Nyári alkony szállt a tájra és Sesshoumaru felnézetrá.
A lenyugvó nap nem volt számára megnyugtató.
Nem tudta mi vár rá még.
Most hogy Rin nincs többé velle, csak ez az ostoba szolgálya.
Egy darabig még andalgót a sárkánylóvával meg a szólgával.
Aztán meg állt és rá nézet a szolgára.
Itt letáborozunk
-Rakj tűzet.
-Igen is Sesshoumaru nagyúr.
A kis szólga elment fát gyűjteni, és mikor visszatért a gazdáját már sehol sem találta.
Már megint itt hagyot engem.
Dühöngőt a szolga, és neki állt tűzet csiholni.
Még nem tudta hova megy csak ment ment egyre mélyeben az erdőbe.
Ésszre sem vete hogy rá sötétedet.
Egy tóhoz ért.
Leült partjára és búskomoran belemerült a gondolataiba.
Mélyen mardosta valamilyen ismeretlen érzés amiért nem tudta megmenteni Rint a haláltorkából.
Csak ott szorongata kezébe a tenseigat és nem volt elég szertet a szívébe ahoz hogy ismét feltámasza őt vele.
Fájt neki nagyon és már úgy érezte, elviselhetetlen ez az érzés, amikor a sötét égbolton meglátot egy fénylő csillagot.
Pont az ezüstös telihold alatt.
A csillag vele szembe volt és farkas szemet néztek egymásal a tó túlsó partján.
A csillag lasan erszkedni kezdet.
Mikor már elég közel vólt a főldhöz megált és elkezdet átváltózni.
Bár sűrű volt az erdő, de Sesshoumaru igy is jól láta hogy mi történik.
A csillagból egy gyönyörű szárnyaslény let.
Ezüstös haja megcsilant az esti holdfényébe.
ruhája hófehér volt és egyszerü.
Oda ment a tópartjához könnyed lépteivel,és bele tete kezét a vízbe.
A víz tetején megjelent egy híd mely ezüst fénybe ússzot.
Elindult hídon a túlsópartra, mikor hírtelen észre vette Sesshomarut és abba a pillanatba megdermedt.
Sesshoumaru oda ment a híd lábához és rá nézet a nőre,csak ott állt mint egy megkövesedet szobor.
Rá lépet a hídra és oda ment a nőhöz.
A léptei fekete ezüstre festeték a hídat ahogy oda sétált az angyal lényhez.
Szeliden rá nézet és ezt mondta neki.
- Te ki vagy?
Kérdezte az angyalt Sesshoumaru.
Az angyal felélegzet és belenézet Sesshoumaru aranyló szemeibe.
Egy pillanatra elveszet bene aztán megrázta fejét és háttat forditot a youkainak.
Egy angyal vagyok.
Mondta tömör egyszerüségel a nő sesshoumarunak.
Sesshoumaruba egyszere törtek fel a kérdések, de egyet sem tudot kimondani.
A nő még mindig hátal állt sesshoumarunak.
Hogy tudtál rálépni a hídamra?
Kérdezte töle az angyal kedvesen.
Ere a hídra csak azok tudnak rálépni kiknek szívébe, szerettet, van.
Nem hiszem, hogy egy youkai szíve tartogat ilyen érzéseket.
Az angyal visszafordul Sesshoumaru felé, és mélyen belenéz a szemeibe.
youkai jéghideg tekintetel visszonozta, semmit nem mondot.
Inkáb a hallgatásba burkolózot.
Mit relytegethet ez a démon?
Az angyal tovább bűvölte a youkait ,egészen adig míg kinem deritete titkát.
Mit relytegethet ez a démon?
Kérdezte ismét magától,
és még mélyeben bele nézet a youkai tekintetébe.
Mikor sesshoumaru már nem bírta hogy farkas szemet nézet az angyalal, és gyorsan elkapta tekintetét.
Dühösen az angyalra nézet, meg fordult és lement a hídról.
Az angyal útána kiáltot.
Youkai !
Most már tudom, hogy mért tudtál az angyal hídra feljöni!!
Sesshoumaru visszanézet és csak ennyit mondot.
Igazán.
Akkor azt is tudod hogy szívesen elveném az életedet,és talán csillapíthatnám vele végtelen vágyamat.
Milyen vágyadat?
Kérdezte az angyal érdeklődve.
De Sesshoumaru ezt már nem halotta, mert elment a hídtól és ott hagyta az angyalt.
Miközbe visszafelé tartot a szolgához egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a szárnyas lényt folyton az angyal járt a fejébe.
Aztán gondolt egyet és visszafordult a tó felé, de mire oda ért az angyal már nem volt ott.
Kereste a tekintetével minden hol,de nem találta.
Csalodotan meg fordult és emelkedni kezdet.
Még visszatekintet a tó tükör sima felszínére és aztán a sötét égboltra nézet.
Abba reménykedet hogy talán meg talája a csillagot,de nem találta.
Csak a hold nézet rá vissza nyugatról. Apja egykori birodalmából.
Egy darabig lebeget a légbe és nézte a hold ezüsös tányérját, aztán tovaszállt az éj sötét fellegébe.
Mikor visszatért a szolga már mélyen aludt és a tűzbe is csak a parázs éget.
Sesshoumaru kereset egy fát a közelbe és leült a tövébe.
Egy darabig nézte a tűz izzó parazsát, mire az álom rajta is úrrá lett.
Elaludt.
Foly:köv | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
