Az új élet hajnala  
 

Ez is egy szokásos unalmas estének indult. Csak ültem a számítógépem elött és vártam, hogy valaki keressen. De senkinek sem hiányoztam. Így hát öcsémmel bele kezdtünk egy nemrég megjelent játékba a neten. De épp mielőtt a startra kattinthattam volna megszólalt a telefonom. Öcsém már régen bele is feledkezett a játékba mire én letettem. De én nem kezdtem el játszani. Volt 10 percem, amíg a haverok ide érnek, tehát gyorsan készülődni kezdtem. Szerencsére szüleim már aludtak így semmi sem állhatott az utamba csak a testvérem, de ő belemerült olyannyira a játékba, hogy észre sem vette, hogy kisurrantam az ajtón. Nemsokára oda értek a haverok is a kocsival.

-          Irány a házibuli! – mondták.

-          Na, jó, de hol is lesz???

-          Nem az a lényeg, hanem, hogy gyere!

Nem kérdeztem többet és beszálltam a kocsiba. Látszott, hogy a társaság már kicsit felöntött a garatra, így én inkább a biztonságot választva bekötöttem magam. De hamar előkerült a jó hangulatért felelős ital is a kesztyűtartóból. Mindjárt meg is kínáltak.

-          Egye fene, egy korty még nem árt. - és elfogadtam.

Mire oda értünk nekem is megjött a jókedvem. Mikor beléptem a házba a látvány kissé meglepett. Gyönyörű lányok ameddig a szem ellát, pasik meg alig lézengtek. Kezdett tetszeni a helyzet. A haverok mindjárt el is vezettek a piákhoz a konyhában. Bár nekem nem ez keltette fel érdeklődésem, hanem egy csinos lány az egyik váza mellett feltűnően kihívó ruhában. Hosszú combjáig érő vérvörös haja volt. Elég hamar kiszúrt ő is és nagyon úgy tűnt, hogy méreget magának gyönyörű barna szemeivel, így hát oda mentem.

-          Szia, a nevem Sirius. Téged hogy hívnak?

-          Ilina vagyok. – mondta édesen csengő hangján.

Nem tűnt többnek 17-nél, de annyi pia után már nem foglalkoztam az erkölccsel.

-          Iszol valamit velem?

-          Hát, ha a whiskyt szereted, akkor persze.

-           Nem erős ital az egy ilyen törékeny virágszálnak, mint te?

-          Ne hidd, hogy olyan törékeny vagyok!

-          Na, jó akkor mindjárt itt vagyok a kért itallal.

A fiuk bezzeg egyből kiszúrták, hogy kivel társalgok és mikor oda értem a pulthoz, egyből kezdtek szórakozni.

-          Ugye még nem csókoltad meg?

-          Ugyan miért is érdekel ez téged?

-          Csak mert azt hallottam a csajról, hogy nem ajánlott vele smacizni, mert az olyan mintha a buli összes pasijával nyálat cserélnél.

-          Na persze! – és ezzel a mondattal, na meg a kitöltött itallal ott is hagytam őket.

Szép lassan át táncolva a szobán visszaértem hozzá.

-          Bocsi, hogy megvárattalak, de a haverok feltartottak a hülyeségeikkel.

-          Semmi baj, ez megszokott az ilyen bulikon.

Miközben az italt kortyoltuk a szemem lassan végigsiklott a tökéletes vonalakkal megáldott testén. Az ital tette a dolgát lassan a gátlásaim teljesen feloldódtak.

-          Egy perc és jövök. - mondtam.

-          Rendben.

Elmentem a pulthoz és elhoztam az egész üveget, amiből az előbb töltöttem.

-          Nincs kedved egy csendesebb helyre menni?

-          Mire gondoltál?

-          Hát mondjuk, az emeleten van pár üres szoba tudtommal.

-          Csak nem el akarsz csábítani?

-          Dehogy nekem olyan eszembe sem jutott.

Persze a sunyi vigyor, ami az arcomra kiült e mondat elhangzásakor elég egyértelművé tette, hogy ez a célom.

-          Hát, ha nincs, semmi hátsó szándékod felőlem mehetünk. – mondta és felnevetett.

Lassan felértünk a szobába, de amint beértem ő rázárta az ajtót.

-          Még hogy nekem hátsó szándékom? Na és akkor neked?

-          Csak nem probléma, hogy ha nem szeretném, hogy zavarjanak?

-          Dehogy probléma, sőt örülök neki.

-          Akkor jó! – és ezzel a mondattal az ágyra lökött.

Nem volt nehéz neki, hisz már ittas voltam és az egyensúlyom nem volt valami jó már. Nekem kicsit erős volt a whisky, nem szoktam hozzá az erős italokhoz. Amint az ágyra kerültem ő máris elkezdett megszabadítani a „felesleges” ruháimtól. Persze nekem sem kellett több, én is segítettem neki megszabadulni a ruháitól. De amikor már csak a fehérnemű volt hátra egyszer csak elkomolyodva rám nézett.

-          Te túl aranyos vagy ahhoz, hogy egyszerűen megöljelek.

-          Ezt meg hogy érted?

-          Tudod, én egy vámpír vagyok.

-          Hehe, ez jó vicc volt.

-          Én ezt komolyan gondoltam. – és ekkor elő is villantak a borotvaéles fogai.

-          Akkor ez most azt jelenti, hogy számomra itt a vég?

        Nem kell, hogy azt jelentse. Hisz téged is vámpírrá tehetlek, ha gondolod. Ezt jól gondold meg! Ilyen esélyed egyszer van csak a halandó életed során, így viszont a halhatatlanok, közé emelhetlek.

 Következő >>>