4. fejezet
Reggel mindkét oldalamról mozgolódást éreztem, mire halkan felmordultam és fejemet a párnámba temetve próbáltam nem figyelembe venni és tovább aludni a hasamon fekve. Hirtelen éreztem, ahogy két kéz a baloldalamon végighaladva masszíroz, míg jobb oldalról egy meleg nyelv végignyalt a nyakam mentén, arrébb söpörve a hajamat.
- Mmm… - adtam ki elnyúlva egy nyöszörgésfélét, miközben éreztem, hogy a két kézhez még egy csatlakozik, ám ez nem masszíroz, hanem bizsergetve a bőrömet haladt végig rajta fel és le.
- Hát nem aranyos? – hallottam némi suttogást.
- De, rendkívül… - hallatszott a válasz, majd hirtelen valaki megharapta a fülem, mire az oldalamra fordultam és félálmomban felnyögtem. A bizsergető simogatást most már a hátamon és a mellkasomon is éreztem, és az utóbbi egyre lejjebb haladt, a testem pedig kezdett felforrósodni. Lassan körzött végig a hasamon, bizsergette a köldököm, majd finoman nyomkodni kezdte az alhasamat, és mikor a kemény férfiasságomhoz ért el a kéz, felugrott a szempillám és elvörösödve nyögtem fel. Előttem Gerald feküdt, és az ő keze foglalatoskodott merevségemmel, míg Michael a hátamat simogatta és masszírozta, miközben nekem dörgölte magát. Beharaptam az ajkamat és zavaromban halkan felnyögtem, miközben igyekeztem kerülni Gerald tekintetét, miközben azon gondolkoztam, hogy melyiket válasszam a „még” és az „állj” közül.
- Ah… huh… - nyögtem fel, miközben a szempilláimat megrezegtetve hunytam le, és szégyenteljesen fújtam ki magamból a forró levegő oxigén nélküli tartalmát. – Ahh… még…
- Úgy látszik, pontosan jól tudja, hogy mit akar – mosolygott először Michaelre, majd rám, és adott egy hosszú csókot.
- Jó reggelt, Clarence – suttogta a fülembe Michael, érezhetően vigyorogva, majd végignyalt a fülemen, és finoman beleharapott. Hangosan felnyögtem, és hátralöktem a csípőmet, pont akkor, mikor Michael előre, és így még intenzívebben érezhettem a hátsómnál a kemény tagját. Gerald mosolyogva nézett ránk, és nem hagyta abba a kényeztetésemet, ám a saját keze megkereste a saját tagját és az enyémmel párhuzamosan kényeztette. Én már a végénél jártam, de vissza akartam tartani, meg akartam várni, hogy Gerald elélvezzen, ám mikor éreztem, hogy Michael forró folyadéka a fenekemre folyik, nem tudtam tovább visszatartani és én is elmentem. Gerald nem tudom, mikor, de hamarosan követett minket, majd mindkettőnket a karjaiba zárt és úgy feküdtünk még percekig.
- Milyen kár, hogy az ilyen reggelekről le fogok maradni a hétvégén – mondta Michael őszinte sajnálattal a hangjában. Felkaptam a fejem és kutakodóan néztem a szemeibe.
- Hová mész? – hangom kétségbeesettebb volt, mint gondoltam, de nem izgatott, csak az, hogy Michael elmegy valahová és nem látom egész hétvégén. – De hát holnap péntek…
- Michaelnek üzleti útra kell mennie sajnos – mondta Gerald.
- Muszáj elmenned rá? – kérdeztem, mire Michael elmosolyodott és csókot nyomott az ajkaimra.
- Igen, de nem fog sokáig tartani. Holnap reggel megyek, és vasárnap délután már itt leszek. Ne aggódj, észre sem fogod venni Gerald társaságában – kacsintott, mire elpirulva néztem félre. Éreztem, hogyha elmegy, akkor gyakorlatilag őrizet nélkül hagyja itt Geraldot és engem is, és úgy gondoltam, hogy elég rossz érzés lehet neki, hogy nem tudja, mi fog történni addig, míg ő nem lesz velünk. Igazából mindkettőnkre féltékeny lehetett, bár még mindig nem tudom, hogy szeret-e, vagy csak a testem megnyerő számára. Gondolkodásomból az szakított ki, hogy mindketten átöleltek engem és testüket szorosan az enyémhez préselték.
- Most viszont előttünk van az egész nap, szerintem használjuk ki – mondta Gerald perverzen elmosolyodva, én pedig félve és elpirulva néztem felváltva rájuk, de ők nem mondtak ennél többet. Michael a nyakamat harapdálta, miközben Gerald lekúszott a mellbimbómig és a szájába vette.
