-      Ez meg hogy lehet? Amég csak a kezemben fogtam szörnyen nehéz volt most meg úgy érzem, mintha csak egy láncing lenne rajtam. Rettentő különös.

És ekkor a páncélt díszítő szimbólumok felfénylettek. Kék fényben izzottak egytől-egyig.

-      Én megmondtam, hogy ez a páncél mágikus erővel bír! Ki tudja, mire lehet még képes?

-      Hát kíváncsi vagyok rá! De most itt az ideje Elektrának keresni valami könnyű, de strapabíró páncélt!

-      Azt hiszem, nem kell keresni, már találtam is egyet, ami nekem nagyon tetszik.

-      Nem az a lényeg hogy tetszik-e hanem hogy védjen meg a csapásoktól! – de mikor megfordulok, látom rajta a páncélt, ami nagyon is jól áll neki és olybá tűnik, hogy nagyon strapabíró.

Látszott a páncélon hogy egy igazi amazonnak találták ki. Nem akadályoz a mozgásban, de mégis védi a testet, a karokat és a lábakat is. Ebbe is voltak valami írásra emlékeztető rúnák vésve gyönyörű arany színnel, de ezek nem fénylettek. Valószínűleg csak díszítés volt az ezüstszínű páncélon. Nem is foglalkoztatott túlzottan, mert a látvány lenyűgözött. A páncélt mintha csak ráöntötték volna. E páncél mellett a vadászíj és a katana nagyon jól mutatott. De amíg Artúr kereste a magának való védelmet, két wakizashira lettem figyelmes, amik nagyon jól kiegészítenék az én és Elektra katanáját is. Ezek is rúnákkal voltak borítva. Biztos valami ősi jókívánság a csatába gondoltam. Artúr végre megtalálta az ő felszerelését is. Egy ormótlan nagy páncél volt, de az ő testalkatára pont illett. Na meg, az ő izmos testének ez nem jelenthetett akadályt a mozgásban.

-      Na, jó, de most akkor mivel megyünk? Mert a Corvettbe így Biztos hogy nem férünk be!

-      Ne aggódj! Erre is van megoldás. A „Legasit” fogjuk elvinni.

-      Legasi? Az meg mi a fene?

-      Az én kicsikém nevezem így.

-      És mi a te kicsikéd valójában?

-      Gyertek a tetőre! Majd meglátjátok.

-      Frankó még tetőparkoló is van?

-      Hát mondhatjuk úgy is.

Amint felértünk a tetőre egy csodás helikopter ált elöttünk. Biztos ez lesz a Legasi! Mi más lenne? Koromfekete fényezése volt, hogy az éj sötétjében se legyen könnyű észrevenni. Egyszerűen tökéletes volt.

-      Na, mit szóltok hozzá? Ez az én kicsikém.

-      Ez egyszerűen csodás. De ahogy elnéztem a térképen nem tudunk a közelben landolni.

-      Ne aggódj! Lucas fog vezetni.

-      Lucas? Ő meg ki?

Ekkor előlépett a helikopter mögül egy hatalmas kétajtós szekrény. A lélegzetem is elállt, ahogy megláttam. Elektra mögém bújt félelmében. Ez csak természetes, hiszen egy kolosszus ált elöttünk. Barátságosan kezet nyújtott.

-      Hello Sirius!

-      Hello Lucas!

-      Kézcsókom-hölgyem!

Elektra kicsit bátortalanul köszönt vissza:

-      Hello… Lucas!

-      A mai estén én leszek a pilótátok. Szerencsére nem az első repülésem és elméletileg csak felderítő repülés lesz.

-      Neked lehet, de mi megyünk be az épületbe és nem te!

-      Én nem is mondtam, hogy nektek is felderítő repülés lesz.

-      Akkor jó lenne indulni! – szólt Artúr.

-      Hát akkor beszállás!!! – üvöltötte el magát Lucas.

-      Nem vagyunk süketek! – mondta Sirius.

-      Mindenki kösse be magát!

-      Na, ne, ugye nem hullámvasutazni akarsz repülés közben?

-      Eszem ágában sincs, csak nem szeretnék senkit sem elhagyni útközben!

Elindultunk. Azelött még soha sem repültem, így kicsit furcsa volt. De ahogy látom Elektra sem repült még soha. Rémült arckifejezéssel nézett rám miközben olyan erősen kapaszkodott a karomba, hogy azt hittem eltöri.

-      Ne félj édesem! Jó pilótánk van, nem lesz semmi baj.

Végre engedett a szorításon egy keveset.

-      Fiúk, lányok felkészülni mindjárt ott vagyunk!

-      Na jó, és hogyan képzeled a mi földet érésünket?

-      Egyszerű, kiugrasz és lent koppansz!

-      Micsoda???

-      Csak vicc volt! Ott vannak az ülések alatt a hámok, húzzátok fel és utána akasszátok be a köteleket a gép csörlőjébe.

-      Na, ez mindjárt jobban tetszik.

Szép lassan letett minket a földre és az épület fölött körözött. Óvatosan megközelítettük az épület bejáratát. Behatoltunk ám sehol senki. Mikor jobban megvizsgáltuk a terepet egy csapóajtót fedeztünk fel az egyik sötét sarokban. Ezt leszámítva üres és kihalt volt az egész raktár.

<<< Előző   Következő >>>