Nap sütötte nyári napra ébredet Sesshoumaru és csapata.
A nagyúr már korán felkelt nem tudott aludni.
Akár hogy erőltette.
Valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság lett úrrá a szívén.
Rin meg is jegyezte reggeli közben.
-Mi a baj Sesshoumaru nagyúr.
-Nincs semmi Rin
-Nincs semmi baj.
A démon Rin felé fordul.
Rin meg a nagyúr felé fordul.
-Sesshoumaru nagyúr elmehetek közeli tóhoz.
-Miután megetted a reggelid.
Párperc elteltével boldogan fut Sesshoumaruhoz a kislány.
-Meg reggeliztem!
-Most már elmehetek Sesshoumaru nagyúr?
-Menj csak Rin.
-De veled megy Yaken is.
-Jó rendbe.
Bólintott a kislány és már futott is a tó felé
-Várj meg Rin.
Kiabált utána Yaken.
-Na végre hogy beértelek.
Eközben Sesshoumaru mélyen belemerült a gondolataiba.
Rin és Yaken nagy nehezen meg találták a tavat.
A tó partján meg pillantottak egy nőt.
Ép a tavat nézte.
Hosszú ezüstös fehér haja lófarokba volt felkötve.
Külsőleg olyan volt, mint egy kutya démon.
A démon észrevette de nem foglalkozott velük.
Rin összeszedte minden bátorságát és előjött a fák árnyékából.
Yaken próbálta a kislányt visszatartania de nem sikerült marasztalásra bírnia.
-te ki vagy?
Kérdezi félénk bátortalan hangon Rin az idegen démont.
A démon Rin felé fordult.
Az arca kimondottan szép és ridegen karizmatikus volt.
Arany sárga szemei nyugodtságot tükröztek.
Sesshoumaru magához tér mély gondolataiból.
Érezte az idegen démon illatát ismerős volt számára.
Hisz ez hozta vissza a gondolataiból.
Ezért Rin után ment.
Mikor elég közel ért hozzájuk meg állt.
Meg van a nyugtalanságom oka.
Gondolta magába Sesshoumaru.
Nem hit a szemének mikor meg látta azt a nőt kivel együtt nevelkedtek.
Bár nem voltak vérszerinti testvérek a kötelék meg maradt a szívükbe.
-Heian te mit keresel itt.
Kérdezte nyugodt ridegséggel a húgát.
-Bizonyára csak a véletlen műve hogy találkoztunk.
Mondta neki Heian.
Egy darabig csak nézték, kutatták egymás gondolatát.
Még Yaken sem mert, megszólalni nehogy dühös legyen rá a nagyúr.
A síri csendet Rin törte meg.
-Ki ez Sesshoumaru nagyúr?
Sesshoumaru mérgesen ránézet és nyugodt hangon, ezt mondta.
-egy rég nem látott testvér.
Rin ekkor újból összeszedte a bátorságát és mindenkit bemutatott Heianak.
-Sesshoumaru nagyurat már ismered ez itt Yaken én, pedig Rin vagyok.
-és te… -Heian.
Jött a válasz a démonnőtől.
A kislány odafutott a tó partjához és, elkezdet a vízbe sétálni.
Néha bele dobot egy- egy kavicsot a tó vízébe.
Heian utána ment.
Egy darabig csak nézte a játszadozó kislányt.
Aztán úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá.
Sesshoumaru meg őket nézte egy fa árnyékából.
A nap már lemenőbe volt és, Rin egy nem várt kérdést tett fel Heianak.
-Szeretném, ha ezt az éjszakát velünk töltenéd.
A nagyúr nem volt elragadtatva Rin kérésétől.
Heian, Sesshoumarura néz.
-Miért tölteném az éjszakámat olyan helyen, ahol nem látnak szívesen.
-Akkor gyere velünk vissza.
Mondta közömbös ridegséggel a nagyúr.
Heian elment velük a táborhelyükre.
Tűzet gyújtottak.
Rin meg vacsorázott és elaludt.
Az éjszaka kimondottan hideg volt.
Ezért Heian levette prémjét és ráterítette a kislányra.
Sesshoumaru ezt észre vette.
-előjöttek az anyai érzéseid?
-Mi közöd hozzá.
Felelte neki rideg közömböségel.
Nyugodj csak, meg nem miattad alszok veled itt a fa tövébe.
-gondoltam.
A két kutyadémon nagy nehezen elaludt.
Másnap hajnalba Heian elmegy a tóhoz fürdeni.
Nem sejti hogy Sesshoumaru már rég felébredt.
A démon gondol egyet, és Heian után megy.
Igyekszik tisztes távolságból, követni nehogy megérezze az illatát.
Sesshoumaru odaér a tóhoz és leül egy fa tövébe.
Természetesen olyan szögbe hogy Heiant jól lássa.
Egy kicsit elgondolkodott miközben a nő telt keblét és széles csípőjét nézte a rózsaszín napfelkeltében.
Heian ki jön a tó vízéből, és Sesshoumarura néz.
-Te leskelődtél.
Sesshoumaru szemén némi zavarodottságot lehet felfedezni.
-öööizé csak ere jártam.
-Na persze és ezt higgyem is el.
Sesshoumaru lenézet a földre.
-Még mindig átlát rajtam.
Tudja, mit érzek, és mit gondolok.
Ha jóban meg gondolom, Heian ismer a legjobban.
Heian felöltözik és a nagyúr felé, fordul.
-Elmegyek.
-Miért?
-Nem tudom veled újra kezdeni az életem.
Még nem.
Mikor meg láttalak vissza tértek a régi emlékek.
Amíg nem tudom lezárni magamba múltatamat.
Addig, nem tudok hozzád visszatérni.
Heian szép lassan eltávolodott és közben a nap is fel kelt a keleti horizonton.
Sesshoumaru legszívesebben utána ment volna.
De nem tette.
Tiszteletbe tartotta a kérését és szíve legmélyén remélte, hogy egy nap még találkoznak.
Folyt.köv | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
