-          Igen?

-          Sirius vagyok.

-          Gyere be, rád vártam.

-          Azt hallottam, hogy van valami feladat a számomra.

-          Úgy bizony. És a környezet sem lesz ismeretlen.

-          Mi a feladat?

-          Ugyan miért vagy ilyen letört? Inkább örülnöd kellene, hogy te már első nap teljesíthetsz feladatot.

-          Az lehet de… na, mond a feladatom.

-          Oké, ha nem akarsz beszélni róla most, akkor majd később kiszedem belőled.

-          Később?  Na, mindegy, mondanád már a feladatom???

-          Persze, persze te kis ideges. Egy bizonyos Elektrát kellene megvédened. Ismered is.

-          Elektrát? Hisz ő egy ember és ráadásul szerettem is, amíg ott nem hagyott.

-          Tudom. Épp ezért te kapod a feladatot.

-          És ha nem vállalom?

-          Olyan nincs! Mész és kész!

-          Rendben és nem adnál információt arról, hogy miért is kell egy embert védenünk?

-          Mert a környéket ellepték a farkasok és már egy ideje őt próbálják becserkészni.

-          És miért csak próbálják?

-          Mert eddig mindig közbe léptünk.

-          Több infó kéne. Például miért léptünk közbe? Hisz mi is vérrel táplálkozunk.

-          Igaz, de mi klónozott vért állítunk elő és azt fogyasztjuk többnyire, vagy állatvért.

-          És mivel jutok oda?

-          Tudsz vezetni?

-          Igen.

-          Akkor fogd ezt a kulcsot és a garázsban keresd meg a kocsid!

-          Kocsim?

-          Ja, nem mondták még? Kaptál egy kocsit is.

-          Erre kíváncsi vagyok.

-          Van GPS is benne, hogy oda találj.

-          Hehe, nagyon vicces.

-          Tudom. – és felkacag azon a tündéri hangján.

Na vajon melyik kocsit nyitja a kulcs? Mikor leérek, a garázsba megnyomom a riasztó gombját és csodák csodájára egy gyönyörű metálkék Chevrolett Corvett Z6-os csipog, hogy a zár kinyílt. Oda megyek, hogy jobban szemügyre vegyem. Gyönyörű autó. Metálkék fényezése van. A szélvédők ehhez illően kék színben vannak leárnyékolva. Hát bele ülök és ámulok a gyönyörű belső kárpitozáson is. De mielőtt jobban megnézném a kocsim belső felszereltségét Artúr ül be az „anyós ülésre”.

-          Te is jössz velem a küldetésre?

-          Dehogy is! Csak kíváncsi vagyok tetszik-e az új kocsid.

-          Naná, hogy tetszik!

-          Ennek örülök! Ugyanis én választottam.

-          Köszönöm.

-          Nincs mit! De most menj! Viszlát, pirkadat előtt!

-          Akkor, viszlát, pirkadat előtt! Ja és még valami! Honnan tudom, hogy ha emberi alakot ölt egy farkas, hogy az farkas?

-          Majd a szimatod megmondja. Jobb orrod van, mint egy vadászkutyának.

Hát elindulok, de nem tudom megállni, hogy ezt a gyönyörű járgányt ne próbáljam ki tehát azonnal padlóra nyomom a gázpedált. Érzem a lóerőket, de vissza kell fognom magam, hogy oda is érjek és ne gyalog. Így hát felveszek egy normális utazósebességet és szépen lassan megérkezek. Éppen alkonyatkor indultam tehát hosszú estém lesz. De ahogy oda érek furcsa bűz üti meg orom. Talán egy farkas szaga lenne? Úgy rémlik, hogy ilyen szaga volt a farkasnak a gyakorló teremben is. Tán késve érkeztem volna? De ebben a pillanatba fény szökik ki az ablakon és a függöny takarásában Elektra sziruetje rajzolódik ki. Tehát életben van. De akkor honnan hozza a szél a farkas szagot? Ebben a pillanatban megpillantok egy árnyat az utcán. Ahogy közelebb ér felismerem benne Elektra legjobb barátnőjét, Szilént. Bár nem volt nehéz összetéveszteni senkivel ezt a gőgös járásmódot. Mindig is fent hordta az orrát. Fekete hajába a szél belekap miközben vörösen izzó szemekkel közelít hozzám. A szag belőle áradt. Oda lép az autómhoz.

<<< Előző   Következő >>>