Szép kis páros!

Miközben a kis csapat felderítésre indult, Karay és Dave lassan megszokták egymás jelenlétét és már nem estek zavarba a másik jelenlététől sem. A szoba amit Dave Karaynak adott már szinte hasztalan volt, hiszen sülve, főve együtt voltak. Karay lassan átállt Dave életmódjára és már ő is nappal aludt csak hogy Davevel lehessen. Lassan kezdett kialakulni köztük is egyfajta kötelék.

-      Dave emlékszel még a találkozásunkra?

-      Hogyne emlékeznék? Alig pár hónapja volt. Majdnem infarktust kaptam, amikor holtan rogytál össze elöttem.

-      Hát igen… Elég ijesztő lehetett mivel nem tudtad, hogy boszorkány vagyok és mágia segítségével halhatatlan.

-      Na, igen, eléggé meglepődtem a többiekkel együtt, amikor hirtelen magadhoz tértél és szitkozódni kezdtél.

-      Hihi! Arra emlékszem, hogy milyen vicces képet vágtatok mind. Ugye még mindig kíváncsi vagy rá, hogy hogyan lehet egy halandó mágia útján halhatatlan?

-      Hát nem tagadom… Eléggé!

-      Hát jó mivel már megbízom, benned ezért megosztom veled a titkom. Még az őseim babonázták meg a nyakékem, ami örök életet biztosít nekem, amíg nem sérül meg, vagy önként nem mondok le róla és adom át az utódomnak. Annyi köztünk a különbség, hogy képes vagyok az öregedésre saját akaratomból, de eddig még nem volt rá szükségem, ezért tartottam meg az eddigi alakom.

-      És engem is képes lennél megöregíteni pár évet?

-      Hát lassan kezd vissza térni az erőm, de szerintem ahoz még kell egy kis idő, mire visszanyerem olyan mértékben, hogy képes legyek nagyobb bűbájokat alkalmazni.

-      Remélem, hamar eljön az-az idő, mert már unom, hogy mindig tökmagként kezel mindenki.

-      Szóval szeretnél pár évet öregedni?

-      Hát, jó lenne, ha legalább 20-nak néznék ki.

-      Majd meglátjuk később, de most biztos nem sikerülne a bűbáj.

Eközben Sirius és társai már eléggé mélyen bele vetették magukat az erdőbe. Kétfelé váltak, hogy hatékonyabban deríthessék fel a környéket. Az egyik csapatban Sirius, Elektra és Artúr, míg a másikban Leo, Luna és a kis Alexander volt. Töviről hegyire átvizsgáltak minden gyanús barlangot hátha farkasok rejtekhelyére találnak valamelyikben. Jó ideje csak dühös medvéket találtak már mikor egyszer csak az egyik barlangban valami érdekesre bukkant Alex.

-      Nézzétek! Ez vagy egy kényelmes medve vagy végre közel járunk a célhoz!

-      Miért? – kérdezte Leo.

-      Láttál az eddigi medve barlangokban fáklyát?

-      Nem én, de itt sem látok!

-      De a fáklya helye látszik a falon. Nézd csak azt a mélyedést a falban! Oda pont beleillik egy fáklya nyele és felette kormos is a mennyezete a barlangnak.

-      De ügyes vagy Alex! – mosolygott rá Luna.

-      De ügyes vagy… – mormogta magában Leo gúnyosan. – Áú ezt miért kaptam? – jajdúlt fel mikor Luna oldalba vágta érte.

-      Tudod jól miért kaptad.

-      Ennyire hangos lettem volna?

-      Nem, csak éppenséggel itt állok melletted. Azért ennyire nekem sem rossz a fülem.

-      Mi lenne, ha a bejáratot keresgélnénk az helyett, hogy egymást csépelitek. – vágott közbe Alex.

-      Igazad van öcsi! – felelte Leo.

-      Nem kellene szólnunk Elektrákénak is? – érdeklődött Luna.

-      Minek? Ők is had keresgéljenek! Hátha sikerrel járnak és egy másik barlangot is találnak. Akkor legalább két farkas odút füstölhetünk ki egyszerre.

-       Hát lehet, hogy igazad van. – gondolkodott el Luna.

-      Én azért kételkedek ebben! – aggodalmaskodott Alex.

-      Ha baj lenne, akkor visszavonulunk, nem hősködünk rendben?

-      Rendben! – bólintottak egyszerre.

Miközben a barlangban keresgéltek valami titkos ajtót, vagy bármiféle bejáratot addig Elektráék is ide-oda mászkáltak a barlangokban.

-      Mi a fenének van errefelé ennyi barlang? Az egész környék tele van barlangokkal. Sokkal egyszerűbb lenne a dolgunk, ha a környék nem lenne tele velük! – zsörtölődött Sirius.

-      De ha nem lenne ennyi, akkor szerinted itt vertek volna tábort a vérfarkasok? – nézett kérdőn Elektra kedvesére.

-      Na, jó igazad van, de akkor is tele a hócipőm ezzel a sok barlanggal!

-      Nem vagy egyedül! – csatlakozott a párbeszédbe Artúr. – Ha ennyire ideges vagy akkor ajánlom, itt pihenjünk meg egy kicsit.

-      Ja, persze és közben ránk hajnalodik és egész nap itt kell dekkolnunk. Vagy talán te kibírod a napfényben 10 másodpercnél tovább is élve?

-      Nem, de nem is azt mondtam, hogy órák hosszat itt kellene ücsörögni. Ülj le egy kicsit, fújd ki magad és aztán talán nem lesz ilyen rossz kedved.

-      Na, jó 5 perc pihi és aztán megyűűűűnk… - és még mielött befejezte volna mondatát talált egy titkos átjárót, ahogy a falnak támaszkodott, csak hogy szegény át is esett a másik oldalra.

-      Na, ugye! Jó ötlet volt, hogy pihenést javasoltam igaz? – nevetett fel Artúr.

-      Nevess csak, de nekem ez nem volt olyan vicces. Rettenetesen kemény a föld. Ez az esés nem volt valami kellemes.

Következő >>>