-      Na, mi van „Bolhazsák”? Csak ennyit tudnak a szolgáid? – hergelte Sirius Serafint.

-      Nevess, amíg bírsz vérszopó! – és egy karmozdulatára még több vérfarkas támadt rájuk.

Most már védekezniük kellett. Túlerőben voltak ellenfeleik. És a háttérben az egyik egy aljas húzásra készülődött. Egy ezüst hegyű nyílvesszőt vett elő tegezéből. Elektrát vette célba. Amint kilőtte a nyilat Elektra Páncélján is felragyogtak az aranyszínű feliratok. Az ő páncélja is varázserejű volt. Hogy megvédje Elektrát a páncél egy pajzsot vont köré, ami elhárította a nyilat, pontosan az egyik farkas szívébe fúródott a nyílvessző. Keserves kínok közt gyúlt lángra szegény pára. De hát ezt csakis társának köszönheti, aki a színezüst hegyet akarta használni Elektra ellen. A vérfarkasok csak hullottak, mint a legyek. De Artúr egy csúnya találatot kap a ball combján. Most ellenfelére akadt. Elötte állt egy hatalmas szörnyeteg, akinek közel akkora pallosa volt, mint ő maga. Most már nem tűnt jó döntésnek a nehézkes páncél. Sebesült lábbal már nem tudott olyan fürgén félre ugrani, mint eddig. De Sirius sem szórakozott túlzottan jól, mert muszáj volt védekeznie és így nem tudott segíteni társán. Ekkor egy hangot hallott meg.

-      Ébredj Phoenix.

Ezt suttogta a hang egyre hangosabban. Sirius nem tudta mi ez és mivel nem volt ezzel veszteni valója ki is mondta.

-      Ébredj Phoenix! – kiáltotta.

Ekkor kardjaiból hatalmas lángok csaptak ki. A lángok könnyedén megolvasztották ellenfele kardját, így egyszerűen fejét vette a szörnynek. A csata a végéhez közeledett, már alig volt vérfarkas, aki még élt volna és az élők közt is kevés volt már talpon. Lassan de biztosan eljutottak Serafinhoz is. Már csak ő volt hátra.

-      Kérlek, ne bántsatok! – esedezett.

De Siriusban felébredt az ősi vérszomj, ami eddig lappangott. A vérszomj, ami oly hatalmas, hogy nincs, ami ellenállna neki.

-      Nincs kegyelem! – mondta.

Ekkor Elektra ált elé.

-      De hisz fegyvertelen!

De a farkas csak az életét akarta védeni, és volt fegyvere is. Egy váratlan mozdulattal magához ragadta Elektrát és a torkához szorította ezüst tőrét.

-      Na, erre mit lépsz vérszívó?

-      Csak ezt… - és ezzel elő rántotta pisztolyát és főbe lőtte a farkast.

A hatás nem maradt el. Azonnal elengedte Elektrát és a földre rogyott. Lassan ő is elporladt. Mikor kikeveredtek végre a friss levegőre, megkönnyebbülten látták, hogy Lucas ott várja őket a tisztáson ahova kiértek.

-      Honnan tudta, hogy itt lyukadunk ki? – kérdezte Artúr.

Lucas csak a mellette fekvő félholt farkasra mutat és így szól:

-      A madarak azt csiripelték mikor leszálltam, hogy jó, ha itt maradok. Muszáj volt letennem a gépet, mert elfelejtetem tankolni és így is alig maradt annyi üzemanyag, ami elég lesz hazáig.

-      Lukas, te mindig is feledékeny voltál! – nevet fel Artúr.

-      És mi lesz a szörnnyel? – kérdezi Elektra.

-      Mi lenne? Megölöm! - válaszolja Sirius.

-      Még a hasznunkra lehet, hogy, ha ki tudjuk vallatni. – mondja Artúr.

-      Rendben van!

Ezzel beszálltak a helikopterbe és vissza rapültek a kastélyba. Már hajnalodott. Nem volt sok idejük. Szapora léptekkel igyekeztek le a lépcsőn a biztonságot jelentő sötétbe. Most hogy végre haza értek elláthatták Artúr csúnya sérülését. Ez komoly seb volt, ami nem gyógyult volna könnyedén, hiszen sok vért vesztett. Ide már orvosi segítség kellett. Azonnal be is vitték egy sötét szobába ahol már az ápolók várták. Kapott egy adag vért és összevarrták a sebet. A kettő együtt megtette a hatását. A seb már zárva volt és a vérnek köszönhetően a gyógyulás is felgyorsult. Sirius a börtönbe vitte a félholt farkast, aki már visszaváltozott emberi formába, és a falhoz láncolta. A láncon ezüst szegek voltak, hogy meg se próbáljon a farkas szabadulni, mert azzal csak magának ártan, ezután ő is kapott egy kevés vért, amitől kissé visszatért belé is az élet. Sirius szó nélkül távozott az ajtót hangosan bevágva maga mögött. Halkan motyogott magában:

-      A vallatás még hátra van te rühes korcs! Imádkozz, hogy ne én vallassalak! – és ezzel el is ment a saját szobájába.

De amint a szobájába ért Elektra egy vérvörös szalaggal a nyakában várta. Az öltözete enyhén hiányos volt. De az Siriust nem zavarta. Inkább ösztönözte. Azonnal az ágyra teperte Elektrát, mert még mindig forrt a vére az ereiben. Elektra nem ált ellen hisz neki is forrt a vére. Az ajtót is elfelejtették rázárni. Hevesen egymásnak estek az ágyon és nem törődtek semmivel sem. Az ágy melletti éjjeliszekrényen álló lámpa esett nekik áldozatul először, de nem ez volt az egyetlen tárgy, ami áldozatul esett a heves érzelmi kitörésnek. Most az egész ágy csak az övék volt és nem kellett semmi, ahoz, hogy mindketten ott maradjanak. Mire az érzelmek kezdtek lecsitulni mindketten hulla fáradtan feküdtek egymás mellett és csak egy elégedett mosoly ült az arcukon. Kis idő után végre Sirius megszólalt:

-      Ezt most miért is kaptam?

 Ekkor Elektra Siriusra nézett. Vállig érő szőke hajába túrt és mélyen zöld szemeibe nézett.

<<< Előző   Következő >>>