Tavasz hamar eltelt és a kapitány gyakran meglátogatót a kollégiumba.
Olyankor hosszasan beszélgetünk, arról hogy mik a tervei velem, és hogy nekem milyen jövőt szán.
Ara nem gondoltam egy cseppetsem hogy egykor majd tán feleségül vesz, bár reménykedtem benne.
Ahhoz túl fiatal a kapcsolatunk, hogy ilyen hosszas mély gyász után újból megnősüljön. Így gondolkodtam egy magam, mi közbe azon mesterkedtem, vajon hogy tudnék, bemeni a kuchiki birtokra, anélkül hogy az örök észre vennének és jelentenék a kapitánynak. Titokba szeretem, volna tartani tervemet, de nem sikerült, mert az utamba sodródót egy vörös hajú tetovált alak, aki épp kapitányához igyekezet egy nagyon fontos levéllel. Mosolygósan ránéztem és tovább álldogáltam a kerítés falánál.
Az volt a tervem hogy beugrok rajta, de miután végig tekintetem magamon, már nem tűnt olyan jó ötletnek.
Egy világoskék kimonba hogy lehet átugrani egy ekkora kerítést?
Eszembe jutót hogy bizonyára van hátsó kijárata a birtoknak, amit nem őriznek, és megkerülve a birtokot a hátsó kapuhoz mentem.
Kinyitottam a kaput és besétáltam a rezidenciára.
A fák zölden virítottak a kertbe, és a nap meleg sugarai átjárták a testem. Annak ellenére, hogy könnyed nyári kimonot viseltem, igen csak melegem volt.
Elkezdtem gondolkodni, vajon hol találok egy forrást, ahol felüdíthetem testem minden szegletét.
Némi keresgélés után ráakadtam egy hatalmas szikla résre ahonnan láthatóan gőzölgő forró víz bugyogott elő és a szikla előtt egy kisebb tó terült szét.
***
Hisako levette világoskék kimonoját, és egy trikóba meg egy bugyiba bement a forró vízbe.
Nem mintha kívánta volna, csak abba reménykedet tán a forró víz, majd megóvja attól hogy ezt a kimondottan meleg napot, túlélje valahogy.
Miután leült a víz alig mély aljára, hátra dőlt és becsukót szemel, élvezte a nem mindennapi kényeztetést.
Valahol a kuchiki ház verandájáról egy vörös hajú fiatalember lépet ki, és elindulva a kijárat felé félúton meghallotta Hisako hangját.
Elindult a hang irányába és meglepve tapasztalta hogy egy lány fekszik a forrásvízbe hátra, vetet, fejel, behunyt szemekkel élvezte a forró víz, nyújtotta élvezeteket.
A fiú megköszörülte torkát mire Hisako felugrót a forró vízből és ijedten összehúzta magát.
Te meg mit keresel itt?
Kérdezte a fiú Hisakora tekintve.
Hisako elkezdet hebegni, habogni mindenfélét, mire nagy nehezen kinyögte az igazságot, hogy valójába beszökőt a rezidenciára csak is, azért hogy fürödjön egy kicsit.
A fiú megcsóválta fejét és a lányra nézet.
– Ha ezt Kuchiki kapitány megtudja akkor nagy bajba, kerülhetsz.
Én bajba ugyan már, engem a kapitány biztos nem bántana.
- és sejtelmes mosolyt enged el Hisako.
- Honana tudod, hogy nem e kapsz valami büntetést?
- Az titok. Az úját ajka elé téve lecsititota a fiút. Inkább gyere be velem fürdeni egy kicsit biztos, nem fogod megbánni.
- A fiú elkezdte levetni shinigami ruháját, de csak a felső részt vette le és besétált a forrás vízébe, jól elkezdte fröcskölni a lányt.
- Hisako nagyokat, kuncogót és nevetet mi közbe látszólag jól szórakozót, a mit sem sejtő hadnaggyal.
Az egyik őr kétségbe esve rohant be Byakuyahoz hogy jelentést tegyen neki.
-Kuchiki kapitány kérem, bocsásson meg, de valakik a szent forrás vízébe fürdőznek.
Byakuya összehúzta szemeit és haragosan az őre tekintet.
