-      Igen Ingrid, csak nem gondolod, hogy két ilyen erős vámpírt a kastélyban fogok mindig tartani. A kezem is el tudtad törni. Te igen csak erős lehetsz, mert ez eddig még nem igazán sikerült egy ellenfelemnek sem.

-      Jaj, bocsáss meg! Mindjárt ellátom.

-      Felesleges, már összeforrt. – mosolygott Ilina.

-      Hogyan?

-      Jól hallottad nővérkém, ahogy a mi sebünk is amit Sirius okozott.

-      Ja, tényleg a vámpírok gyorsan gyógyulnak.

-      Rendben van, mikor kezdünk? – váltott témát Elena.

-      Akár most is kezdhettek. Úgyis tele a rendelő már megint. Igaz most éppen a szimulánsokat kéne kiszűrni, mert panaszkodnak, hogy ez fáj, az fáj. Most alig van pár beteg, aki valóban beteg.

-      Rendben. Átöltözünk, utána kérlek, mutasd meg a rendelőt.

-      Itt várlak titeket.

A lányok két-három percet a szobában töltöttek mikor csattanás hallatszott aztán Ingrid kirohant és megragadta Ilina kezét.

-      Gyere azonnal! Elena összeesett és megint átváltozott.

-      Nálatok nem használhatjuk, a hagyományos gyógymódot azt hiszem.

-      Miféle gyógymódot?

-      Ti még tiszták vagytok. nem gyógyíthatunk meg titeket némi vérrel. Ti még képesek vagytok az emberi étkek megemésztésére is. Amint megkóstoljátok a vért, már csak az csillapíthatja éhségeteket. Sajnos hagynod kell, hogy magától gyógyuljon meg. Sajnos kicsit lassabb az ő regenerációja, mint a miénk. Azért változott át az ájulása után, mert így gyorsabban regenerálódik a szervezete. Gondolom sok volt neki a megterhelés. Ma már átváltozott egyszer és nem bírta a szervezete. Csodálom, hogy te még bírod, neked már két átváltozásod is volt.

-      Akkor most mit csináljak?

-      Semmit. Öltöztesd át, tedd, az ágyba majd feküdj le te is.

-      Én miért?

-      Hogy pihenj! És ha lehet, alakulj át te is. Jobban kipihened magad, ha átalakulsz.

-      Értem.

-      Én ide küldök két medikát, akik majd vigyáznak rátok. Az ajtó elött lesznek és minden félórában rátok néznek.

-      Rendben van.

Ahogy Ilina kilépett a szobából Ingrid lassan átváltozott és felemelte testvérét a földről majd az ágyra helyezte. Levetkőztette, aztán betakarta. Elkezdett ő is levetkőzni, amikor eszébe jutott, hogy jó lenne, ha lezuhanyozni. Amíg ő a zuhany alatt ázott testvére ismét ébredezni kezdett. A víz csobogásának irányába indult el. Mikor oda ért látott egy sziruettet a tejüveg mögött. Szó nélkül benyitott és beállt mellé.

-      Elena, már magadhoz tértél?

-      Igen, de nagyon fáradt vagyok. És megint nem megy a visszaváltozás.

-      Ne is erőltesd. Ilina mondta, hogy maradjunk vámpír alakban, mert akkor gyorsabb a gyógyulásunk. Megerőltette a szervezetünk az, hogy átalakultunk így hirtelen. Ez volt az első átalakulásunk és mivel mi még tiszták vagyunk, nehezebben viselte a szervezetünk.

-      Tiszták?

-      Azt jelenti, hogy mi még meg tudjuk emészteni az emberi táplálékot, mert nem ittunk még vért.

-      Az jó?

-      Hát, ahogy vesszük.

-      Az hogy lassabb a regenerációnk azért van, mert vért még nem ittunk, de ennek köszönhető az is, hogy mi még élhetünk viszonylag emberként.

-      Pontosan így van. Azt mondta, hogy a vér szinte azonnal helyre tudja hozni a vámpírok szinte minden sebét. Felgyorsítja a gyógyulásukat.

-      Akkor azt hiszem, felkeresem holnap az ékszerészt.

-      Miért?

-      Majd meglátod.

Még percekig álltak némán a zuhany alatt a lányok hamvas bőrükön lassan csorgott végig a víz. Átölelték egymást, mert kissé kezdtek fázni a huzat miatt. Lassan kikászálódtak a zuhany alól, becsukták az ablakot majd elkezdtek megtörölközni. Ha ezt a jelenetet bármelyik vámpírsrác látta volna, azonnal elélvez a látványtól, ahogy az ikrek zuhanyoznak, majd egymást törölgetik.

<<< Előző   Következő >>>