-      Elmegyünk a Holtak városába, ha találunk ott vérfarkasokat, akkor kivégezzük mind vagy elfogjuk, ha tudjuk élve és kiszedjük belőlük, amit tudnak.

-      Remek! Így már világos.

-      Akkor csönd amég oda érünk, nem kellene felbosszantanod!

-      Értettem!

-      Ma mindenki bosszant téged? – kérdezte Elektra.

-      Csak Leo mert ő még tapasztalatlan.

-      Ezt már megbeszéltük az imént.

-      Rendben, nem szóltam.

-      Jobb is!

Épp teli hold volt azon az estén. Mikorra oda értek a Holtak városához a telihold fénye beragyogott mindent. Vérfarkasnak látszatra nyoma sem volt. A holdfényben a réges-régi házak árnyékot vetettek az utcákra. Egy romos szökőkút állt a főtéren. Csend volt, túl nagy csend. Szél süvített végig az utcákon. Siriusék már jó ideje keresték a farkasok nyomait, de nem találtak semmit. Pedig ott voltak és vártak rájuk. mindvégig őket figyelték. Leo ki is szúrt egy vörösen izzó szempárt az egyik ablakban.

-      Nézzétek! Mi az ott? – kiáltott fel.

-      Hol?

-      Az elöbb láttam valamit az egyik ablakban.

-      Frankó! Már képzelődsz is? Pont ezért nem akartam, hogy velem gyere.

-      De hát komolyan ott volt valami. Egy árva hangot sem hallani és sehol semmit nem látni, ami rájuk utal. Kihalt a város. A felderítők biztos megint tévedtek.

-      Azt nem hinném! mert akkor én is képzelődni kezdtem volna. – mondta Artúr.

-      Csak azt nem mond… Mi ez a szag? Hisz ez a bolhazsákok szaga.

-      Erről beszéltem.

-      Hogy a fenébe nem éreztük ezt eddig?

-      Talán mert felőlünk fújt a szél.

-      Ez lehet, de most megfordult és érzem a korcsok szagát. Bocs Leo hogy nem hittem neked.

-      Semmi probléma, csak legközelebb ne hordj le ilyen csúnyán!

-      Rendben! De most jobb lesz, ha fedezéket keresünk, ezek sokan lehetnek. Irány az egyik házba be kellene menni és kifüstölni őket és onnan már tudjuk tartani magunk.

-      Jó, de melyikbe? – kérdezte Artúr.

-      A lehető legközelebbibe. – és ezzel pisztolyt rántott Sirius.

-      Rendben, de ez az épület eléggé sokemeletes. Sokáig fog tartani megtisztítani, hogy legalább hátba ne támadhassanak.

-      De ez van a legközelebb! Leo, Luna, Elektra! Ti vagytok egy csoport, én pedig Artúrral megyek. Tiétek a jobboldala a folyosónak, miénk a bal. Ne spóroljatok a lőszerrel!

-      Rendben! Hulljon a férgesen! – kiált fel Leo.

-      Csak óvatosan és pontosan öcsikém! Nem szeretném, ha megint megsérülnél.

-      Rendben!

-      Akkor indulás! – és ezzel be is hatoltak az épületbe.

Amint beértek az ajtón mindjárt egy förtelmesen ronda rémség ugrott eléjük, de ezt Artúr egyetlen lövéssel leterítette. Szobáról szobára haladva irtották ki a vérfarkasokat, akik ott lapultak az épületben. Mikor az épületet megtisztították a tetőre mentek.

-      Leo te itt maradsz Lunáékkal és fedezel minket. Remélem, most már jobban célzol.

-      Ne aggódj, az már sokkal jobban megy.

-      Rendben! Artúr mi lemegyünk, és sorra végig megyünk a házakon. Nincs kegyelem!

-      Értem, de nem kellene mégis életben hagyni valakit, akit kivallathatunk?

-      Igazad van, de majd kiderül, hogy marad-e bárki is életben. Nyomás a többi házba! – és ezzel elrohant Artúrral a nyomában.

-      Luna! Neked honnan van ekkora ágyúd? – kérdezte Leo.

-      Ez még csak a kisebbik puskám. Otthon hagytam most a másikat. Tudod használni?

-      Hát persze, hogy tudom. Én is a Dragunov és az M16-os közt gondolkoztam, de én inkább a roham karabélyt választottam.

-      És nincs kedved cserélni? Ezzel mégis csak könnyebb célozni.

-      Hát… ha oda adod.

-      Persze! Tessék.

-      Köszi.

-      Akkor most jól figyelj, mert most értek ki a nyílt terepre én a bejáratra figyelek, hogy minket se lepjen meg senki. Elektra te szedd le azokat, akiket ő nem talál el, vagy nem vesz észre!

-      Rendben! Leszedem őket. 

<<< Előző   Következő >>>