-          Nem kell kiszállnod. Tudom miért jöttél.

-          Akkor ugye azt is tudod, hogy mi a dolgom?

-          Igen.

-          És azt is tudod, hogy most azonnal végezhetnék veled úgy, hogy keresztüllövöm az ajtót és vele együtt téged.

-          Igen, de nem ajánlom! – és a tekintetem az ajtó külső oldalára irányítja.

-          Szóval te is ezt fontolgatod.

-          Így nem kellene annyit szórakoznom a kivégzéseddel.

-          Inkább szállj be és mennyünk ki az erdőbe!

-          Ugyan miért? Csak nem félsz, hogy Elektra a zajra kijön és meglátja mi is vagy valójában.

-          Inkább attól félek, hogy meglátja, ahogy felveszed az igazi alakod.

-          Na, jó, még az erdőig érünk tűzszünet, de amint oda értünk végzek veled!

-          Azt majd meglátjuk!

És bő gázzal hagyjuk ott a helyszínt. Egész úton, a pisztolyon volt a kezem fél szemem pedig farkason.

-          Egy dologban egyezzünk meg!

-          És mi lenne az? – kérdem.

-          Hogy kardpárbaj lesz. Nem szeretem, ha túl gyorsan vége a mókának. Gyanítom, hogy nemrég lettél vámpír így biztos, hogy lebecsülöd a fajtám és túl könnyű lenne lelőni téged.

-          Rendben, ha kardot akarsz, a szívedbe megkapod tőlem.

-          Majd meglátjuk!

Mikor az erdőhöz érünk egy szempillantás alatt kihúzott karddal ugrok ki a kocsiból. De Szilén szép lassan szál ki és még a kardját is csak utána húzza elő.

-          Vedd fel valódi alakod farkas! – üvöltök rá.

-          Te akartad! – és egy förtelmesen ronda rémség válik belőle. – Remélem most meg vagy elégedve!

-          Hát, te csúnyább vagy, mint gondoltam. Azt hittem, hogy egy csaj legalább nem lesz ennyire ronda.

-          Nevess, amíg tudsz! Nemsokára beléd fojtom a hangot. – és ezzel a mondattal megindul felém.

Ez a farkas már jóval erősebb, mint amit a gyakorlás közben szabadítottam meg a fejétől. Vele nem lesz könnyű dolgom. Egyik csapást kapom a másik után, nem akar esélyt adni a támadásra. De nem is kell, majd én adok magamnak. Egy óvatlan pillanatban sikerül megsebesítenie. A tüdőm találja telibe. Ez nagyon kellemetlenül érint, de nem figyelhetek a fájdalomra, az életembe kerülne. De mivel a kardja még mindig bennem van így segítek neki megszabadulni egy felesleges karjától és a kardot fogó karját egy mozdulattal lecsapom. Most már két kard van a birtokomban így a csata eldőlt. Mivel nagyon felhúzott a csata közben, nem fogom vissza magam. A következő csapás a másik karjába kerül. Aztán a testét célzom meg. Négy vágás követi egymást. Jobb fentről balra le, ball fentről jobbra le. Vízszintesen keresztbe és végül függőlegesen is kap egyet a mocsok. Ezt a kegyelemdöfés követi. Átszúrom a szívét. És hogy ne regenerálódjon, a fejét veszem. De még mielőtt a fejét venném, ezt motyogja:

-          Én csak a figyelem elterelés voltam. A lány már halott.

Azonnal rohanok a házhoz, hisz hamarabb oda érek, mint kocsival, mert a házhoz elég közel jutottunk a harc közben. Berohanok az ajtón és épphogy a farkas csapása elé tudok ugrani. Felordítok fájdalmamban, mert ismét a tüdőm kapja a találatot szinte ugyan ott.

-          Elektra! Menj fedezékbe! Én elintézem ezt a dögöt.

De ő elájul látván a sebeim és a szörnyet. Mivel a pisztolyom a kocsiban maradt így itt is marad a karddal való harc. De sietségemben elejtettem a másik kardot így ismét csak sajátomra számíthatok. Nem szórakozok sokat. Egyetlen tiszta vágással lemetszem a farkas fejét, némi adok-kapok után. Elektra épp ekkor tér magához.

-          Mi történik itt?

-          Ezt most nem tudom elmagyarázni, mert nemsokára még több szörny érkezik. Gyere velem!

-          Uram, atyám! Hisz te vérzel! És miért vannak ekkora fogaid? Csak nem közéjük tartozol?

Hát igen a heves harcban nekem is elő jöttek a fogaim a vér láttán.

-          Nem tartozok közéjük. Én vámpír vagyok és az a feladatom, hogy megvédjelek. Gyere velem vagy meghalsz!

<<< Előző   Következő >>>