Melyikbe? Kérdezte vissza Byakuya érces hangon.
Amelyik felesége nevét kapta.
Byakuya bólintót és otthagyva az őrt elindult a forrás tavacska irányába.
Renji közbe vidáman lubickolt.
Kimászva a partra elterültek és akaratlanul is a lány meredező keblére tekintet, amit, átáztatót a víz nedvessége.
Végig pásztázta és féloldalára feküdve, megtartva fejét kezével, Hisakora tekintet. Elengedve némi mosolyt a lány felé neki szegezte a kérdést.
–Van már barátod?
Hisako szeme kikerekedet aztán el, kuncogta magát.
Már épp szóranyitota volna ajkát de váratlanul megszólalt egy hang,amitől Hisako megilyedt.
Na most végem. Gondolta magába.
Az ö szeretett kapitánya most biztos kivégzi, amiért incselkedet ezzel a fiatal emberel. Byakuya a hadnagyára nézet.
Renji te mit keresel itt?
Tudtom szerit a hivatalba kéne lened
Renji felpattant a földről és meg vakarta a fejét.
Öö igen sajnálom kuchiki kapitány. Byakuya zordan ránézet Renjire
Semmit nem csináltam ,csak fürdőztem a kis asszonnyal.
Mentegetözöt Renji.
Igazán?
Menj innen azonal.
Byakuya felvete hadnagya felsőjét a földről és a kezébe nyomta.
Hisako eközbe azt se tudta hogy takarja el magát szeretet kapitánya elöt.
Akaratlanul is bepirosodot arca mikor Byakuya tekintete rá szegezödöt.
Levete Haoriát és ráteritete a lány félmeztelen testére.
Renji meghajolt a kapitány elöt, és elindult kifelé a hátsó kapun.
Útközbe felvete ruhája maradékját is,és elhagyta a kuchiki birtokot.
Byakuya Hisakora tekintet.
Végig mérte törékeny testét és átkarolva válát elindult vele a verandához.
Fellépdeltek rá és bevitte a lányt a szobájába.
Hisako meg ált a szoba közepén, Byakuya az asztalához ment és leült mögé.
Hisako egy darabig csak a kapitány hátát nézte aztán elszégyellve magát a földre tekintet. Hisako kérlek, ülj le velem szembe.
Oda ment és leült az asztal túlsó felére.
Tekintete most az asztalt pásztázta.
Egy újabb butaságot sikerült tennem kuchiki kapitány.
Igen Hisako elég nagy bajt okozot .
Már csak azért is nagy a baj, mert az áldozatokat anál a forrásnál szoktuk bemutatni az isteneknek.
Még soha senki nem fűrdöt a vízébe.
Hosszú ideig még neve sem volt a forrásnak.
Mikor Hisana meghalt, róla neveztem el. Hisana forrásnak hogy örörké velem lehessen. Látom, nem tud szabadulni a felesége árnyékától,Kuchiki kapitány.
Meg lehet. Mi történt a kapitányal?
Azt hitem le fog szidni és megdorgál.
De helyette mesélni kezdet arról hogy mikép ismerte meg Hisanát és hogy késöbb eből mekkora botrány volt a klánon belül.
Azt sem tudom miért mondom el ezt neked.
Felált az asztaltól és széthúzta a tólóajtot.
A nap már majdnem alábukot a nyugati horizonton és a rózsszinbe játszodo felhő foszlányok elterültek az égen.
Hisako még mindig Byakuya haoriába volt .
Mélán elgondolkodt Byakuya sama szavain.
Felált és a kapitány mellé ment.
Felnézet az égre.
Milyen szép a birtok ilyenkor!
Sohajt fel Byakuya mellet a lány és belekarolt Byakuyaba.
Byakuya kedves jéghideg tekintetel ránéz ,Hisako lesütöte szemét,azal a hitel hogy tán megint illetlen volt.
Hisako –san szeretném ha a birtokon maradna. A lány Byakuyara nézet meglepödöt tekintetel.
Azt akarja hogy itt aludjak ismét a szobája mellet?
Nem Hisako a szobámba.
Byakuya ajka lassan közeledet a lány ajkához és megragadva arcát meg csokolta a nyugati fények útolsó súgarába.
