6. fejezet
- Azt hiszem… zavarban vagyok, Gerald – mondtam neki az ágyban feküdve.
Együtt sétáltunk haza, ő végig fogta a kezemet, majd a szótlan haza utunk után szótlanul mentünk fel a szobánkba. A nyakamba csókolt, és lefektetett az franciaágyra egy kedves, szelíd mosollyal, amit már megszoktam tőle. Csókok közepette levetkőztetett, és ajkával minden érzékemet felébresztette, egyszerre rázott ki a hideg és a forróság.
- Ne félj, Clarence – suttogta a fülembe. – Tudod, hogy vigyázok rád.
- Tck… - Gerald befogadta ajkával a férfiasságomat, miközben egy ujjával belém hatolt. Majdnem felnyögtem a kettős érzéstől, így aztán kis időt hagynom kellett magamnak, hogy újra normálisan tudjak beszélni. – Tudom… Ge… Gerald…
Lassan még egy ujját betette a másik mellé, ami kissé feszített, és cigánykereket hányt tőle a gyomrom. Akaratlanul előrébb toltam a csípőmet, hogy jobban érezhessem Gerald ajkát és ujjait, ennek köszönhetően még beljebb csúsztak bennem az ujjai.
- Úgy látszik, mintha nem elsőre lenne ilyesmiben élményed – mosolygott Gerald buján, mire elvörösödtem, és elfordítottam a fejemet, hogy ne kelljen a szemébe néznem. – Nem baj, legalább megnyugodtam, hogyha véletlenül túlzásba esnék, akkor nem okozok fájdalmat.
- Ez azt jelenti… hogy túlzásba fogsz esni? – néztem rá továbbra is vörösen.
- Ha ilyen hangokat adsz ki magadból, és ilyen könnyen befogadod magadba…
- Gerald… - szakítottam félbe, mire kuncogott, majd felhajolt és megcsókolt. Csókunk közben még egy ujjat érezhettem magamba csúszni, mire felnyögtem enyhe fájdalmamban.
- Jól vagy? – kérdezte, mire bólintottam.
- Én tényleg zavarban vagyok – mondtam, mire szélesen mosolygott és az ujjait mozgatni kezdte. Hangosan felnyögtem az érzésre, és magamhoz szorítottam Geraldot. Hamarosan azt vettem észre, hogy én mozgok Gerald ujjain, és elég közel jártam az elélvezéshez, mikor kivette belőlem mindhármat. Csalódottan felnyögtem. – Ne… ahuh…
- Túl hamar szeretted volna befejezni – suttogta, mire libabőrös lettem. – Pedig csak most kezdtük…
- Bo… Bocsánat… - szorítottam össze a szemem, miközben forró arcomat a kezemmel takartam el, de Gerald elvette onnan.
- Nincs miért bocsánatot kérned. Jöhetek? – kérdezte, és kábultságom miatt csak később esett le, hogy mire gondol, aztán zavartan bólintottam. Felemelte a lábaimat, és lassan belém hatolt. Fájdalmamban majdnem felkiáltottam, de ezt megelőzve ráharaptam az ajkamra. Gerald simogatni kezdte az arcomat, ujjaival a mellbimbómmal játszott, és csókot nyomott az ajkamra. – Lélegezz mélyeket…
- Oh… - sóhajtottam. Belekapaszkodtam a vállába, és teljesen magamra húztam, lábaimat még jobban szétterpesztettem, és így hamarabb megszűnt a fájdalmam. Mozogni kezdett bennem, lassan és óvatosan, mire ajkait kerestem az enyéimmel, és megcsókoltam.
- Fáj még? – kérdezte suttogva, mire egy „nem”-re emlékeztető sóhajt hallattam.
- Gerald… Kérlek… mozogj gyorsabban – kértem átölelve a nyakát.
- De akkor hamar elvesztem az eszem – mondta átfogva a derekam alatt.
- Nem baj – mondtam lehunyva a szemem, és a csípőmet a lehető leggyorsabban előremozdítottam, és szinte sikoltva nyögtem fel. Felvette a ritmusomat, és az őrületes tempóban megfeledkezve magamról olyan nagyokat nyögtem, hogy hallottam a saját visszhangomat a szobában. Ezekben a pillanatokban úgy éreztem, hogy teljessé válok általa, olyan boldog voltam, hogy szinte már eszemet vesztettem boldogságomban. Gerald nem kímélt, és ezzel egyre közelebb vezetett a beteljesedéshez, míg végül a nevét nyögve élveztem el, ő pedig belém.
