-      Nos, öcsikém! Ideje elbeszélgetnünk.

-      Ugyan miről is?

-      Nem vagy éhes?

-      Most hogy mondod egy kicsit igen.

-      Kicsit?

-      Na, jó, kopognak a szemeim az éhségtől!

-      Így már mindjárt jobban hangzik! Hehe!

-      Ezen mi a nevetséges?

-      Majd megtudod, ha a konyhába értünk.

Lassan el is indultak a konyha irányába. Mikor oda értek Sirius a hűtőhöz lépett.

-      Azt ugye tudod, hogy most már az emberi étkek nem fogják csillapítani éhséged?

-      Pedig reméltem. A vér nem nekem való dolog.

-      Pedig arany apám mától hozzá kell szoknod!

-      Mondhatom, remek! – sóhajtott fel keserűen.

-      Ha tudtál volna uralkodni a farkadon, akkor most részegen ballagnál haza.

-      Ez igaz.

-      De hát látszik, hogy hasonlítunk hisz ugyan úgy váltunk vámpírrá. Én is egy bulin lettem vámpír bár engem némileg fiatalabb lány harapott meg.

-      Fiatalabb? Csak nem lettél pedofil?

-      Nem olyan értelemben fiatalabb. Ilina valamivel több, mint 300 éves. Lunáról meg azt hallottam, hogy 500 és 600 közt van.

-      Az meg hogy lehet?

-      Egyszerű nem öregszünk, miután vámpírok leszünk.

-      Akkor tehát, amikor megharapnak az akkori tested lesz veled örökre?

-      Pontosan. Na de most igyunk az újra találkozásunkra! – és oda csúsztatta a vérrel teli poharat Leonak.

-      És ezek után mi lesz?

-      Egyszerű, én kaptam meg a kiképzésed jogát. Alapos kiképzés után irány a csatamező.

-      Csatamező???

-      Ja, tényleg neked mégy új a dolog. A vérfarkasokkal állunk hadban már 2 hosszú éve.

-      És mikor kezdődik a kiképzés?

-      Amint jól laktál.

-      Még valami, amiről tudnom kellene?

-      Talán csak annyi hogy a mágia is létezik, de ezt majd később ecsetelem. Na gyere a fegyver tárba, és keress valami fegyvert magadnak!

-      Rendben!

Ezzel elindultak a fegyvertár felé. Klaudius már nyitotta is az ajtót a tőle megszokott vigyorral. Amint beléptek Leo elámult a rengeteg fegyver láttán.

-      Nos, öcsikém értesz valamennyit a fegyverekhez?

-      Hát lőni azt tudok, de a kardok nem az én specialitásom.

-      Na, persze! Tudsz lőni mi? Gyerekkorunkban sem ment a céllövés soha neked mindig lefőztelek.

-      Tudom, hogy csaltál valahogy.

-      Már megint ezzel jössz? Inkább válasz egy kardot, amit el is bírsz!

-      Azt hiszem, ezek jók is lesznek. – és ezzel két szablyát akasztott le az egyik tartóról és két tőrt is felvett az asztalról.

-      Remek akkor jöhet a lőfegyver.

-      Na, mutasd, mik vannak!

-      Akkor gyere a terem másik feléhez.

-      Á! Ezt nekem találták ki!

-      Melyiket?

-      Hát az M16-ost.

-      Biztos boldogulsz ekkora mordállyal?

-      Ez csak egy sima roham karabély nem mordály. Ha a Dragunovot választottam volna, akkor panaszkodhatnál.

-      Na, jó akkor gyere velem. – és ezzel beléptek az arénába ahol az újoncok gyakoroltak.

Ismételten ott állt Sirius ahol őt felkészítették csak, hogy már ő volt a mester és az öccse a tanítvány. Leo körül nézett és a csodálkozástól el is felejtette egy pillanatra mért is van itt. Ám Sirius kardja megpendült, amikor elő húzta akkor Leo is kapcsolt, hogy most a vívás leckék következnek, így hát ő is elő húzta szablyáit.

<<< Előző   Következő >>>