-          Na és most mi lesz?

-          Te bemész azon az ajtón, én pedig felmegyek az irányító pulthoz.

-          Rendben!

-          Az irányítást ezen a fülesen keresztül kapod. Ha gondod van, akkor csak kérdezz bátran!

-          Rendben.

Miután beléptem a szobába az ajtó bezárult mögöttem, a fények kihunytak, de én mégis úgy láttam mintha nappali fényesség lenne.

-           Indulj már! Vagy ott akarsz állni egész nap a startnál?

-          Jól van, csak kicsit meglepődtem. Megyek már!

Ebben a pillanatban egy szörny ugrik elém és én azonnal bele eresztem a teljes tárat. Csak ezek után veszem észre, hogy ez csak egy bábu. Persze Artúr csak nevet.

-          Na, mi van Öcsi? Csak nem ijedtél meg?

-          Hát őszintén a szívbajt hoztad rám! Menj a fenébe!

-          Ne aggódj mindenkinek ez volt az első reakciója, amikor ide jött. Még nekem is. Bár abban az időben még íjpuskákkal rohangáltunk.

-          Íjpuskákkal? Akkor te hány éves vagy?

-          1276.

-          Pedig nem nézel ki többnek 45-nél.

-          Persze mert akkor vált belőlem vámpír. Ott akarsz ácsorogni, vagy a többi célpontot is leszeded?

-          Jól van, megyek!

El is indultam és innen már kicsit felbátorodva lövöldöztem a többi céltáblára. Egyszer csak elértem egy szobába ahol egy valódi szörny lapult és egy embert akart éppen széttépni. Az összes lőszerem elfogyott, de szerencsére a kardom nálam volt. Nem volt időm tétovázni azonnal a farkasnak rontottam. Még ideje sem volt feleszmélni mikor a feje már a porba hullott. Ám ekkor az ember hirtelen eltűnt.

-          Mi a fene volt ez? Gyakorlásról volt szó és szó sem volt valódi farkasokról!

-          Ja, bocsi elfelejtettem említeni, hogy egyet elengedtem odabent.

-          Vettem észre! És hol az Ember?

-          Az csak hologram volt. Azzal csaltam a farkast oda eléd.

-          Remek most aztán nagyon örülök neked!

-          Ne aggódj! Ezt a vizsgarészt te teljesítetted legjobban.

-          Ez azt jelenti, hogy átmentem?

-          Igen!

-          Na, akkor vezess a kivezető úthoz!

Nagy nehezen kitaláltam a labirintusból és végre a jól megérdemelt finom vért is megkaptam amint kiértem. Artúr mindjárt ezzel fogadott, meg egy számomra rossz hírrel.

-           Ha már ilyen jól végeztél, akkor megkapod a halálosztó címet és mehetsz az első éles bevetésedre is.

-          Remek, már csak ez hiányzott!

-          Miért? Csak nem gondoltad, hogy csak ülsz a szobádban és el leszel magaddal?

-          Nem, de gondoltam még lesz időm az első éles bevetés előtt.

-          Hát sajnállak. De ez van. Darius mondta, hogy ezt kell csinálnod.

-          És ő meg ki a fene?

-          A fajunk jelenlegi vezére.

-          Ja! Hoppá! Akkor nem szóltam.

-          Jobb is! De ne aggódj biztos valami könnyű küldetést kapsz.

-          És kitől tudom meg mi a feladat?

-          Ilina majd elmeséli.

-          Ilina?

-          Igen. Ő az, aki a küldetéseket kiosztja a halálosztóknak.

-          Huh, már kezdtem meg ijedni.

-          Csak nem azt hitted, hogy Darius barátnője?

-          Már kezdtem azt hinni.

-          Na, menj és beszélj vele! A te szobáddal szemközti ajtótól jobbra találod az ő szobáját.

-          Rendben.

-          Egyébként Ilina mióta vámpír?

-          Hát, ha te azt tudnád?

-          De mégis mióta?

-          Tőle kell megkérdezned, én nem mondhatok semmit.

Elmentem hozzá és elkértem a feladatom. Bekopogok a szobája ajtaján.

<<< Előző   Következő >>>