Ha ő nem vett volna meg akkor, nem is tudom, talán valaki máshoz kerültem volna, aki nem kényeztet el ennyire, és nem szeretne ennyire, ahogy Gerald és Michael teszi. Én, az utcagyerek, a cicus…
- Szerencsés vagyok veletek – fejeztem be hangosan a mondatomat Gerald fülébe lihegve.
- Mi vagyunk szerencsések veled. Én legalább is úgy érzem – mondta mosolyogva, és elkezdett volna kihúzódni belőlem, de én magamhoz szorítottam.
- Még ne… - mondtam, mire fejét a nyakhajlatomba hajtotta, és csókolgatni kezdte a nyakamat. Innentől kezdve pedig minden elsötétült előttem.
Gerald finom csókokkal ébresztgetett. Mikor kinyitottam a szememet, aggódó arcát pillantottam meg, válláról lecsúszott a köntös, miközben engem nézett.
- Megijesztettél – mondta nyugodt hangon, ellentmondva az állításának. – Elájultál…
- Igen? – nyöszörögtem, majd lesütöttem a szemem. – Bocsánat…
- Lényeg, hogy nem lett semmi komolyabb bajod – mosolygott rám. – Kérsz valamit enni, vagy inni? Tényleg megijedtem, majdnem szóltam Michaelnek is!
- Igen? Pedig nem lett volna szükséges – elpirultam kissé. – Nem kérek semmit, Gerald… de… eljössz velem zuhanyozni?
- Persze – válaszolta, és elindultunk a fürdőszoba felé. Éreztem magamon a pillantását, a szívem hevesen dobogott, miközben fokozatosan beugrottak a tegnap este képei. Mikor beléptem a tágas fülkébe, ő is belépett utánam, és kellemesen meleg vizet nyitott meg. Lesütöttem a szemem, miközben elejétől kezdve egészen az elájulásomig végigjátszódott előttem teljes valójában az egész, és éreztem, hogy kezdek megkeményedni az emlékek hatására. Felnéztem rá, miközben ő a szappanért és a szivacsért nyúlt, majd elkezdte mosni a mellkasomat. Látszólag még nem vette észre az erekciómat, de mikor hozzádörgöltem magam, nyilvánvalóvá vált számára, és felkuncogott.
- Ne kuncogj… - szóltam rá elvörösödve, majd kezembe vettem a kissé meredt férfiasságát, és kényeztetni kezdtem. Felsóhajtott, s közben nem hagyta abba a mellkasom dörzsölgetését, a mellbimbómat masszírozta a szivaccsal, ami ezáltal hamar hegyessé vált. Az ajka felé hajoltam egy csókért, Gerald keze pedig a hátamra siklott, majd a gerincemen végighaladva leért a fenekemhez és azt kezdte el dörzsölgetni. Halkan a csókba nyögtem, abbahagytam a kényeztetését, és háttal fordultam neki.
- Biztos, hogy szeretnéd? – kérdezte a fülembe suttogva. – Nem szeretném, hogy megint elájulj, Clarence.
- Nem… Nem fogok – nyeltem egyet, miközben Gerald a férfiasságomhoz nyúlt és simogatni kezdte. Széjjelebb tártam a lábaimat, mire Gerald egy ujjával belém hatolt. Felnyögtem, majd a második ujjánál ismét, és az ujjaival ellentétes irányban kezdtem el mozgatni a csípőmet. Elpirulva és zihálva pillantottam hátra, mire elmosolyodott, csókot nyomott az ajkamra, és hozzám simulva belém hatolt. A nevét nyögtem, hátamat behomorítottam, miközben a csípőmet hátranyomtam, és vártam, hogy mozogni kezdjen. Hamarosan éreztem az első lökést, ami annyira hirtelen jött, hogy egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok. Élvezettől sikító hangom aztán fokozatosan Gerald nyögéseivel vegyült, mígnem elélveztünk. Lihegtem, lábaim remegtek, és földre esésemben az gátolt meg, hogy Gerald szorosan tartott, miután kicsúszott belőlem. Mikor úgy éreztem, hogy biztosabb lábakon tudok megállni, felé fordultam és mély csókot kezdeményeztem.
