-      Mi lenne, ha megnéznénk a csapóajtót?

-      Sirius! Te meg vagy huzatva? Én le nem megyek oda!

-      Ugyan minek? Csak nem beijedtél? Vagy csak félsz, hogy már berozsdásodtál?

-      Az agyad helyén van rozsda!

-      Sehol sem érezni farkasok szagát.

-      Az lehet, de nekem akkor is rossz érzésem van.

-      Talpig páncélban és állig felfegyverezve nem hiszem, hogy sok bajunk eshetne.

-      Na, jó, menjünk! De csak ha a baj első jelére elpucolunk!

-      Elektra, nézd, milyen kis nyuszikánk van!

-      Olyan cuki! Nem tartjuk meg?

-      Nevessetek csak! De ha nekem van igazam, akkor most sétálunk bele egy csapdába!

-      Ugyan már fogd fel kicsit lazábban a dolgot! És te amúgy is több küldetést csináltál meg, mint én. Nekem ez csak a második feladatom.

-      Egye fene! De ha ilyen bátor vagy akkor tiéd az elsőbbség! – és ezzel Artúr felemeli a csapóajtót.

Sirius látszik, hogy még fiatal és tapasztalatlan, azonnal bele ugrik a sötétségbe. Őt Elektra követi és végül Artúr is megérkezik.

-      Remek ez egy labirintus. – mondja Artúr.

-      Na és? Nem érzel semmi különöset?

-      De, érzek, egy lágy szellőt.

-      Én pedig farkas szagot érzek! – mondja Elektra.

-      Ne váljunk szét és füstöljük ki a bolhazsákokat!

-      Nekem még mindig rossz érzésem van!

-      Na, jó, akkor én vezetek!

-      Ki mondta, hogy átengedem a vezetést neked? Vagy az hogy Ilinával bújsz ágyba, az mindjárt feljogosít rá?

-      Csak nem féltékeny vagy? És egyébként is akkor vezess te, csak haladjunk végre mielött a páncéljaink berozsdásodnak ebben a hideg és nyirkos levegőben.

-      Nem vagyok féltékeny, csak az irhámat féltem. De ha annyira meg akarsz halni, akkor, menjünk!

-      Csak nem megijed a mi marcona vámpírunk néhány blökitől?

-      Ha tudni akarod, akkor igen is megijedtem.

-      Na, végre bevallod!

-      Csak erre ment ki a játék?

-      Pontosan! – hangzik a válasz Elektrától és Siriustól egyszerre.

-      Menjetek mind a ketten a pokolba!!!

-      Ugyan, hiszen már ott vagyunk.

-      Na, jó akkor induljuk!

Ahogy elkezdték felderíteni a labirintust lépten, nyomon zsákutcákba futottak. Nem hiába volt labirintus. De végül rájöttek, hogy ha a szellőt követik, ami a farkasok szagát hozza, akkor talán kitalálnak a labirintusból. Egyre erősödött a szag. Mikor egyszer csak egy hatalmas földalatti terembe találták magukat közepén egy vérfarkassal.

-      Ez csapda!!! – kiáltott fel Artúr.

De ekkor már késő volt, körbe vették őket.

-      Ez a hely lesz a sírotok vámpírok! – mondta a terem közepén álló farkas.

-      Ha ebben olyan biztos vagy akkor mond meg a neved, hogy legalább tudjam, ki tesz el láb alól! – szólt Sirius a maga bátorságával.

-      Bátor vagy vérszopó! Nagyon bátor és egyben kíváncsi is. A nevem Serafin. Serafin Mordo.

-      Köszönöm, így tudom, mit írjak majd a sírodra.

-      Meglepően naiv vagy! Azt hiszed, hogy ekkora túlerő ellen is győzhettek? Hiszen ti csak hárman vagytok mi pedig legalább húszan. Amúgy is egy „vénség”, egy „nagyszájú taknyos” és egy „félős kislány” nem lehet ellenfele egy kifejlett vérfarkasnak sem.

-      Lehet, hogy a te szemedben így nézünk ki, de valójába sokkal erősebbek vagyunk! Na meg, mi van abban, hogy kifejlett vérfarkas? Minél nagyobb annál nagyobbat esik! – és ezzel a mondattal Sirius int a többieknek, hogy rántsanak fegyvert.

Ekkor a két wakizashi rúnái vörös izzásba kezdenek és Sirius észreveszi, hogy a katanáján is hasonló jelek izzanak vörösen, nem csak ez, hanem a páncélján eddig kéken izzó feliratok is lassan vörösre váltanak. Vajon mi a fene lehet ez? Kérdi magától.

-      Oh, ha te így gondolod, akkor most már nem húzzuk az időt. – és ezzel három farkas nekik is rontott, de ezek nem lehettek ellenfelek számukra.

 Az első találat mindjárt Siriust érte, de a páncélja tette a dolgát… sőt még többet is. Nem csak egyszerűen megvédte a testét, hanem a támadót porrá égette azonnal.

-      Ez meg mi a fene volt? Artúr te is láttad?

-      Igen láttam. Ugye, megmondtam, hogy mágikus ereje van.

A következő támadóval Elektra végzett. A farkas naivan szemből támadt és ezzel alá írta halálos ítéletét. Elektra egyetlen csapással ketté vágta, mint egy érett dinnyét. Artúr is végzett támadójával. Hatalmas pallósa úgy hatolt át ellenfele vastag páncélján, mint forró kés a vajon.

<<< Előző   Következő >>>