Leoba láthatóan kezdett vissza térni az erő és érezte, hogy visszatért a vágy, amit a félelem űzött el. Hirtelen maga mellé rántotta Lunát és mélyen belenézett igéző smaragdzöld szemeibe, amibe bele lógott szőke haja. És így szólt:

-      Te megajándékoztál az örök élettel, most én ajándékozlak meg a gyönyörrel.

Egy hosszú és heves éjszaka kezdete volt ez. A szobából olykor-olykor kéjes sikoltások hangjai szűrődtek ki. Artúr a száját tátotta meglepetésében, hisz ő úgy tudta, hogy Luna nem egy könnyűvérű lány. Sirius csak vigyorgott és a fejét csóválva így szólt:

-      Tényleg az én öcsém, a hevességéből ítélve… egy vérvonalból származunk.

Artúr még mindig nem jutott szóhoz. Lassan közeledett már a napfelkelte is. Farkasoknak nyoma sem volt. Artúr is végre megszólalt igaz kicsit hebegve-habogva, de megszólalt.

-      A… azt hittem… Luna… nem ilyen.

-      Mit vársz? Hisz oda állított hozzá az öcsém aki, valljuk be mióta utoljára láttam, alaposan megváltozott. A kék szemek és a rövid barna haj változatlan, de a testét szépen kidolgozta és valamivel magasabb is lett. Már szerintem nálam is magasabb pár centivel. Kevés csaj tudna ellenállni a vonzerejének.

-      De, hát… akkor is…

-      Mi a probléma talán féltékeny vagy?

-      Nem!

-      Csak úgy süt rólad a féltékenység. Na, mesélj hány éves valójában Luna?

-      Azt hiszem 500 és 600 között van.

-      Na, akkor ő még öregebb csajszit fogott magának, mint én. Hehehe!

-      Szóval te is így találkoztál Ilinával?

-      A fenébe most lebuktam. Hát igen, a helyzet hasonló volt.

-      Szóval akkor hányszor is töltötted vele az éjszakát Elektra helyett?

-      Csak kétszer, és a második alkalommal Elektra is velem volt. Emlékezhetsz rá mikor Elektrát haza hoztam és Ilina lépett ki a szobámból két nap múlva mikor te bekopogtál. Az volt a feltétele annak, hogy tartsa a száját Elektráról, hogy még emberként vittem haza. És akkor még nem voltam együtt Elektrával. Az utóbbi két évben csak Elektrával voltam.

-      Hát, jó, de ennyire részletes beszámolót nem kértem.

-      Menj a fenébe!

-      Egyébként mi a fenének kellett nekünk ide jönni? Egy árva farkast sem láttunk az este. Még csak kóbor kutyák sem jártak erre.

-      Én már mondtam alkonyatkor, hogy lógjuk el ezt a melót valahol és vadásszunk bolhazsákokra inkább a környéken.

-      Na, jó! De tudod mi lett volna ha Ilina megtudja?

-      Abba jobb bele sem gondolni.

-      Akkor meg fogd be a csőröd! Nézd csak, kik jönnek ott!

Eközben Leoék kijöttek a szobából, mindkettőjük arcán kielégültség látszott. Sirius nem tudott uralkodni magán és oda ment hozzájuk.

-      Szevasz, te csődör! Emlékszel még rám?

-      Bátyám te vagy az? Hisz te meghaltál nem?

-      Bocsi, de az csak a fedő sztori volt. Szerintem neked is hasonlót fognak kitalálni.

-      Miről beszélsz?

-      Te is vámpír vagy. Nem?

-      Hát, ami azt illeti, azt hiszem… - ekkor Lunára tekintett, aki csak mosolyogva bólintott – Igen az vagyok!

-      Eljöttök velünk?

-      Veletek?

-      Ja, nem is mondtam még? Velem van egy barátom is Artúr. Na, meg szerintem gyorsabban haza érünk, ha kocsival megyünk.

-      Hát, jó!

És ezzel beszálltak a háztól nem messze álló autóba, hogy még napkelte elött biztonságba érjenek. Mikor visszaértek a kastélyba már a hold lemenőben volt és a nap első sugarai sem voltak messze. A kastély egy fennsíkon állt. Hatalmas régies, de mégis magával ragadóan díszes kerítése volt. Az ódon kapu elött két oroszlán szobor állt. Hatalmas erdő övezte a kastélyt. Mikor beértek Luna mindjárt a saját szobájához kísérte Leot.

-      Remélem nem bánod, ha szavadon foglak.

-      Ezt hogy is érted?

-      Hát valami olyat mondtál nekem a bulin, hogy lennél a szex rabszolgám is, ha én azt kívánom.

-      Én azt csak arra az alkalomra értettem, de ha ragaszkodsz hozzá. Talán maradhatok még egy darabig.

-      Rendben akkor a szállásod letudva. Itt fogsz lakni velem.

-      Ezt most komolyan gondolod?

-      Persze!

Te jó ég, mibe keveredtem! Gondolta magában Leo, hisz arra még ő sem készült fel, hogy szaván fogják. De nem tudta, hogy Luna nem gondolja komolyan a rabszolga dolgot, csak humorizál. Ekkor Sirius tűnt elő a félhomályos folyosón.

<<< Előző   Következő >>>