- Clarence – mormolta, miközben a hátamat simogatta. – Túl csábító vagy…
- És az baj? – kérdeztem elvörösödve halkan, miközben ráhajtottam a fejem a mellkasára. Éreztem, ahogy a fejét ingatja, így hát nyugodtan felsóhajtottam.
Miután lemostuk magunkat és egymást, Gerald egy szál törölközőben lement ennivalót készíteni, én inkább ruhát kerestem a szekrényben. Miközben nadrágot kerestem, megtaláltam azt a cicafület, amit Geralddal vettünk az első vásárlásunkkor. Elmosolyodtam, majd visszatettem a helyére, arra gondolva, hogy mikor Michael hazajön, ebben fogom várni. Egy kényelmes térdnadrágban és egy felsőben lépkedtem le, majd leültem a szokásos helyemre, miközben néztem, hogy Gerald egy tányért vesz elő és abban tálalja a reggelit.
- Michael ma fog hazajönni, ha jól tudom – szólalt meg.
- Nem holnap reggel? – kérdeztem csodálkozva.
- Nem, tegnap azért is hívott, hogy megmondja, hogy ma este olyan nyolc-kilenc körül érkezik, és azt kérte, hogy menjünk ki érte.
- Rendben – mondtam elmosolyodva. Gerald elém tette az ennivalót, én pedig megköszöntem, majd maga elé is letette a másik tányért, és csöndben elkezdtünk enni.
Az egész nap izgalommal teli várakozással telt el, fél nyolckor már alig bírtam nyugton maradni, kimentem a kertbe és megkerültem a házat, majd vissza. Nyolckor csöngött a telefon.
- Halló? – vettem fel vidáman.
- Te vagy az, Clarence? Vidámnak tűnik a hangod – kuncogott.
- Mikor jössz? – kérdeztem türelmetlenül, mire éreztem, hogy a telefonba mosolyog.
- Szólj Geraldnak, hogy elindulhattok a repülőtérre, mert húsz percen belül ott leszek – mondta. Sikerült visszatartanom egy nyikkanást, és mondtam, hogy azonnal szólok neki, aztán letettem a telefont. Felsiettem Geraldhoz, aki épp egy könyvet olvasott, és elmondtam neki Michael üzenetét.
- Remek. Akkor szólj, ha készen vagy, és mehetünk – mondta felvillanyozódva, mire én elővettem a cicafület a szekrényből, és a fejemre tettem, majd úgy táncoltam le a lépcsőn, és már csak az előszobában álltam meg, hogy felvegyem a cipőmet.
- Ebben az aranyos fülecskében jössz? – kérdezte elvigyorodva Gerald.
- Igen – néztem rá félénken. – Valami baj van vele?
- Dehogy, nagyon… szexi – mondta, miközben egy csókot nyomott az ajkamra, és ő is felhúzta a cipőjét. – Indulhatunk?
- Igen! – vágtam rá, majd beszálltunk az autóba és elindultunk a repülőtérre.
Gerald az úton minden tízedik percben tett valami zavarba ejtő megjegyzést a füleimre, míg végül egy piros lámpánál úgy döntöttem, hogy átmászom a hátsó ülésre, de tervemet meghiúsította azzal, hogy a nadrágom derekát megfogva a saját ölébe húzott, és mivel addigra zöld lett a lámpa, nem volt lehetőségem arrébb mászni.
- Nem tudsz tőlem vezetni! – jelentettem ki felháborodva, de ő erősen tartotta a derekamat, és a vállam fölött előre nézve hajtott tovább az autópályán. – És mi van, ha rendőrök meglátnak? Ez illegális, nem?
- Dehogynem. De hidd el, ebben az autóban már sok minden történt, ami illegális – mosolygott perverzen, mire fülig vörösödtem és inkább az utat néztem előttünk. Mikor az autópályáról lekanyarodtunk, ismét piros volt a lámpa, Gerald végre elengedett, és így visszaülhettem az anyósülésre, majd öt perc múlva már a repülőtéren voltunk. Gerald szállt ki elsőnek, Michael azonnal felháborodva jelezte késésünket.
- Késtetek öt és fél percet! Majdnem ellopták az egyik bőröndömet!
- De nem lopták el – mondta oda sem figyelve, és kinyitotta nekem az ajtót. – Legyen vigaszdíj, hogy Clarence is velem jött.
- Szia! – mosolyodtam el vidáman, mire elvigyorodott.
- Milyen kellemes meglepetés! Egy ilyen fülecskének ki tudna ellenállni? – mondta, mire elvörösödve néztem rá.
