-      Ne merd bántani! Én vagyok a hibás, én kezdtem a verekedést!

Leo továbbra is csak bámult maga elé, de nem engedte el kedvese kezét.

-      Minek kezdtél verekedni, ha tudtad, hogy így végződik?

-      Mert Szeret téged te mafla! Egy férfi vagy azért verekszik, hogy megvédje a becsületét, vagy, mert a párja becsülete a tét! Én ingereltem fel. Ajánlom, békülj ki vele! Most magatokra hagylak titeket! – Mondta Sirius száraz lekezelő hangon, aztán sarkon fordult és becsukta az ajtót maga után, de a válla fölött még hátra szólt: - Ajánlom, öcsi szólalj meg, mert legközelebb már nem úszod meg ennyivel!

Leo felnézett testvérére aztán megpróbált felállni, de összecsuklott.

-      Mi történt veled szívem? Válaszolj! Gyerünk már! Válaszolj!

Leo először csak fényt látott, aztán valami árnyékot kezdett látni a fényben, az árnyék elkezdett osztódni, majd sziruettekké formálódott. Ismerősek voltak a körvonalak körülötte. A fiú kezdett magához térni.

-      Mi történt? És miért vagytok mind itt? Egyáltalán hol az az itt?

-      Kevesebb kérdést öcsi! Kicsit erősre sikerült az utolsó rúgásom és te agyrázkódást szenvedtél. Most egy korházban vagy.

-      Micsoda? Korházban?

-      Nyugi édesem! Egy vámpíroknak fenntartott korházban vagy.

-      Az meg hogy lehet?

-      Mivel az én házamban nincs más csak elsősegély doboz elhoztunk ide. – szólt Szergej.

-      De mi lesz a felrobbantott…

-      Csitt! Az már be lett falazva és az új ajtó is be lett építve. – szólt Artúr.

-      Az meg… Az meg hogy lehet? – csodálkozott Leo.

-      Úgy, hogy már vagy két napja alszol. Nézd meg Szegény Lunának is kellett egy külön ágy melletted, mert ő a fáradtságtól merült ki annyira, hogy már nem tudott ébren maradni melletted. Nemrég elaludt. Mindvégig melletted virrasztott csak most volt hajlandó egy kis időre lehunyni szemeit, hogy mi is bejöttünk. – közölte Sirius a tényeket öcsével.

-      Luna! De hisz vele veszekedtem! – Próbált felugrani az ágyból. – Héj! Miért vagyok lekötözve?

-      Ne ficánkolj már! Ha sokat ugrabugrálsz, szólok a dokinak, hogy adjon be egy nyugtatót!

-      Oké lenyugodtam már!

Alex éppen most érkezett a szobába.

-      Szevasz! Már felébredtél? - ugrott fel Alex Leo mellé az ágyba.

-      Áú! Te meg, hogy kerülsz ide? Amúgy is szállj le rólam!

-      Mióta Siriusék itt vannak, azóta itt vagyok, csak az imént tettem egy kétbetűs kitérőt.

-      Remek! Itt az egész társaság! Én meg úgy nézek ki ezzel a sok szíjjal, mint egy kötözött sonka! – szólt savanyú képet vágva Leo.

-      Hát az az én ötletem volt, hogy ne ugrálj, mikor felébredsz. – vigyorgott a bátyja.

-      Te aljas!

-      Na, úgy látom Luna kezd ébredezni! Nyomás kifelé! Hagyjuk magukra őket! – ezzel elment kifelé mindenki.

Mikor Luna kinyitotta szemeit és látta, hogy nincs bent senki a szobában ijedten pattant fel és ugrott kedvese mellé. Észre sem vette, hogy az már magánál van, megragadta kezét és szorosan keblei közé húzta.

-      Remélem, hamar felébredsz szívem! Nem gondoltam komolyan, amiket a fejedhez vágtam! Csak gyere vissza hozzám!

 Ekkor vette észre, hogy Leo takarója megemelkedett csípő tájékon. Mikor Leo arcára tekintett egy széles vigyor fogadta.

-      Bocsi kedvesem, de tudod, hogy mennyire vadító vagy! És hát a kezem… pontosan olyan helyen van, amire hevesen reagálok.

-      Te… Te meg mióta vagy ébren?

-      Már egy ideje ébren vagyok! Siriusékkal már beszéltem is. Éppen akkor mentek ki, amikor te ébredeztél. Még egy darabig elhallgattam volna, hogy miket mondasz.

-      Te… Te szemétláda! – kelt ki magából Luna!

Egy hatalmas pofonnal jutalmazta Leo őszinteségét. Aztán egy vad és forró csókot nyomott ajkaira, amitől Leo takarója még magasabbra emelkedett.

-      Az elsőt azért kaptad, mert nem szóltál, hogy ébren vagy. A másodikat meg azért, mert hiányoztál.

Ekkor Luna eszméletét vesztette és Leora borult.

-      Sirius! Alex! Artúr! Szergej! Valaki! Segítsen gyorsan!

A többiek azonnal berohantak a szobába. Mikor látták mi történt Artúr elkezdte csóválni a fejét.

-      Hát nem megmondtam neki, hogy egyen legalább egy kicsit!

-      Micsoda?

-      Ne aggódj kölyök!  Rendbe fog jönni! Csak nem evett semmit már két napja. Éhes szegény.

-      Akkor meg? Mire vártok? Engedjetek már el!

Sirius kioldotta öccse béklyóit, aki azonnal felült az ágyon, kedvesét felhúzta az ölébe, hátra hajtotta annak fejét, majd saját csuklóját megharapta. Mikor felsértette erét a fogaival azt kedvese ajkaihoz nyújtotta, aki bár ájult volt ösztönösen inni kezdett. Mikor már a srác a vérveszteségtől sápadni kezdett Luna akkor tért magához. Mikor észrevette, hogy kedvese vérét szívja, aki már teljesen elsápadt és az ájulás határán van, azonnal elengedte szerelme kezét.

<<< Előző   Következő >>>