-      Hát pedig én 1000 éve vagyok halhatatlan és én eleget hallottam már vérfarkasokról és vámpírokról nem tudom, hogy te miért nem hallottál még halhatatlanokról, akik ezt mágia segítségéve érték el.

-      Ha értesz a mágiához miért nem szöktél meg Demetrius fogságából?

-      Mert a kötél, amivel megkötötte a kezem egy erős bűbáj alatt ált és így nem tudtam használni az erőmet. Lassan el is szívta majdnem minden erőm. Azt is újra vissza kell nyernem.

-      De mégis hogyan élted túl? Mitől vagy halhatatlan?

-      Az maradjon egyelőre az én titkom.

-      Miért nem változtattak farkassá?

-      Mert ha megtették volna, akkor oda a teljes varázserőm.

-      És mégis miért kellettél nekik?

-      Azért mert a jövőbe látok te butus.

-      Nem vagyok butus!

-      Na, jó! Nem vagy az.

-      Amíg visszanyered az erőd, maradhatsz nálam. Itt mégis csak nagyobb biztonságban vagy.

-      Köszönöm a meghívást és el is fogadom.

Siriusék döbbenten figyelték, ahogy ők ketten ilyen mélyen belefeledkeztek a beszélgetésbe.

-      Ühüm, ühüm! – köhintett Sirius.

-      Most meg mi a bajod? – kérdezte Dave.

-      Nekem semmi, csak…

-      Csak mi?

-      Á… nem lényeges.

-      Reméltem is!

-      Vagyis van mégis egy kérdésem.

-      És mi lenne az?

-      Nem hozzád szól hanem Karayhoz.

-      Mond csak bátran! – mondta mosolyogva Karay.

-      Nem tudod véletlenül milyen golyót használt Demetrius ami ilyen gyorsan képes volt végezni a társunkkal?

-      De, sajnos tudom. ezt nemrég fejlesztette ki a kutatócsoportja. Ez a lőszer egy speciális ultraibolya fényt bocsájt ki becsapódás után magából.

-      És hogy tudtál közel 30 métert megtenni egy szemvillantás alatt, hogy Dave elé ugorj?

-      Mondtam, hogy mágiával.

-      De azt is mondtad, hogy minden erőd elszívta a varázskötés.

-      Nem mindet! Egy kevés még maradt.

-      Rendben, értem!

Sirius és a többiek visszaindultak Ilinához a rosszhírrel. Eközben Dave Karayt a szobájához kísérte és két szolgálóját hívatta.

-      Adjatok neki tiszta ruhákat, és ne merjetek hozzá nyúlni! A személyes védelmem alatt áll!

-      Értettük!

-      Adjátok a többiek tudtára is.

-      Meglesz!

-      Karay, megtisztelnél azzal, hogy ma este velem vacsorázol?

-      Bocsi, de én nem szeretem a vért.

-      A mai vacsorán nem szerepel menüként semmi ilyen. Néha az emberi étkeknek is hódolunk.

-      Ez esetben veled tartok szívesen.

-      Köszönöm! Akkor elő készíttetem az asztalt. Egy órán belül várlak.

-      Rendben, ott leszek! 

<<< Előző   Következő >>>