- Ne mondj ilyeneket nyilvánosan…
- Én mondtam – szólalt meg Gerald elégedetten.
- Látszik, hogy testvérek vagytok… - mondta durcáskodva, mire Michaeltől kaptam egy puszit a homlokomra, és betette a csomagtartóba a két bőröndjét.
- Indulhatunk haza? – kérdezte Gerald.
- Persze – mondta, és engem karon fogva behúzott a hátsó ülésre, Gerald pedig visszaült a kormány elé. A visszafelé úton Michaeltől egyfolytában csak azt hallottam, hogy mennyire jól állnak nekem a szürke cicafülek, és hogy mennyire vágygerjesztő vagyok benne.
- Várj… - védekeztem, miközben csókjaival halmozott el, és a nadrágomba nyúlt. Gerald csak egy pillanatra nézett ránk a visszapillantó tükörből, majd elmosolyodva inkább az útra figyelt, és éreztem, hogy kicsit lassít az autóval.
- Van egy olyan érzésem, hogy egyesek mindenfelől elkényeztettek – kuncogott, és megszorította a férfiasságomat, mire felnyögtem. – Féltékeny vagyok.
- Michael… - suttogtam halkan, miközben a háttámlát megfogva hunytam be a szemem.
- Szeretnéd, hogy én is elkényeztesselek, hm? – vigyorgott, mire szégyenteljes pillantással néztem rá.
- De az autó… Gerald… Ne itt… - nyökögtem, mire csókot nyomott a számra.
- Akkor majd ha hazaértünk – mondta elmosolyodva, és kivette a kezét a nadrágomból. Csalódottan nyögtem fel, majd ugyanígy néztem fel rá.
- Michael, annyira szadista tudsz lenni – mondta Gerald, bár nem tudtam, hogy milyen arckifejezést vág, de nem akartam most ránézni.
- Ő akarta – vigyorgott Michael, és hátradőlt az ülésnek. Öt perc csendben telt el az útból, bár láttam, hogy Gerald néha rám pillant, hátha teszek valamit. Michael csukott szemmel ült, de biztos voltam benne, hogy ennyi idő alatt nem aludhatott el. Mélyet sóhajtottam, és elpirulva álltam négykézlábra, majd kicipzáraztam Michael nadrágját, és finoman lehúztam az alsóját. Bár nem mozdult, a szemét sem nyitotta ki, de éreztem, ahogy a levegője egy pillanatra bennragad, majd felsóhajt, mikor ajkammal a férfiasságához érek. Lágyan cirógattam, mire hamar megkeményedett, aztán bevettem a számba, és lassan kényeztetni kezdtem.
- Ah… Clarence – sóhajtott felnyögve, és beletúrt a hajamba. Gerald elmosolyodott, és tovább vezetett, mintha nem is venné észre a tevékenységünket. Mielőtt Michael elélvezhetett volna, felemeltem róla a fejemet és egy bátortalan csókot nyomtam az ajkára.
- Ne kínozz többet, mert visszaadom – mondtam halkan, enyhén elmosolyodva, és előremásztam az anyósülésre, hogy Michael semmiképpen ne tudjon visszarántani magához.
- Ezt megkaptad – nevetett fel kárörvendően Gerald, majd behajtott a kapun.
- Az a rossz hírem van, hogy hamar meg fogod bánni te ezt még… - suttogott a fülembe, és bár nem kételkedtem benne, hogy így lesz, valahogy mégis mentegetőzésnek hallatszódott, én pedig felkuncogtam.
- Beszállok! – vigyorgott Gerald, és ettől kezdve valóban úgy éreztem, hogy veszélyben vagyok…
Még le sem állt teljesen az autó, már ki is pattantam belőle, és egészen az ajtóig futottam, ami be volt zárva, így aztán kulcs hiányában nem jutottam tovább. Gerald diadalittasan battyogott felém, Michael viszont úgy nézett rám, mint egy ragadozó az áldozatára, és kezdtem beleélni magam a szerepbe. Gerald kinyitotta az ajtót, én pedig lassan behátráltam előlük, majd hirtelen futásnak eredtem, és meg sem álltam a szobámig, aminek az ajtaján belépve próbáltam valahogy kizárni őket, de nem voltam elég gyors, hogy kitaláljak valamit a kulcs nélküli ajtó bezárására, így aztán megfagyva vártam, hogy belépjenek az ajtón. Michael lépett be először, én pedig bizonytalanul lépkedtem hátrébb, és vártam, hogy mikor esik nekem. Nem kellett túl sokat várnom rá, mikor már a lábamnál éreztem az ágy szélét, ott termett előttem, és ledöntött rá.
