-          Na, mi van te Csődör? Hallom te is vajszívű vagy. Nem tudtad nézni, ahogy meghal és megölni sem akartad. Olyan vagy, mint én.

-          Micsoda? Te honnan tudod, hogy átváltoztattam? És honnan tudod, hogy haldoklott mikor ide hoztam?

-          Aranyom! Én már több mint 300 éve vagyok vámpír, megérzem az ilyet.

-          És most mit fogsz tenni?

-          Semmit, én tartom a szám arról, hogy még emberként hoztad ide.

-          Hogyha?

-          Látom sejted, hogy nem teszem ingyen.

Ekkor kért arra, amit reméltem, hogy nem tesz meg. Hiszen már annyira jó kezdtek alakulni a dolgok Elektrával. De ő azt kérte, hogy a következő estét töltsem vele. Én igent mondtam csak, hogy tartsa a száját, de kikötöttem neki hogy cserébe ő Elektrát megtanítja mindenre, amit tudnia kell. Aztán elmentem a konyhába hogy némi vért vigyek vissza a szobámba, mert este a gyógyulásunkra felhasználtam, ami volt még a hűtőben. Mikor vissza értem Elektra még aludt. Némi emberi étket is oda készítettem, hogy legyen ideje megszokni a változást. Letettem a tálcát az asztalra és megtöltöttem vérrel a poharakat. Aztán elkezdtem lágyan cirógatni, hogy felébredjen, erre nem reagált így hát csókokkal folytattam. Nem sokkal később felébredt. Mikor a tálcát közelebb hoztam ő mindjárt a pohárért nyúlt.

-          Abban nem bor van! – mondtam.

-          Tudom! De erre van szükségem az életben maradáshoz. Vagy nem?

-          De igen.

Meglepően gyorsan át tudott állni a gondolatra, hogy csak vérrel csillapíthatja szomját. Nekem kellett hozzá egy kis idő még megszoktam.

-          Elektra, ha felkeltél neked is át kell esned a kiképzésen, hogy meg tudd védeni magad.

-          Rendben.

-          Én már mindenről gondoskodtam. A kiképződ Ilinának hívják. Az ajtó előtt vár, ha jól gondolom.

-          Értem, akkor igyekszem.

Reggeli után felöltözött és búcsúként egy vad és szenvedélye csókot kaptam tőle. Amint kilépett az ajtón összeroskadtam. Az estén járt a fejem. Vajon milyen kibúvót keressek? Talán el kellene mennem egy újabb küldetésre? Ez lehetetlen hiszen Ilina adja a feladatokat. Nincs menekvés, meg kell tennem, hogy tartsa a száját. Nap végén mikor Elektra visszajött derült arccal ugrott a nyakamba.

-          Képzeld! Ilina azt mondta, hogy az eddigi tanítványi közül én vagyok a legjobb.

-          Ez remek hír! Ezek szerint átmentél minden vizsgán elsőre?

-          Igen.

-          Akkor mutasd, milyen fegyvereid vannak, vagy nem akarod ide hozni őket?

-          Hát jó, ha te kéred, akkor ide hozom őket.

Persze csak ürügyet kerestem, hogy egy pillanatra hagyjon magamra, hogy tovább gondolkozzak. De ő az ajtóig ment és a fegyverekkel már fordult vissza. Egy Katanara és egy Vadászíjra esett a választása. Jól mutatott a kezében.

-          Szépen mutat a kezedben. Látom te inkább kicsit halkabb lőfegyvert választottál, mint én.

-          Hát igen. Ezt már eddig is tudtam kezelni, ugyanis mikor még kisebb voltam íjászatra jártam.

-          Ha nem bánod nekem most mennem kell. Van egy kis dolgom.

-          Rendben, de azt hiszem, hogy jobb lenne, ha maradnál. Ilina azt mondta, hogy még keresni fog.

-          Tudom, én is őt kell, hogy megkeressem.

-          Hát jó, de nem örülök neki, hogy elmész.

-          Sajnos újabb küldetésre kell mennem és Ilina adja a feladatot.

-          Rendben menj csak.

Búcsúként egy szenvedélyes csókot kapott tőlem és távozom. Amint Ilina szobájához érek, bekopogok. Egy hang sem hallatszik, az ajtó váratlanul kinyílik. Ilina ott áll előttem egy áttetsző köntösben és falatnyi fehér nemükben.

-          Hoppá! Te miért vagy itt? Elektra nem mondta, hogy várj meg?

-          De… Mondta… De miért is?

-          Menj vissza és majd jövök.

-          Rendben.

Vajon mit akar tőlem? Mire visszaérek a szobámba Elektra is lenge öltözetben van. Mi történik itt? Csak nem beszéltek össze ellenem? Á… Biztos csak véletlen. De Elektra így szól hozzám?

-          Küldetés mi? Azt megnézném milyen küldetés lehet, de most vár az ágy szívem!

-          Semmilyen küldetést nem kaptam, csak beszélni akart velem. Meg dicsért téged is, hogy milyen jó tanuló vagy.

-          Hát… jó! Ennek örülök!

Ekkor az ajtón váratlanul kopognak. Biztos Ilina az. Ha Elektra nyit ajtót, nekem végem.

-          Gyere be! – szól Elektra.

Ilina lép be az ajtón. A kezében két bilincs fityeg. Nekem most tényleg végem? Egyszer csak az egyik bilincset oda dobja Elektrának. És mire észbe kapok, a kezeim már az ágyhoz vannak bilincselve.

-          Elektra! Nézd, hogy meglepődött! Nem mondtad el neki?

-          Ugyan minek? Így legalább meglepődött és amúgy is olyan cuki volt, ahogy mentegetőzött.

-          Lányok! Ti összebeszéltetek a hátam mögött?

-          Neked most csend! – hangzik az egyhangú válasz.

És már tűnnek is el a ruhák mindenkiről. Nekem most lehet, hogy végem. Nem tudom, hogy túlélem-e az éjszakát. Mikor felébredek, először arra gondolok, hogy talán csak egy szép álom volt az egész. De amint jobban körülnézek, rájövök, hogy nem. A kezeim még mindig az ágyhoz vannak bilincselve és két csinos lány alszik mellettem. Átkarolnám őket, de nem megy a bilincsek miatt. Elfelejtették kioldani őket. Vajon mi lesz, ha felébrednek? Remélem, nem akarják folytatni, amit elkezdtek, mert hiába az alvás több menetre nem lenne erőm.

Ekkor ébredtem rá, hogy felvirradt az új életem hajnala!

<<< Előző