Ezeket a mondatokat Sirius is hallotta és alig bírta megállni, hogy berontson a házba és Artúrt képen törölje. Mikor Leo már vissza talált Lunához, Sirius azonnal Artúrra förmedt.

-      Minek segítesz neki? Hisz még gyerek.

-      Elfelejtetted tán, hogy te nem öregszel, de ő igen? Már nem gyerek, ha jól emlékszem, akkor ő most 18-19 lehet. Igaz?

-      Igen, sajnos ő már ennyi. De akkor sem akarom, hogy elveszítse emberi mivoltát!

-      Ha most oda mész lehet, hogy élete legszebb pillanatait teszed tönkre!

-      De… - és ebben a pillanatban látta meg Sirius, hogy Leo Luna társaságában eltűnik az egyik szobaajtónál.

-      Hihihi! Azt hiszem kicsit késő ezen gondolkoznod. Most már csak nem mész utána, vagy mégis? Kicsit udvariatlan lenne, ha most betörnéd az ajtót.

-      Azt hiszem mentem a menthetőt!

-      Én kötve hiszem! Most szépen itt maradsz, és a seggeden ülsz, amíg nem kapsz más parancsot!

-      Ugyan minek ülnék itt? Nem vagy a felettesem.

-      Az lehet, de Ilinának szólhatok, hogy a feladat elvégzésbe az érzelmeid bele szólnak, és akkor búcsút inthetsz a halálosztói címednek végleg. Akkor te is egy irodista aktakukac leszel.

-      Ez aljas húzás lenne tőled! És te mégis megtennéd?

-      Ha csak így tudlak vissza tartani, akkor igen!

-      Rendben maradok, de ha öcsémből is vámpír válik, akkor a kiképzése az én irányításom alatt megy végbe.

-      Ha akarod, lehetsz te is a kiképző tisztje csak ne nyavalyogj már!

-      Rendben, akkor itt maradok, és a feladatra koncentrálok. Remélem, mihamarabb pirkad, hogy elmehessek erről a helyről, mert már nagyon unom az agyam.

-      Csak nem farkasokat szeretnél látni?

-      Hát, elvégre halálosztó vagyok vagy mifene!

-      Igaz, mindketten azok vagyunk, de hát, ha mindenki más-más feladatot kapott és csak mi maradtunk, akkor nekünk kell ezt a feladatot elvégezni.

-      Na, ja, sajnos.

Eközben a szobában is zajlott az élet. Leo testét már nem sok ruha fedte. Luna szinte mindent leszaggatott róla. Leo kezével végigsimította Luna lábát és keze lassan a szoknyája alá csúszott. Luna Leo hátába karmolt, hogy ezzel fékezze valamennyire, de Leo nem lassított. Túlzottan fűtötte a vágy. Óvatosan megszabadította Lunát a fehérneműitől. Lassan minden ruhadarab a földre került. A heves csókolózás közepette Luna került felülre és széles mosollyal az arcán így szólt:

-      Te aranyos srác vagy Leo, de komolyan. Ezért most a szolgámmá teszlek.

-      Én szívesen lennék a te szex rabszolgád! – mondta vigyorogva Leo.

-      Én nem így értettem.

-      Hát hogy máshogy?

Ekkor Luna elő villantotta borotvaéles fogait. Leo elsápadt és izgalma félelembe ment át. Nem gondolta volna, hogy ilyen létezhet.

-      Hihi! Pedig eddig olyan „nagy” voltál! – nevet Luna.

-      Eddig úgy gondoltam, hogy egy átlagos lány vagy.

-      Hát, nem egészen.

-      Szóval igaz, ami a filmekben van. Tényleg léteznek vámpírok.

-      A filmek csak dajkamesének jók, a valóság egészen más.

-      Tehát most meg fogsz ölni?

-      Nem! Azt nem tehetem! A törvényeink egy ideje tiltják, hogy bárkit is megöljünk. Csak a vérszomjam és a vágyaim fogom csillapítani veled.

-      Ez azt jelenti, hogy én is vámpír leszek?

-      Hát, nagyon úgy tűnik. Ha tetszik, ha nem azzá válsz. – és ezzel beleharapott a Leo nyakába, aki a félelemtől teljesen ledermedt.

Leo fájdalmában felnyögött.

-      Na, mi van te kis kényes? Mások nem szoktak így nyavalyogni.

-      Mások? Ezt meg hogy érted?

-      Pont úgy, ahogy hallottad. Csak nem képzeled, hogy te vagy az első, akit megharapok?

-      És mindenkit az ágyba csábítottál elötte?

-      Nem! Amíg vadászhattunk az emberekre, addig én is egy könyörtelen vámpír voltam.

-      De az óta, én is megválogatom, kit harapok meg, hisz meg nem ölhetem.

-      De ez akkor is fájt.

-      Nézd meg jobban! Már nincs is ott a seb.

-      Ez meg hogy lehet?

-      Közénk való lettél. És azt hiszem elkezdtünk valamit az imént, csak nagyon lekókadtál mikor megláttad a fogaim.

-      Hát, kissé megijedtem.

-      Ezen könnyedén segíthetek. - és ezzel Luna a vállig érő haját hátra simítva Leo kezeit duzzadó kebleire helyezte.

<<< Előző   Következő >>>