Egy darabig még gyönyörködtek a nyári égbolt csillagaiba. Bementek a verandáról a szobába.
Már ott várta öket a víz, amivel megmosakodhatak.
Byakuya elkezdte a ruhájit levenni magáról.
A lány megfordult hogy ne lása Byakuyat,de byakuya félmztelen testel, megfogta válát és lecsusztata róla azt a haorit amit még délután adot rá.
Ajka a nyakához érve csókokat lehelt rá.
Magához vonva erösen átkarolta derekát.
Bár csak öröké igy maradhatnánk.
Gondolta magába Byakuya aki hosszú ídő útán most elöször érezte azt ismét, hogy ez több mint egyszerü szerelem.
Talán a sors akarta úgy hogy találkozon vele, és hogy pont Hisana forrásába fürödjön meg és igy látva ismét felkeltve a vágyat bene.
Azt a vágyat, amiről azt hite, hogy kihalt belöle.
Hisako Bykauya felé fordult az egyik törülközöt meg fogta bele mártota a vízbe és elkezdte vele törölgetni Byakuya felső testét.
Miközbe szemei Byakuya izmos karját és mellkasát törölgete,Byakuya megfogta álát és erösen magához húzzva szenvedélyesen meg csókolta.
Hisako kezéből kieset a törülközö.
Elöször el akarta tolni, magától de ahoz túlerösen tartotta karjaiba.
Megadta magát Hisako és felülkerekedvén benne is a szenvedély átkarolta Byakuya derekát és elkezdte róla lefejteni a nadrágját. Széplasan csókolgatva egymás ajkát az ágyhoz mentek.
Byakuya leült rá ,maga alá huzzot lábal.
Hisako is leült Byakuyaval szembe.
Még mindig a triko és a bugyi volt rajta.
Byakuya közelebb ment hozzá,levete trikoját és közbe kezei önálo életre kellve elkezdték simogatni a lány karját .
Mindkétt kezvel megfogta a válát és lágyan, hátra döntötte .
Fölé hajolt és közbe az ajkát csókolva keze Hisako dereka felé siklót hogy megszabadítsa a lányt alsóneműjétől.
Hisako riadt tekintetel a kapitányra nézet,de nem állt neki elen.
hagyta, hogy Byakuya keze megfogja bugyija vékony pántjait és levéve róla eldobja a távolba.
A kékes szürke tekintet belemélyedt Hisako riadt szemeibe.
Mitől félsz?
Hisako elforditota fejét és az ajtóra nézet mintha nem akarna válaszólni a kapitánynak. Kérem Hisako-san!
válaszoljon nekem. Mitől fél? Ismételte meg a kérdést Byakuya kisé ingerülteben. Hisako vissza forditota fejét ,és belenézet Byakuya tekintetébe.
Aztán lesütöt szemel szóra nyítota ajkát.
Én még sose…a hangja elakadt,nem tudta tovább folytani mondatát.
Byakuya eböl is tudta hogy egy érintetlen lányal van dolga.
-értem.
Válszolt röviden a kapitány és a lány merevedö melleire tekintet.
Óvatosan ráfeküdt a lányra és megfogva egyik mellét elkezdte neki kényeztetni.
Elöször csak lágyan maszirozta aztán ajkába vette az egyik ágaskodó bimbót és mohon rákapót, közbe keze erösen megragadta a lányderekát nehogy kicsúszon keze közül. Hisako nagyokat sóhajtot és már csak azt érzte hogy a kapitány szerszáma ágyékánál merevedik és bebocsátást várt szűzi testébe.
Hisako meg csokolta és egy adot pillanatba mikor mindketen elég forron égtek a szenvedély tűzétől,Byakuya beléhatolt testébe mire Hisako össze rándult a fájdalomtól és egy apró könnycsep hagyta el szeme sarkát. Byakuya ezt észre vete és egy pillanatra megállt lágy ringatozásába és Hisakora nézet.
Letörölte könnyét szeme sarkából és nyugtatolag meg csókolta.
Hisako válaszul erösen magához ölelte és már kezdte érzni hogy elazult teste és az ami eddig fájt neki már csak muló emlék semmi más. Átadva magát a kapitánynak nem gondolt másra csak az érzésre amit nyújtani tudot neki.
