Már egy holdtölte is elmúlt mióta nem láta Sesshoumaru az angyalt.
Hiányzót neki a kedvsége, és szeretett teljes mosolya.
Épp alváshoz készülődőt, mikor furcsa érzése támadt.
Yakenre nézet, láta hogy mélyen alszik.
Felállt a fatövéből és elindult egy bizonyos irányba ahova megérzése húzta.
Egy vízeséshez ért.
Most felnézet a sötét égre csak a hold homályosan fogyatkozó tányérja, és egy csillag tekintet rá vissza.
A csillag villogni kezdet aztán le erszkedet a földre,és ismét előtűnt belőle, a szárnyas lény.
Sesshoumaru komoran elmosolyodót, nem mutatta ki belső örömét, de érezte hogy valami megváltozott az angyalba.
Más volt a ruhája az arcán egy vastag bíbor méreg csík volt látható, fehér haja lágyan omolt a testére.
A vízesés túlsópartján lévő angyal észrevette Sesshoumarut és elmosolyodott..
Ismét hidat képezet a két oldalközt és átsétált a youkaihoz.
Szeretett teljesen szemébe nézet nem mondott semmit.
Sesshoumaru üresen az angyal szemébe nézet.
Nem tudta mit mondhatna neki.,bár nagyon várta azt a pillanatot mikor újra találkozhatnak,és most megint nem tud megszólalni.
Néha az volt az érzése hogy ide nem is kellenek szavak, mert ismerte minden gondolatát és érzését.
Egy ideig csak egymás tekintetét bújták aztán Sesshoumaru gondolt egyet megfordult és elment. Az angyal utána ment.
Sesshoumaru meg állt és visszafordult.
Egy kérdő tekintettel nézet rá.
Mit akarsz?
Mért követsz?
Az angyal szomorúan lehorgasztota fejét és ezt mondta.
Azt gondoltam talán jó jönne némi társaság magányos vándorlásod során.
Sesshoumaru nem mondót, semmit, bár titkon vágyott az angyal társaságára, de természetesen nem valta be magának saját érzelmeit.
Az angyal nem törödöt Sesshoumaru viselkedésével és a youkai útán ment.
Visszatért vele a tábortűzhöz, ami időközbe kialudt.
Sesshoumaru újra élesztete a tűzet hogy az angyal ne fázon.
Még mindig ara gondolt hogy vajon mért jöt hozzá vissza.?
Mért nem marat otthon a sajátjai közt.
Elhatározta, hogy majd rákérdez elvégre kiváncsi volt rá hogy vajon mi hozhata öt vissza ebe a világba.
De mire megkérdezte volna adigra már az angyal aludt.
Még a nevét sem tudta.
Igy hát Sesshoumaru is behunyta a szemét és mélyálomba szenderült.
A nap sápadtan kelt fel a keletihorizonton,és erötlenül szétszorta a sugarait a földre.
Sesshoumaru összehuzott szemekel belenézet a fénybe,és azon jártak gondoltai hogy vajon a saját fényét mikor veszitete el.
A múlt mindig visszaköszönt rá.
Aztán rázot egyet fején és megprobálta számüzni a zavaró gondolatokat.
De ehelyet egy másik kép villant meg szemei elött a kép az angyalé volt.
Amikor még ártatlan volt és tisszta.
Eszébe jutot hogy az angyal vele van és az alvó lányra tekintet,és alaposan megnézte.
Kicsi hosszúfülei voltak,és a homlokán egy csillag volt látható.
kisékopot fekete bőnadrágja , a diszes mellvértje alata pedig egy fehér hakama volt.
Az angyal ébredezni kezdet.
Kinyitota a szemét és a tekintete sesshoumarura szegezödöt.
felült és kérdöen a démonra nézet?
Mért nem hagytál itt ?
Nem tudom.
Pedig már egyszer elmentél, és magamra hagytál.
De akor még nem démon voltam, hanem angyal.
Válaszolta az angyal.
Sesshoumaru az angyal szemeibe nézet.
Nem tudom, miért maradtam melletted.
Szeretnék neked valamit mondani youkai, de ez nem könnyű nekem, mert azért hogy most itt lehetek nagyárat, fizetem.
Aznap mikor visszatértem a saját világomba valami ismeretlen érzés támadt fel be nem. Késöb rájötem hogy mi ez az érzés.
A neve szerelem.
Sesshoumaru kérdöen ránézet az angyalra.
Akor aban a pillantba szerelmes letem beléd és beleivodot lényed összes rezdülése a szívembe.
Akár hogy probálkoztam nem tudtalak kiverni a fejemből.
A 12-ek tanácsa tudomást szerzet aról hogy van közötünk egy olyan angyal lény aki szerelmes let egy földi démonba.
Igy a tanács elé kerültem és az idők végezetéig száműztek ide a földre.
amikor meg kelet választanom a démon alakomat akor ara vágytam hogy olyan lehesek mint te.
Igy az egyik felem az egy elég erős inuyoukai a másik felem pedig meg maradt angyal.
ezel a választásomal keté szakitotam a saját belső egységemet,és alászált a megosztotság tengerébe.
eből szűletem újá de már teljesen más letem.
Aztán ránézet sesshoumarura.
Még nem is mondtam a nevemet! Ayale-nek hivnak.
Sesshoumaru közömbösen végig halgata az angyalt,felált és odament a az egyik fához ahova a és un volt kikötve.
Eloldozta és felrázta álmából a kis gnomot.
Yaken kelj fel!
Indulunk.
Sesshoumaru ayalera nézet,és hívótekintetel ránézet.
Akor jösz?
Igen megyek! -és elmosolyodot az angyal
Felált és a youkai útán sietet.
Ismét hárman szelték a poros országútat.
Folyt.köv | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
