Napsütötte tavaszi reggelre ébredt a császári rezidencia. A fák már javába ontották a virágokat és a fák árnyékába egy magányos férfi állt ki sírata első igaz szerelmét, aki bánatot, okozót neki milyért nem viszonozta érzéseit. Megfogadta magába, hogy mindig szeretni fogja, bár ez csak tán üres ígéret mivel nyugtatni próbálta önmagát. A távolba egy lány alakja rajzolódót ki. Először azt hite a magányos férfi, hogy tán Shuurein az, de mégsem csak egy lány volt a császári háztartásból. Mikor a lány odaért a császárhoz illedelmesen meghajolt előtte. Felséged még mindig szomorkodik az után a lány után?
Igen Yukiko-sama még mindig szeretem öt. Tán nem is fogunk többé már mást szeretni. Ne mondjon ilyet felséged, én biztos vagyok benne, hogy majd meg fogja találni a párját. Aki nem képes felségedet szívből szeretni az meg se érdmelte hogy szerese. Ryuuki szeméből könnyek csordultak ki, mert tudta hogy részbe igaza volt Yukikonak, de még szíve nem tudta elfelejteni Shureint. Ahhoz túl mély sebet ejtet rajta a lány. Yukiko szerény vörös szemeivel a császára nézet, s szóra nyitván ajkát, a következőket mondta.
Felséges uram, ha bármibe segíthetek, kérem, hívjon bátran, elvégre azért lettem a császári háztartás része hogy felségedet szolgáljam és ápoljam a lelkét. Ryuuki enyhe mosolyt engedet el száján.
- Köszönöm Yukiko-sama igyekszünk nem megfeledkezni kedvességedről. A lány megfordult és el akart indulni a palota felé, de a császár a keze után kapót és visszahúzta. Ryuuki szívébe elkezdet oszlani a bánat és ragaszkodó tekintetét Yukikora szegezte. Ma este kérjük, aludjon velünk. ! Nem szeretünk egyedül lenni. Yukiko nem szólt semmit csak elmosolyodót és bólintva egyet Ryuuki felé nyugtázta kérését. Mellélépet Ryuuki és rámosolygot. Öröm járta át testét amiért végre nem kel átéreznie a magány ízét ismét. Miota Shuurein elhagyta azota nem találta helyét . Az este hamar rátalált a palota falaira,s ahogy Yukiko meg is igérte elment a császárhoz hogy ne legyen engyedül. Yukiko kopogot az ajton és bement hozzá. Meghajolt és vörös szemeivel a császára tekintet. Felség, itt vagyok ahogy meg ígértem. Bár én nem tudok olyan szépen muzsikálni, mint a kou család egy szem női tagja, de remélem élvezni, fogja a velem eltöltöt éjszakát. Oda ment az ágyhoz és leült Ryuuki mellé.,ki már az ágyon feküdt és álomra hajtani készült szemeit. Yukiko lefeküdt mellé és az ágy külsö pereme felé nézve álomra hajtota a vörös tekintetét. Azt gondolta tán már alszik,és ezért feleslegesnek érezte hogy jó éjt kivánjon ö felségének. De Ryuuki nem aludt. Közelebb kuszot a lányhoz és a kezét derekára téve magához húzta. Yukiko kiáltani akart, de nem tudot. Lemerevedet, és némán hagyta, hogy Ryuuki teste hozzá simuljon. Az az érzés mintha áram ütöte volna meg szinte bele borzongót és mindenféle gondolat eszébe jutót, minek gondolatától is elpirult. Megpróbált lecsillapodni, de szíve még mindig hevesen vert, és bár Ryuuki nem vet belőle észre semmit, mert mire Yukiko elaludt addigra már Ryuuki is az álmok mezsgyéin sétált.
Más nap reggel mikor kinyitotta szemét és hasára tekintet egy kéz ölelte át derekát.
Riadtan nézet a kézre miből meg próbált kibontakozni de nem ment neki egy könnyen.
Felkelt az ágyról és a gyermekien áratlanak tűnő császára tekintet.
Meg mosdót és átvete rúháját,mert mibe a császáral aludt jól összegyürödöt.
Megfordult és Ryuukira tekintve hirtelen megijedt.
A császár fél oldalra fekve,
fejét kezével alátámasztva nézte Yukiko csodás éjfekete haját és karmizsán vörösen világító szemét.
A mai éjszakát is velünk tölti?
Kérdezte őfelsége a megijedt lányt, ki ekkor nagyon összehúzta magát és csak egy néma fej bolintásal nyugtázta Ryuuki kérését.
Nem igazán tudót, mit mondani őfelségének,és szinte érezte, ahogy előbújnak az arcán az apró piros foltok.
Ne haragudjon felség de nekem most mennem kell.
Egy gyors meghajlásal kiviharzot a szobából.
Miközbe végig rohant a kerten belebotlót Ran Shuueibe.
Jó reggelt Yukiko-sama hova ilyen sietősen?
Ran sogún most nem érek rá…ah ez nem igaz már megint el fogok késni az eligazításról.
Gyors meghajlással tovább rohant a palota másik szárnyába.
Kinyitota az ajtót, már mindenki ott volt, aki a császári háztartásba szolgál.
Yukiko Heiki már megint elkéstél. Szólt rá szigoruan a csoportvezető kinek kora nem volt több mint Yukiko-sama-é. Elnézést kérek Kauro-sama. Mély meghajlások kíséretébe még legalább ötször elmondta ugyan azt a szót.
Mikor megtörtént az eligazítás,mindenki szétszéledt és elindult ki ki saját teendőjére. Épp ebédszünet volt mikor néggy háztatásbeli lány összedugva a fejüket pletykáltak a folyoson.
Halotátok lányok?
Mit Hiyoko? Zavartan beletúrt hosszú derékig érő sötét szőke hajába.
Biztos forrásból tudom hogy Yukiko Heiki hol töltötte az éjszakáját.
Hol?
Mond már?
Ne csigáz minket.
Shi Ryuukinál.
Mi őfelségénél?
Vajon hogy juthatót be hozzá?
Biztos nem lehetet neki nehéz.
Ilyen külsővel mind, ami neki van.
Yukiko pont akkor ment a lányok, felé és a lányok sunyi szemekkel ránéztek.
Nocsak ki jön velünk szembe a folyóson.
Ő felsége új ágyasa.? Mondta a négy lány közül Keiko jó nagy adag cinikusággal meg fűszerezve e kevés mondatát.
Yukiko nem nézet irgykedő társaira csak tovább ment a konyha felé hogy megnézze hogy vajon azt kit keres vajon megtalálja e.
Bizonytalan volt az érzéseibe.
Még azt sem tudta vajon miért is a konyha felé megy.
Tán azért mert közbe elhalad Öfelsége dolgozo szobálya elött?
Tete fel magába a kérdést.
Hátha megint összetalálkozik Ran sogúnal .
De nem ez rossz ötlet.
Vetette el magába Yukiko.
Még a végén gyanút fog a sogún és mindenfélével elkezd zaklatni.
Nem ez nem kell nekem.
Félúton visszafordult, elindult az iratár felé.
Folyt.köv
AJÁNLOM AZ OLDALT
