A harc kezdete

A háború megkezdődött. A parancs egyértelmű volt. Hajtóvadászat indult Demetrius ellen. Nem volt kegyelem, aki az utukba állt, halállal lakolt. A harc alatt Darius meghalt az egyik csatában közel fél éve. A csata már több mint két éve folyt. Azóta Ilina vezeti a háborút. A veszteségek mindkét fajnál nagyok, de nem állítja meg ez egyik fajt sem. Sirius és Artúr az óta elválaszthatatlan társak lettek. Elektra és Sirius közt pedig újra fellobbant a régi tűz. Remek harcos vált mindkettejükből. Kevés ellenfelük akad, aki tovább bírná öt-tíz percnél a csatát ellenük. Ha együt vannak, remek párost alkotnak, bár a feladataik miatt külön utakra kényszerülnek néha. Most is külön utakon járnak, Elektra éppen egy rutin felderítést végez, amíg Sirius Artúrral egy helyszínt biztosít a farkasok ellen. Ugyanis a farkasok az utóbbi időkben egyre többször támadnak emberekre így gyarapítva seregüket.

-      Artúr, miért is mi vállaltuk el ennek a bulinak a biztosítását?

-      Mert a többieknek más dolguk volt.

-      Na, jó, de ez mégis csak egy házibuli nem ide valók vagyunk.

-      Hát, ez van, ezt a feladatot adták.

-      Na, jó, de nézd már! Mi kilógunk a sorból.

-      Ugyan minek lógnánk ki?

-      Na, jó csak te lógsz ki. Én még mindig 20 évesnek nézek ki, de te… Te 45-nek nézel ki.

-      Nézz már körül! Vannak itt mások is, akik korombeliek.

-      Ja! Persze! Pár ember.

-      Ezek szerint mégsem lógok ki a sorból.

-      Az meg ki a fene ott?

-      Hát nem ismered fel az öcséd 2 év után?

-      Az Leo lenne? Á… az képtelenség. Ő soha sem szerette az ilyen helyeket. Nem járt ő soha bulikba.

-      Hát pedig most nagyon úgy tűnik, hogy igenis jár. Talán a halálhíred miatt megváltozott.

-      Milyen halálhírre gondolsz? Az autóbalesetre? A fedő sztorira, amivel kivontatok az élők soraiból?

-      Igen!

-      Elképzelhető, hogy annak hallatán kicsit megváltozott, de akkor is mit keres itt?

-      Csak jól érzi magát.

-      De hisz itt nagy veszélyben van.

-      Na, jó, de ő nem tudja, hogy léteznek vámpírok és vérfarkasok.

-      Ez igaz! – sóhajt keserűen.

-      Vigyázz, nehogy kiszúrjon, hogy te is itt vagy!

-      Ahogy elnézem, nem az foglalkoztatja, hogy én itt állok a pultnál. Jobban érdekli őt a kanapén ülő kb.: 18 éves kis alacsony csajszi.

-      Hehe! Én ismerem azt a lányt. Hisz ő is vámpír. Lunának hívják.

-      Na, ne! Öcsém is egy vámpírral kell, hogy kikezdjen?

-      Most mit aggódsz? A háború kezdete óta nem öltek a vámpírok embert, maximum átváltozik vámpírrá.

-      Pont ezért aggódok. Akkor ő is nyakig bele ül ebbe a szószba.

-      Miért, csak nem azt szeretnéd, hogy inkább egy farkas harapja meg és neked kelljen végezned vele?

-      Ezt semmiképp sem szeretném.

-      Hát akkor maradj csendben és idd az italod! De csak óvatosan hisz bármikor megjelenhetnek a bolhazsákok és nem engedhetjük közel a házhoz őket. Szerencsére a bűzük már kilométerekről érezhető.

-      Na, ja, szerencsére így van!

-      Te, én a helyedben tipliznék a pulttól.

-      Ugyan minek?

-      Nézd csak, öcsikéd erre tart.

-      Remek! Remélem nem szúrt ki mégis!

-      Kötve hiszem. Szerintem csak valami italt visz az új barátnőjének.

-      Nem hinném, hogy a barátnője, csak ugyanabba a hibába esik, amibe én. Nem tudja kordában tartani a farkát.

-      Hehe! Ez is előfordulhat. Na, menj, már ha ide ér biztos észrevesz.

-      Na, jó, én megyek, szívok egy kis friss levegőt, de addig kérlek, figyeld, hogy ne csináljon hülyeséget!

-      Ugyan mit csinálhatna?

-      Például megpróbálja szobára vinni Lunát.

-      Akkor nehéz dolga lesz. Ugyanis Luna nem egy könnyűvérű vámpír lady.

-      Remélem is! Különben elbeszélgetnék vele.

-      Na, jó, de most menj!

-      Oké!

Következő >>>