-      Mióta nem ettél?

-      Hát… már vagy egy teljes napja.

-      És ha szabad megtudnom miért?

-      Megfeledkeztem róla.

-      Ejnye-ejnye! Te is aztán fura szerzet vagy olykor!

-      Komolyan! Megfeledkeztem róla.

-      A közelben van egy korház, onnan tudok neked szerezni egy kis vért.

-      Rendben van.

Mikor oda értek a leszállóhoz Sirius óvatosan letette a gépmadarat, aztán kiszállt és udvariasan ajtót nyitott kedvesének. Miután Elektra is kiszállt elindultak a felvonó felé, aminek ajtaja kinyílt mielött oda értek volna. Egy fura kisfickó állt benne portás ruhában. Rövid göndör barna haja volt. Olyan afró frizura, és sötét bőre. A szemei kissé furcsák voltak elsőre, mert azok kékeszöld árnyalatúak voltak. Kidolgozott teste volt, akár egy testépítőnek. A földet bámulta, észre sem vette, hogy már kinyílott a lift ajtaja.

-      Na, mi az? Miért vagy ennyire búval baszott Josef?

-      Oh, bocsáss meg! Észre sem vettelek barátom! Hű micsoda csinos barátnőd van te kujon!

-      Kö… Köszönöm! – mondta Elektra Sirius háta mögé bújva.

-      Na, most meg mi ütött beléd Szívem?

-      Tudod jól! Még mindig az a bajom, amiről eddig beszélgettünk! Éhes vagyok! Ha nem lennék az, akkor nem lennék ilyen visszahúzódó sem! – súgta párja fülébe Elektra.

-      Na, jól van! Josef, melyik a mi szobánk?

-      A 3149-es, itt a kulcs is!

-      Köszönöm! Itt az erőfeszítéseidért a jutalom! – ezzel a belső zsebéből elő vett egy vaskos borítékot Sirius.

-      Nem kellett volna, hisz te is segítettél már nekem számtalanszor.

-      Ez megjár, azért amiért segítesz.

-      Hát akkor szabad a csomagjaikat?

-      Nem kell, csak ez a táska van nálam és kész. Ezt én viszem!

-      Rendben! Akkor kellemes időtöltést kívánok amég itt lesztek!

-      Köszönjük!

Ezzel beszálltak a liftbe, és Josef elkísérte őket a szobájukig, aztán el is ment vissza dolgozni.

-      Sirius! Észrevetted, hogy tele volt kamerával a folyosó?

-      Tudom! Na és?

-      Hát mivel a vámpíroknak se tükörképük se felvenni nem lehet őket videóra nem lesz kicsit furcsa a felvételeken, hogy az ajtó magától kinyílik néha?

-      Nem!

-      Hogyhogy? Szerintem csak szemet szúr az őrségnek!

-      Nem fog!

-      Miért?

-      Mert Josef lefizeti az őrséget is. Amellett meg minden nap lemegy a biztonsági szobába és törli a felvételekről azokat a jeleneteket, amiken az ajtó kinyílik.

-      És nem kérdezte meg, hogy miért nem látszik senki sem a felvételeken?

-      Nem volt rá oka. Én fizető vendég vagyok csak nem a hagyományos módon szoktam bejelentkezni ide.

-      Akkor most megoldható, hogy elmenj nekem némi eleségért? Mert már alig bírok a vérszomjammal.

-      Nemsokára vissza jövök. Addig maradj a szobában!

Ezzel Sirius ki is surrant a folyosóra és amint egy sötétebb sikátorba ért el is kezdett végre a véréhez méltón közlekedni. Mint egy árny haladt villámgyorsan előre a korház felé. Mikor már elég közel ért hozzá visszalassított emberi léptekre és lassan közelebb ment az épülethez.

-      Szerencsém van! Éppen most hozták meg a friss szállítmányt! Akkor még csak be sem kell lógnom a vérbankba, hogy elő keressem a vacsinkat. Csak két őr van és a két mentős, akik pakolnak. Ez gyerekjáték lesz. Észre sem vesznek majd.

Sirius ismételten az árnysiklásba kezdett mikor egy farkas bűze ütötte meg az orrát. Gyorsan felmart két tasak vért és visszahúzódott a sikátorba.

-      Az őrök eltűntek! Mi a fene? Csak nem ők a fenevadak? Hova lettek az ápolók? Mi folyik itt?

-      Szerbusz! Te ki vagy betolakodó? – szólt egy hang a feje felől.

Mikor felnézett mind a négy személy a feje felett csüngött a falba kapaszkodva.

<<< Előző   Következő >>>