-      Sirius nem szokott ennyit csomagolni, még ha hosszú útra megy, akkor sem. - törte meg csodálkozva a csendet Leo.

-      Nem tudod véletlenül, mi van nála? – érdeklődött Artúr és Elektra.

-      Lövésem sincs róla. Talán költözni akar. – viccelődött Leo.

Ekkor ért hozzájuk Sirius is.

-      Semmi kedvem költözni te agyalágyúlt! De te magad mondtad, hogy milyen hideg is van ott, ahová készülünk. Szerintem jobb lenne, ha mindannyian nekiállnátok csomagolni!

-      Nekünk már nem kell! – vágott közbe Luna mosolyogva.

-      De a többieknek nem ártana! – morgott magában Sirius és elindult a tetőre.

-      Na, ne! Már megint repülünk? - kérdezte Leo.

-      Szerintem nem a tetőről indulunk most. – válaszolt Artúr. – Véleményem szerint, ha repülnénk, akkor már hallani lehetne a rotorok zúgását, ahogy éppen melegítik a gép motorját.

-      Látod, erre nem is gondoltam.

-      Biztos csak egy kis friss levegőre vágyik! – jelentette ki Elektra.

-      Aha, persze! Én általában nem cipelem magammal a holmim és nem tetőtől talpig páncélban megyek frisslevegőt szívni. – vágott közbe Luna.

-      Akkor mégis mire gondolsz hova ment?

Választ már nem Lunától kapott, ugyan is ebben a pillanatban felpörgött az egyik helikopter motorja.

-      Jé, mégis csak helikopterezünk! – mosolyodott el Artúr.

-      És akkor miért távolodik most a gép hangja? – kérdezte Elektra aggodalmas arccal.

-      Tényleg távolodik! – állapította meg Artúr is.

Mire felértek a tetőre, addigra az egyik helikopter hűlt helyét látták csak és egy félájult pilótát. Mikor magához térítették az első kérdésük ez volt:

-      Ugye nem egyedül ment el?

-      Csak annyira emlékszem, hogy egy sötét árny jelent meg mögöttem és mire megfordultam volna minden elsötétedett.

-      Sirius mióta tud helikoptert vezetni? – kérdezte Artúr meglepetten.

-      Pont ez az, nem tudok róla, hogy akár csak egyszer is próbálkozott volna vele. – mondta rémült arccal Elektra.

-      Akkor nyomás utána egy másik géppel! mindenki hozza fel azonnal a cuccait, én addig beindítom a Legasit.

Mindenki elrohant a holmijáért és pillanatokon bellül vissza is értek. Ahogy bepattantak a gépbe az már a levegőbe is emelkedett. Rádión keresztül kérték el a pontos koordinátákat ahová elvileg Sirius is tartott. A gép csak úgy hasította a levegőt, de nem látták maguk elött Sirius gépét. Már órák óta repültek, de még mindig nem láttak semmit. Már mindenki a legrosszabbtól tartott mikor feltűnt elöttük valami kis pont az égen. Mikor közelebb értek látták, hogy az elveszett kis madárkájuk az. Lassan el is érték a célterületet és leszálltak.

-      Mi a fenének nem válaszoltál a rádión, amikor kerestünk? És egyáltalán minek indultál el egyedül? Amúgy hol tanultál meg helikoptert vezetni? – kérdezte Elektra.

-      Azért nem válaszoltam, mert kikapcsoltam és nem jöttetek utánam így elindultam egyedül.

-      Te ostoba! Mi lett volna, ha bajod esik? – ezzel lekevert egy hatalmas pofont neki és a nyakába borult zokogva Elektra.

-      De komolyan hol tanultál meg repülni? – kíváncsiskodott Leo tovább.

-      Eleget figyeltem bevetéseken a pilótánkat és külön órákra jártam titokban.

-      Így már minden világos! - mosolyodott el Luna és Leo.

-      Gyertek, hagyjuk magukra őket, had beszélgessenek egy kicsit. – súgta Leoéknak Artúr és ezzel elindultak a helikopter irányába, hogy kipakolják a felszerelésüket.

Amég ők a felszerelést pakolták ki a helikopterből megérkezett szállásadójuk is.

-      Helló, Artúr!

-      Szevasz, Szergej! De régen nem láttalak!

-      Hát van már vagy 500 éve mikor utoljára találkoztunk. Ha jól emlékszem az még a nagy háború elött volt, amikor utoljára láttalak.

-      Hát igen, elég régen volt már. De szépek is voltak azok az idők! Akkoriban még szabadon hajkurásztuk a farkasokat és nem kellett tartani tőle, hogy bárki észreveszi a mi kis háborúnk az emberek közül. Ha mégis valaki észrevette az vagy átállt, vagy az életével fizetett.

<<< Előző   Következő >>>