-      Meg tudsz nekem bocsájtani?

-      Már miért is kellene megbocsájtanom?

-      Az én hibámból sebesültél meg.

-      Az nem a te hibád volt, hanem az én figyelmetlenségem.

-      De…

-      Semmi de bátyám!

-      Rendben! De viszont sajnálatos módon megbuktál a lőgyakorlaton. Utólag megnézve a céltáblákat, egyet sem találtál el létfontosságú helyen. Ezt a tesztet újra kell csinálnod, most farkas nélkül.

-      Nem, a farkas az kell, különben soha sem győzöm le őket! – méltatlankodott.

-      Rendben, de akkor én is veled megyek, hogy ne essen bajod.

-      Ki van zárva! ugyan azon a pályán nem veszítek újra. Szív és fej ezekre célzok ezentúl. Meglátod, végig csinálom, ha bele szakadok is!

-      De sebesülten nem mehetsz le oda, elöbb meg kell, hogy gyógyulj!

-      Már tökéletesen jól vagyok! – persze a hasán még elég látható volt a seb, ami nem ezt engedte feltételezni.

-      Majd holnap lesz csak a vizsga. Most pedig menj és pihend ki magad!

-      Értettem bátyám! – és ezzel felkereste Luna lakosztályát.

Mikor belépett a szobaajtón Luna éppen a fürdőszobából lépett ki. Csak egy törölköző takarta kecses idomait. Észre sem vette Leot aki az ajtóban állt hatalmas mosollyal az arcán.

-      Te arra nem gondoltál, hogy az ajtót bezárd ha fürdesz? – kérdezte.

-      Nem igazán! Te jó ég, veled meg mi történt? – mondta Leo sebét látva.

-      Csak elhasaltam az egyik vizsgán. Nekem jött egy farkas.

-      Csoda hogy túlélted!

-      Nem csoda! A bátyám mentett meg. - és ezzel az ágyra rogyva a kimerültségtől és fáradtságtól mély álomba szenderült.

Luna nem szólt semmit csak levette róla a véres ruhákat, betakarta és mellé bújt. Reggel mikor felébred, Leo még mindig aludt. Luna megnézte a sebét óvatosan fel ne ébressze. Már alig látszott a seb, az alvás segített a gyógyulásban. Halkan kisurran és hozott némi vért, hogy csillapítsa szomját és ezzel keltse fel Leot is. A vér szagára Leo lassan ébredezni kezdett. Ám mielött felfogta volna, mi történik vele éppen Luna egy érzéki csókot lehelt ajkaira, majd így szólt:

-      Jól aludtál?

-      Nem tudom. De mitől vagyok ennyire fáradt?

-      Nem emlékszel?

-      Mire?

-      A harcra, amit elvesztettél.

-      Már dereng valami. A fenébe! Lekésem a vizsgám! Bocsáss meg, de mennem kell!

-      Nem mész te sehova amég nem táplálkoztál! És erről nem nyitok vitát! – aztán egy vérrel töltött poharat adott a kezébe.

-      Köszönöm a gondoskodást, de…

-      Semmi de! Nem fogadok el kifogásokat!

Leo nem is szólt többet csak nézte Lunát, miközben az életnedvet kortyolgatta. Miután Leo megitta a vért az utolsó cseppjéig felállt és a ruháit kezdte keresni.

-      Mit keresel?

-      A ruháim. Nem tudod hol hagytam őket?

-      A kabátod és inged csupa vér volt, kidobtam. Inkább húzd fel ezt! – és ezzel egy vörös selyem inget és egy fekete földig érő bőrkabátot adott a kezébe.

-      Remélem jó a méret!

-      Ne aggódj megnéztem a méreted miközben aludtál.

-      Na, jó! – ezzel felvette a ruhákat.

-      Nagyon jól áll rajtad! Mintha rád szabták volna.

-      Na, de most tényleg mennem kell.

-      Rendben. de nehogy meghalj nekem!

-      Nem áll szándékomban! – és ezzel a mondattal távozott.

Az ajtó elött már várt rá Sirius.

-      Nos, öcsém készen állsz?

-      Igen!

-      Akkor harcra fel! De most ne akard megöletni magad!

-      Esélyt sem adok a blökinek!

-      Rendben akkor az ajtó nyitva áll elötted én ismét a vezérlőből figyelek majd. Remélem most nem kell beavatkoznom!

-      Én is! – és ekkor odaért a lőtér bejáratához.

Mikor belépett az ajtó ismét bezárult mögötte és a fények kihunytak. Ismét kezdetét vette a lőgyakorlat. Most már több sikerrel vette az akadályokat. A céltáblákat is jobban eltalálta. Mikor ismételten a farkashoz ért nem könyörült. Amint a farkas rávetette magát ő meghúzta a ravaszt. A bestia felvonyított aztán a földre rogyott majd elhamvadt. Végre ő is átment a vizsgán. 

<<< Előző   Következő >>>