Byakuya derekán átkulcsolt lábakal,és a lepedöt gyürve egyre hangosabb sóhajok hagyták el ajkát.
Szeretlek szertetlek mormolta magába Hisako alig érthetö hangon.
Már csak anyit érzet Hisako hogy egyre mélyebre hatolt a kapitány és még pár mélyreható érzés útán Byakuya a lány ajkához közelitet és meg csokolta .
Byakuya, a lány mellé feküdt ,aztán ki kellt az ágyból magára öltöte yukatajat és kiment a teraszra.
Hisako boldogan nézet útána.
Már tudta érezte hogy egy nap majd Kuchiki lesz belöle,bár egy név sem számitot annyira mint aza mély szerelem amit érez íránta.
Hisako is ki kelt az ágyból ,szintén felvete a yukatát és kiment Byakuya mellé a teraszra.
Byakuya sama. Szólalt meg félénken Hisako.
Nagyon nagyon szeretem és megigérem byakuya samanak hogy felelöségteljesebb leszek. Byakuya a lányfelé fordult.
Egy halovány mosolyt engedet el Hisako felé.
Felnézet a csillagokra és hold alig láthato fénye kicsit be világitota a terasz ama szegletét ahol álltak.
Egy darabig még gyönyörködtek az éjjel milliónyi fényébe,míg végül elálmosodva visszatértek a szobába ,lefeküdvén egymás mellé mély álomba szenderültek.
Másnap reggel a hajnali fényre kelt ki Byakuya az ágyából.
Az esti víz, amibe megkellet, volna mosdania már kihűlt.
Megfogta a törülközöt és újra bevizezte.
Meg törülte vele testét és magára húzta a nadrágját, amit magával hozott az ágytól.
Kiment a paraván mögül és odament az ágyhoz azzal a nem titkolt szándékal hogy felébresze azt a lányt aki elözö este be édesitete éjjelét.
Könnyedén föléhajolt és lágy csókot lehelt az ajkára.
Hisako a csók ízére kinyitota szemét.
– Jó reggelt kedvesem.
– Mondta szokatlan udvariaságal a kapitány Hisakonak.
– Jó reggelt Byakuya sama.
Hisako kiment a paraván mögé és követve Byakuya példáját meg mosakodot.
Közbe a kapitány szétárta az egyik szekrénye ajtaját és kivet belöle egy dobozt.
A dobozba egy rózsaszin fehér virágos kimono volt.
Amolyan nyári viseletü.
Hisako kijöt a paraván mögül és a kapitányra nézet.
Kérem Hisako san fogadja el ezt tölem ajándékba adom .
Enek a napnak az emlékére.
Hisako zavartan elmosolyodot.
-Mi van a kék kimonomal?
-A kimonoja még szárad Hisako san.
Hamarosan vissza kapja de szeretném ha ebe mene haza.
A lány érzései összezavarodva kavarogtak bene.
-Nekem adja a kimonot és ebe is menjek haza? Akor most mit is érez írántam a kapitány? Tete fel magának a nem mindenapi kérdést.
Magára öltöte a rózsaszín kimonot és amig az obival szenvedet adig Byakuyanak szegezte elözö gondolatát. Byakuya sama szeret egyáltalán engem?
Byakuya nem válaszolt csak ránézet Hisakora és bolintot egyet.
Feláltak a tatamiról és együt a tólóajtohoz mentek .
Byakuya szétárta és lelépkedtek a verandáról.
Byakuya sama én önt igazán nem értem .
Byakuya nem mondot semmit csak váratlanul elhúzta egy kevésbé látványos helyre ahol nem nyüzsögnek az örök.
Byakuya Hisako szemébe nézet .
Kérem Hisako san higyen nekem.
Nagyon szeretem,de azt szeretném ha a múlt éjjszaka ketönk közt maradna.
Hisako elmosolyodot és egy csokot nyomot Byakuya szájára.
Visszatértek a főútra és tovább folytaták a nagykapuhoz vezetö útjukat.
Mikor odaértek az örök meglepve tapasztalták hogy a kapitányuk egy hölgyet kisért ki és egyből elkezdödöt a szóbeszéd.
Folytatása következik. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
