lány még mindig alszik, és egyik lábát átkulcsolja az ő lábán, kezeivel pedig átkarolja. Zavarban volt, mert nem tudta, hogy mit tegyen. Ahogy ki akart szabadulni a lány karjai közül az egyre jobban átkarolta. Nem tudta mitévő legyen, így türelmesen várt, amíg a lány is felébredt. Most az idő múlását nagyon lassúnak érezte, igaz, hogy a helyzetet is kezdte megszokni, de még mindig nem tudta mit tegyen. Kis idő múlva Karay is kezdett ébredezni. Mikor észrevette, hogy Devaet ölelgeti elpirulva húzta vissza kezeit és zavartan nézett rá. mindketten hosszú percekig nézték egymást zavarodottan és nem tudták mit is mondhatnának egymásnak. Dave végre kezdett magához térni zavarából, így ő szólalt meg elsőként.

-      Szép a nyakláncod! Tetszik ez a szív alakú vérrubin, amit díszes arany foglalat vesz körbe.

-      Köszönöm! Ez már mióta az eszemet tudom az enyém.

-      Nem vagy éhes?

-      De, kicsit az vagyok.

-      Rendben, akkor mindjárt csináltatok valami harapni valót neked.

-      Köszi.

Siriusék mikor visszatértek Ilinához ő döbbenten hallgatta a híreket. Alig akart hinni a fülének, hogy Demetrius az a vámpír, akit még Darius száműzött, és vámpír létére fajtája ellen fordulva a vérfarkasokkal szövetkezett. Azonnal parancsba adta, hogy élve fogjanak el annyi farkast, amennyit csak lehet, és mindet addig vallassák amég ki nem szedik belőle, hogy hol rejtőzik most Demetrius. Hosszú és véres hadjárat következett, aminek nem volt más célja, mint farkasok foglyul ejtése és vallatása. Több hónapon át loholtak az elit csapatok Demetrius nyomában, aki mindig kicsúszott a karmaik közül. Ráadásul most már jobban kellett vigyázniuk a farkasokkal is, akik az új lőszereket használták, ez átvitte még a kevlár mellényt is és az UV sugárzás azonnal végzett a vámpírral, akit meglőttek. Rengetegen estek áldozatul, de sok farkast sikerült foglyul ejteniük és így egyre közelebb jutottak Demetriushoz. Dave is útjára engedte a legjobb vadászait, akik sorra gyűjtötték a farkasokat a tömlöcbe. A vallatások kegyetlenek voltak, de meghozták gyümölcsüket. Egyre több információ került a vámpírok birtokába Demetrius búvóhelyeiről. De akárhányszor csaptak le egy búvóhelyre ott csak hűlt helyét találták. Kezdték azt hinni, hogy Demetrius már nincs is a kontinensen. Más országokba kezdték küldeni a felderítők egy részét hátha nyomára lelnek. Eközben a farkasok is egyre több hamis információval szolgáltak. Lassan kezdett úgy tűnni, hogy kárba vész a sok munka, és sosem akadnak a nyomár.

<<< Előző