-      Talán nem tetszett?

-      Dehogyis nem! Bár ha nem te kezdeményezel, akkor én tettem volna.

-      Amúgy mert megajándékoztál az örök élettel és mindig megvédtél.

-      De hisz most nem is kellett, hogy megvédjelek. Meg tudtad védeni magad.

-      Nem arról beszélek. Amikor még ember voltam te mentettél meg a farkasoktól.

-      Ez igaz. – sóhajt szomorúan – Ember.

-      Csak nem hiányzik a halandó életedből valaki?

-      Hát, inkább csak eltűnődtem azon, hogy többé soha sem lesz nyugtom. Amíg ember voltam teljesen más volt az éltem. Most pedig gyökeresen megváltozott.

-      Ez igaz. Az én életem is megváltozott.

Sirius lassan a hűtőhöz lépett.

-      Szomjas vagy?

-      Hát, ha már így megkérdezted elfogadnék némi italt.

Sirius két poharat töltött meg és az ágyhoz vitte. Lassan elkortyolgatták az életnedvet. Ekkor az ajtón kopogás hallatszik.

-      Ki az? – szól Sirius.

-      Én vagyok az Artúr. – hangzik a válasz.

-      Egy perc és megyek.

-      Rendben.

Sirius nagy nehezen kihámozza magát Elektra karjaiból, aki épp egy újabb menetre készült.

-      Nemsokára itt vagyok drágám. De most mennem kell.

-      Miért? Maradj még! Nem akarom, hogy elmenj. Mond, hogy dolgod van, vagy találj ki valamit és maradj itt mellettem.

-      Most muszáj mennem, lehet, hogy fontos.

-      Na, jó, rendben. De igyekezz vissza! Különben durcás leszek.

-      Azt nem szeretném. Igyekszem mihamarabb visszajönni.

-      Oké!

Ezzel egy búcsúcsókot nyomott Sirius ajkaira. Sirius felöltözött és kisvártatva ki is ment az ajtón.

-      Csak nem zavarok? – kérdezte Artúr.

-      Á… dehogy! - mondta Sirius, de az arckifejezésén látszott, hogy nem egészen így gondolja.

-      Akkor kérlek, gyere velem. Ilina már vár.

-      Ugyan miért vár pont engem?

-      A vallatás miatt.

-      Talán én vallatok?

-      Nem egészen. De neked is ott kell lenned!

-      Nagy kár!

-      Ugyan miért?

-      Hát… csak mert gondoltam, hogy én vallatom ki a bolhazsákot… egyedül!

-      Azt nem lehet, minden vallatáson legalább ketten vannak jelen.

-      Erre miért van szükség?

-      Csak hogy senki ne veszítse el a józan eszét.

-      Értem.

Ekkor értek oda a vallatóhoz ahol Ilina már várta őket. Bentről fájdalmas üvöltések hallatszottak ki. Bementek és kezdődött az igazi kínvallatás.

-      Ki volt az, aki csapdába csalt minket és miért akart csapdát állítani?

-      Ehez semmi közöd vérszívók fattya! - hangzik a válasz.

-      Majd meglátjuk, hogy ezek után megered-e a nyelved. – és ezzel egy vörösen izzó fémpálcát szúrt a farkas oldalába Ilina.

-      Menj a pokolba te vámpír szuka!

-      Még feleselsz is? – és most a farkas vállába szúrta az izzó vasat.

A farkas fájdalmasan üvöltött fel. Látszott rajta, hogy már alig bírja.

-      Szemét ribanc! Nem mondok semmit sem nektek!

-      Hát jó te akartad… - de ekkor Sirius megragadja Ilina kezét.

-      Állj! Élve kell nem?

-      De, igazad van.

-      Akkor kérlek. Had kérdezzek én. Majd én kiszedem belőle, hogy mit tud.

-      Hát egy próbát megér.

<<< Előző  Következő >>>