- Nem foglak kímélni – vigyorodott el, mire ijedten kapkodtam a levegőt és igyekeztem minél távolabb kerülni tőle, de csak azt értem el vele, hogy az ágy közepére érve Michael megálljt parancsolt a kezeivel, amik halk puffanással érkeztek le mellém, majd hevesen megcsókolt.
- Nhh… - közbe akartam volna szólni, hogy ne, de gyors nyelve az összes levegőt elkanalazta előlem, és ösztönzött engem is, hogy vegyem fel a tempóját. Kezei kényszerítették a lábaimat, hogy húzzam fel őket, majd hirtelen nadrágon keresztül az ujjait belém döfte, mire összerezzentem és hangosan felnyögtem. Szemem sarkából láttam bejönni Geraldot, de mivel Michael ismét támadást mért rám, összeszorítottam a szemem és a karjaiba kapaszkodtam.
- Ne legyél ilyen kegyetlen vele – Gerald vélhetően mosolyoghatott. – Jogos volt, amit csinált.
- Nem érdekel – mondta teljesen nyugodt hangon. Éreztem, ahogy besüpped az ágy, mikor Gerald rámászik, és csak ekkor nyitottam ki a szemem. Gerald maga felé fordította a testvérét, és mélyen megcsókolta, miközben kigombolta a nadrágját, és lehúzta róla. A csók végeztével Michael kissé zavartan fordult vissza hozzám, és kihámozott a felsőmből. Próbáltam kicsúszni alóluk ismét, de Michael rám szólt. – Maradsz.
- Uhm… - nyeltem egy nagyot. A nyelvével kezdte körbejárni a felsőtestemet, és minél lejjebb haladt, annál nagyobb rándulást éreztem a gyomromban, s közben azt néztem, ahogy Michael egyre jobban bedől Geraldnak. Mikor Michael elért a férfiasságomhoz, azonnal teljesen a szájába fogadta, és kényeztetni kezdte, Gerald pedig a hátsóját kezdte el a nyelvével. Eltakartam volna a szemem, de Gerald mosolyogva parancsolt rám, hogy nézzem. Megfeledkezve magamról néztem Geraldot, nyögéseim egyre gyakrabban törtek ki az ajkaim közül, és már nagyon közel jártam, de Michael felemelkedett rólam, ezzel hatalmas hiányérzetet okozva.
- Ne… Michael… - ziháltam, mire elégedetten mosolyogva tolta belém az egyik ujját. Meg sem éreztem, önkívületben voltam, így aztán már csak azt vettem észre, hogy Gerald is abbahagyja a kényeztetést, és rám néz.
- Clarence – duruzsolta Michael, és felemelt, majd megfordított, én pedig készségesen tettem szét a lábaimat, és döntöttem hátra a csípőmet. Hirtelen belém hatolt, mire hangosan felnyögtem, aztán éreztem egy mélyebb lökést, és ebből tudtam, hogy Gerald is Michaelbe hatolt. Gerald kezdett el hamarabb mozogni, aminek az utóhatásait én is éreztem, majd Michael is rásegített az ő mozdulataival, én pedig minden egyes lökésnél megremegtem, és hangosan felnyögtem.
- Szeretlek… titeket… - nyögte Michael jól hallhatóan, és átkarolta a derekamat, hogy a lábaim nehogy kicsússzanak alólam. Fokozatosan gyorsult a tempónk, hallottam a saját és Michael hangját visszhangzani, és mellette Geraldét is. Végül sorban élveztünk el, először Michael belém, majd én, és végül Gerald. Összerogytam, már Michael karjai sem tudtak megtartani, így mikor kihelyezkedett belőlem, ő is egész testével lehuppant az ágyra, Gerald pedig liftező mellkassal nehézkesen a másik oldalamra dőlt. Forgott körülöttem a világ, kénytelen voltam egy kicsit behunyni a szemem, majd sokat pislogni, hogy a szemem visszanyerje a fókuszát, bár éreztem, hogy ismételten nem fog sokáig tartani, hogy be kelljen hunynom a szemem. Sejtésem beigazolódott, és pár pillanat múlva már magamról megfeledkezve aludtam el mellettük. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
