-      Én vagyok Dave a Déli klán vezére.

-      És ezt ki bizonyítaná neked?

-      Majd én! – hallatszott egy dörmögő hang a lány háta mögött.

-      És te ki vagy?

-      Kronos a becsületes nevem.

-      Elnézést nagyságos uram az előbbi hangnememért csak nem láttam, hogy ön áll mögöttem. – mondta a lány mikor hátrafordulva felismerte Kronost.

-      Látom, engem már ismersz.

-      Hallottam már az ön hírét.

-      Ugyan, kérlek! Nem tegeződhetnénk? Hívj csak bátran Kronosnak!

-      Rendben van Kronos! Én Sara vagyok.

-      Szép név. De kegyed szépségével nem vetekedhet!

-      Köszönöm! – mondta elpirulva a lány.

-      Volna kedved velem táncolni, ha már Daveet lekoptattad?

-      Hát persze! – mondta Sara, ahogy mélykék szemeivel a délceg ifjú zöld szemeibe nézett, amibe bele hullott szőke haja melyet egy mozdulattal kisimított belőle.

Ettől csak még vonzóbbnak látta a lány. Ahogy táncoltak a lány derékig érő barna haja csak úgy lobogott. Dave irigykedve figyelte a pult mögül, ahogy Kronos és Sara táncolnak egész éjszaka, és átkozta annak a nevét, aki őt ilyen fiatalon tette halhatatlanná. Ilina is élvezte a bált. Amikor Artúr felkérte habozás nélkül kötélnek állt. Persze ehez az is hozzá járult, hogy Artúr mikor még ember volt tánctanárként kereste a kenyerét és így remekül tudott táncolni és ezt Ilina is tudta. Lassan a bál a végéhez közeledett. Mindenkit a szállására kísértek a vendégek közül, aki nem ért volna otthonába napkelte elött. Napkeltére mindenki nyugovóra tért. Így ért véget a vámpírok bálja ebben az évtizedben. Mikor beköszöntött az alkony mindenki visszatért saját kis birodalmába a vendégek közül és lassan visszatértek a megszokott teendőikhez, na meg a hajtóvadászat folytatásához. Siriusék is megkapták új feladatukat. Immár a csapatot Leo is kiegészítette mivel Ilinától megkapta a halálosztóknak járó gyűrűt és ezzel a teljes halálosztói rangot. Hosszú és fárasztó éjszaka elött álltak. ugyan most csak egy felderítést kellett kísérniük, de attól még hosszú volt az éjszakájuk mivel jobban szerettek volna farkasokat hajkurászni, mint másokat őrizgetni. Szerencsére nem kellett kardot rántaniuk így viszonylag nyugodt éjszakájuk volt leszámítva a csipkelődéseket a felderítő csapat részéről.

-      Na, mi van Sirius? Lefokoztak? Vagy talán a kicsiny csapatod nem alkalmas komolyabb melók elvégzésére, mint a mi kíséretünk?

-      Szeretnéd, ha lefokoznának mi Drake? Sajnos most nem volt más feladat, de ha gondolod, feldobhatjuk a hangulatot egy párbajjal első vérig.

-      Nem ettem meszet, hogy veled párbajozzak. Hallottam már milyen brutális vagy, ha kardforgatásról van szó. Nincs kedvem a dokihoz menni egyből.

-      Akkor nyuszikám inkább dugulj el, mint az angol WC és ne azon gúnyolódj, hogy a te szánalmas csapatodat kell kísérnünk.

-      De ha mi nem mérnénk fel a terepet, akkor ti vakon mennétek a csatába minden alkalommal.

-      Az lehet, de mi még mindig élve keverednénk ki belőle nem úgy, mint ti. Hehehe! – Nevet fel gúnyosan.

-      Ne akard, hogy kardot rántsak!

-      Pedig pont ezt szeretném! Talán akkor nem unatkoznánk ennyire és rövidebbre szabhatnám a nyelved is. Sőt ha jobban bele gondolok, téged bármelyikünk legyőzne, még az öcsém is pedig ő kezdő!

-      Sirius ne nevezz kezdőnek! Ilina is megmondta, hogy a kezdőkhöz képest én már profi vagyok. – vágott közbe Leo.

-      Na, jó, de akkor is kezdő vagy. És te is le tudnád győzni. Láttam már harcolni és ahoz képest, amit ő csinál te vérprofi vagy.

-      Köszönöm! Ez jól esett.

-      Kis a vérprofi hozzám képest? – kiáltott Drake.

-      Az öcsém! – nevetet Sirius.

-      Megbánod még, hogy ezt mondtad! – és ezzel előrántotta kardját Drake.

Mielött azonban elindulhatott volna Sirius irányába Leo az egyik tőrét a lába elé hajította és már a másikat fogta a kezében, ha véletlenül nem vette volna a célzást Drake. Drake összerezzent, ahogy lába elött egy hajszállal megpillantotta a tőrt, majd észrevette Leot aki már a másikat dobálta a levegőbe és a tekintetén látszott, hogy a következőt már nem véti el. Drake csak ennyit motyogott:

-      Ezt megúsztad Sirius, mert öcséd megvédett, de a következő alaklommal nem lesz, aki megvéd!

-      Érdekes nekem úgy tűnt, hogy csak beijedtél a tőrömtől. Ha harcolni akarsz, itt vagyok én. Bár úgy tűnik Siriusnak van igaza, hamar padlóra kerülnél. Ezt ő bármikor kivédte volna. Most csak egy tőrt dobtam és nem kettőt, ráadásul azt az egyet is direkt mellé. Ha ezt nem tudod elhárítani, akkor nem tudom, hogy miért nem a takarító brigádba kerültél.

-      Ne szájalj vissza, mert megkóstolhatod a kardom élét!

-      Állok elébe!

-      Ácsi! Szerintem nem most kellene vitáznotok! Ezt majd később eldöntitek, és aki itt bárkit kihívhat az csak én és Artúr vagyunk, senki más! – vágott közbe Sirius.

-      Remek, te meg őt véded?

-      Talán probléma nyuszika? Ami azt illeti, igaza van, mert tényleg kivédhető volt a dobása. Ezt még egy kezdő is kivédte volna.

-      Nem vagyok nyuszika! - dühöngött Drake, amin persze Luna és Elektra is majd megpukkadt a nevetéstől, ahogy a többiek is.

<<< Előző   Következő >>>