-      Te normális vagy? Nemrég tértél magadhoz és máris elpazarold az értékes véred?

-      Te meg semmit sem ettél már két napja! Szerintem te nem vagy a normális!

-      Bocsi hogy bele szólok, de szerintem magatokra hagyunk titeket némi vér társaságában!

Ezzel Sirius elő vett a hűtőből két tasak vért és a mellettük álló szekrényre helyezte. Még ki sem lépett a díszes társaság a szobából mikor a kis párocska nekilátott mohón szürcsölni az élet nedvét. Mikor kiléptek a szobából és az ajtó bezárult mögöttük Sirius elkezdett nevetni.

-      Te meg min nevetsz? – nézett rá kérdőn Artúr.

-      Hát tényleg igaz a mondás miszerint a szerelem halálos betegség. Mind a ketten meghaltak volna a másikért és mégis egymás torkának ugranak, hogy a másik mért tette.

-      Hehehe! Ebben igazad van!

-      Fiúk! Szerintem nem szép kinevetni őket! Ez olyan romantikus. Egymásért képesek lennének az életüket adni. Amúgy is Sirius! Te csak dugulj el! A te hibádból van itt az öcséd.

-      Még, hogy az enyém? Nem is tudom ki volt az, aki az első ütést bevitte.

-      Ne sajnáltasd már magad! Te meg majdnem félholtra verted.

-      Ne szórakozz már! Így is halottak vagyunk mind!

-      De te majdnem megölted ennek ellenére!

-      Akkor minek kötött belém?

Elektra még mielött bármit mondott volna egy hatalmasat lekevert párjának.

-      Bunkó! – ezzel sarkon fordult és elviharzott

-      Őt meg mi lőtte? Nem tudod Artúr?

Artúr helyett Alex válaszolt.

-      Nőből van te barom! És Igaza van!

-      Rám ne nézz! Tényleg igaza van! – szólt Artúr mikor hozzá fordult kérdőn a srác.

Sirius csak nézett bambán a fiúkra, akik lassan távolodtak a sötét folyosón és eltűntek a félhomályban. Mikor benézett az öccse kortermébe csak annyit látott, hogy Luna már rajta van és csurom véres mindkettőjük ruhája meg az ágy is miközben vadul csókolóznak.

-      Na, jó azt hiszem meg kellene látogatnom ismételten az emberi világot, mert már nagyon elszoktam tőle. Nem is értem mi folyik néha körülöttem. Anyuékat is jó lenne látni. Remélem, nem találkozom túl közelről ismerősökkel, ha haza megyek. – elmélkedett Sirius.

Sirius visszatért szálláshelyére, egy szót sem szólt csak neki látott pakolni aztán feldobta arra a helikopterre, amivel jött. Az este nemrég kezdődött, szép tiszta idő volt és a csillagok meg a holdsarló sápadt fénye világították be az utat. Mikor levegőbe emelkedett Elektra hangja ütötte meg a fülét.

-      Készülsz valahová te bunkó?

Mikor hátra nézett frászt kapott, amikor két vörösen izzó szempár nézett vissza rá a sötétből. Aztán lassan előrébbhajolt Elektra és megismételte a kérdését.

-      Készülsz valahová te bunkó?

-      Te meg, hogy kerülsz ide?

-      Én kérdeztem elöbb! Úgy illik elöbb válaszolj mielött te is kérdeznél!

-      Haza megyek. Szóval, hogy is kerülsz ide?

-      Mikor elkezdtél összecsomagolni én pont az ajtóban álltam aztán meg annyira el voltál foglalva a készülődéssel, hogy észre sem vetted mikor követtelek ide.  Eltompultak az érzékeid. Mi lőtt téged?

-      Semmi különös, csak egyszerűen már teljesen elfelejtettem mi is az az emberi érzés. Az utóbbi időben csak annak éltem, hogy minél több korcsot tegyek el láb alól vagy kapjak el még vallatható állapotban.

-      Ezen könnyű segíteni, csak kicsit le kellene ülnöd, beszélgetni másokkal. Fordulj vissza és akkor nincs semmi probléma abból, hogy leléptél. Majd azt mondjuk, hogy kicsit körülnéztél a farkasok után.

-      Nem megyek vissza! Most elöbb haza megyek és meglátogatom a családom, ismerőseim.

-      De hisz tudod, hogy ez tilos!

-      Eddig is tettem rá, hogy mit írnak a szabályok ennek köszönhetően élsz még te is.

-      De…

-      Semmi de!

-      És mi lesz, ha meglátnak?

-      Eddig sem láttak meg soha.

-      Micsoda? Te voltál már náluk máskor is?

-      Ha tudnátok hányszor…

-      Ezt Ilina meg ne tudja, mert menten kinyír!

-      Akkor ne mond el neki! Amúgy is, még ha csak kinyírna… én jobban félek attól, hogy mi mást kérhet, azért hogy senki másnak ne szóljon. Nem, mint ha azt nem élveztem volna mikor téged is vámpírrá tettelek és a hallgatásáért cserébe le kellett feküdnöm vele, de most inkább kihagynám. Én már a monogámiát választottam.

<<< Előző   Következő >>>