-      Jól van, na, Öreg! A falat viszont nem árt, ha újra felhúzzuk és egy erős ajtót is rakunk ide, mert elég messze van a vége az alagútnak, amin jöttünk.

-      Te is reménytelen vagy! Mindegy mit mondok, mondasz valami mást! Majd helyre lesz hozva ez a bejárat is, de minek robbantottad fel?

-      Mert erről az oldalról be volt falazva emlékeim szerint.

-      Szerintem meg elfelejtetted, hogy nyílik, mert itt semmilyen fal nem volt.

-      Az is elő fordulhat… – mosolyodott el kínosan.

-      Ugye megmondtam, hogy nem kellet volna felrobbantani! – vágta kupán Sirius Alexandert.

-      ÁÚ! De hamarabb bejutottunk így. Nem? – vakarta a fejét ahová az elöbb a kokit kapta.

-      Kérsz még egyet?

-      Meg ne próbáld! – Vágta oldalba Elektra Siriust aki ennek hatására a földre rogyott. – Remélem, nem ütöd meg többször.

-      Eszem ágában sincs! – Nyögte ki nagy nehezen miközben felállt. – De remélem, te sem vágsz így többet oldalba, mert azt hiszem a májam a lépem mellé vándorolt „ijedtében”.

-      És te kérsz még egyet? Helyre teszem, ha kell, de nem ígérem, hogy a léped nem megy a májad mellé akkor.

-      Azt hiszem jó lesz most a bal oldalamon is a májam. Majd a helyére talál, ha akar.

Amint felegyenesedett egy hatalmasat roppant a háta is.

-      Na, végre! Most már mindjárt jobb! Kedvesem, te nem jársz titokban konditerembe?

-      Vámpír vagyok akár csak te! Nem csak neked van ember feletti erőd.

-      Ja, igaz is!

-      Akkor ezt is túltárgyaltuk!

Leo már nem bírta tovább és a nevetéstől majd megpukkadva elüvöltötte magát:

-      Mi van te papucs? Elvert az asszony?

Elektra hamar elvette a kedvét neki is a nevetgéléstől, amint hátra fordulva vissza kézből képen törölte.

-      Nem papucs! Téged amúgy is már falhoz kent tegnap este egy farkas! A helyedben én csendben maradnék!

-      Rendben van! – dünnyögte miközben a vérző orrát fogta.

-      Gratulálok Elektra! Jól helyre tetted, bár én szerettem volna. – vigyorgott Luna.

-      Köszi! Legközelebb tiéd a megtisztelő feladat, hogy ellásd mindkét fiú baját, ha megint hülyék.

-      Rendben!

-      Kösz szépen Luna! Pedig azt hittük benned bízhatunk. – motyogta a keze alól Leo.

-      Én a helyedben csendben maradnék! – nyögte be Sirius, de már későn, mert a következő pofont Luna osztotta ki Leonak.

-      Talán jobban jártam, volna! Most még a fülem is cseng az orrom meg eltört. Ezek a lányok szerintem szabad idejükben… Inkább nem mondok semmit!

-      Jobban is jársz vele!

-      Mit csinálunk szabad időnkben? – fordult mindkét lány Leo irányába.

-      Amit csak szeretnétek!

-      Mi is úgy gondoltuk!

-      Na, most ki a papucs? Hehehe!

-      Ő sem papucs! – és csattant Luna keze Sirius hátán, aki éppen most tudott felállni teljesen.

Az ütéstől Sirius Leo mellé csúszott a boroshordók közé.

-      Szerintem fogjuk be és várjuk meg amég elmennek! – súgta oda neki az öccse.

-      Igazad lehet öcskös! – válaszolt halkan Sirius a földön fekve.

Artúr az esetet látva már nem is mert megszólalni, nehogy ő is kapjon egyet a lányoktól. Lassan felsétált a lépcsőn miután udvariasan előre engedte a lányokat, akik Alexet közre fogva mentek fel, aki természetesen fülég érő szájjal nevetgélt. Artúrt követte Szergej is.

-      Hé, bratyó! Már felkelhetsz! Elmentek! Áú! – ezzel egy nagy roppanással helyére illesztette az orrát.

-      Én azt hiszem, ma sem kell mellettük aludnunk.

-      Én is erre a következtetésre jutottam.

-      Akkor maradjunk itt és keressünk valamit, amiből lehet inni egy kis borocskát. Úgy is van itt elég hordó.

-      Jó ötlet! Én megnézem azt a polcot ott!

-      Felesleges! Én már találtam is két méretes kupát!

-      Na, akkor nézzük meg melyikben milyen bor van!

-      Egyet értek öcskös!

<<< Előző   Következő >>>