- De az előbb… ah – nyögtem bele a mondatomba, mikor Michael érzékeny pontot talált el a nyakamon. Kellemesen szívogatta, miközben ujjbegyével segített Geraldnak a másik mellbimbóm ingerlésében. – hnn… neh…
- Nem vagy elég meggyőző, az a helyzet – suttogta a fülembe Michael. – Nézd csak, pillanatok alatt kemény lettél – mondta, majd körülfogta a férfiasságomat, és a makkomat kezdte dörzsölgetni a kezével.
- Uhhh… Én nem is… - elvörösödve kezdtem el menekülni tőlük, eltoltam őket és négykézlábra állva próbáltam leszállni az ágyról, de Gerald megfogta a lábamat és széles terpeszbe állítva tartotta az ágyhoz. Michael oldalról kúszott be alám, és a szája egyből megtalálta a merevedésemet. Próbálkoztam visszafogni a hangomat, de ez nem igazán sikerült, főleg mikor Gerald nyelvét éreztem a hátsómnál. Egy hangos nyögés szakadt ki belőlem, miközben remegve próbáltam térden maradni. Intenzíven éreztem, ahogy Gerald nyelve becsúszik, és ezzel párhuzamban Michael tövig befogadta a tagomat, ennek eredményeképpen ismét elélveztem. A remegés lassan leállt, bár szerettem volna összecsuklani, de Gerald megfogta a derekamat és magához húzva felült velem. Kábultan döntöttem a mellkasának a fejemet, miközben zihálva hunytam le a szemem.
Mikor felébredtem, olyan délután négy óra lehetett. A szobában egyedül voltam, a takaróval vélhetően egyikőjük betakart, miután elaludtam, de mostanára már lecsúszott a derekamig, és az egyik sarka lecsúszott az ágy végéről. Nagyot nyújtózkodtam; úgy éreztem magam, mint aki soha nem aludt ilyen jót, pedig körülbelül öt óra hosszát aludhattam. Egymás után kétszer élveztem el, és ennyire kimerültem tőle… Pedig… nem az volt az első alkalom…
- Felébredtél? – nyitott be a szobába hirtelen Michael, mire az összes gondolatomat félretéve próbáltam koncentrálni a kérdésre, amit csak később fogott fel az agyam.
- Ja… igen – mondtam, mire bólintott.
- Jó. Gerald nem rég ment el dolgozni, és valamikor este körül jön. Ha már felöltöztél, megkérem James-t, hogy csináljon neked valami finomat – mondta, majd elment és becsukta az ajtót. Elmosolyodtam a kedves gesztuson egy pillanatra és elmentem zuhanyozni. Felfrissülten öltöztem fel, és lepattogtam a lépcsőn a konyhába, kis híján majdnem el is estem, de szerencsére ott volt egy asztal, amibe meg tudtam kapaszkodni. Dúdolva léptem be a konyha ajtaján, Michael már ott ült és nézte, ahogy élénken leülök mellé.
- Örülök, hogy jól vagy, Geralddal azt hittük egy darabig, hogy elájultál, egészen addig, míg szuszogni nem hallottunk – mondta, miközben csókot nyomott a homlokomra. – Igazán édesen alszol, bár ez már reggel is feltűnt.
- K… Köszönöm – pirultam el kissé megilletődötten. James jelent meg egy tál gőzölgő étellel a kezében.
- Jó reggelt, úrfi. Jó étvágyat – tette le elém a tálat.
- Nagyon szépen köszönöm! – néztem csillogó szemekkel a jól megtermett húsra. Kicsit megfújtam, majd gyorsan magamba tömtem az egészet. – Nagyon finom volt!
- Egészségedre. Szólj, ha esetleg éhes maradtál volna – mondta Michael, de én ingattam a fejemet, hogy nem kérek.
Estefelé elindultunk sétálni a közelben, miközben hallgattam, ahogy Michael mesél.
- Azt kérdezed, hogy mi különbözteti meg a mi kapcsolatunkat a többi testvéri kapcsolattól? – kérdezett vissza, én pedig félszegen bólintottam. – Tizenhat éves voltam, ő pedig tizenhét, tehát kb. hét-nyolc éve történt. Volt egy barátnője, akit rajta kívül senki nem szívlelt, kihasználta Geraldot, de ő nem vett róla tudomást, mert belé volt esve. Én részben féltékeny voltam, de részben láttam az igazságot, amit az ő szerelemtől elvakult szeme nem láthatott. Kínzóan hosszú ideig kellett elviselnem azt a lányt, és minél többet gondoltam arra, hogy nem Geraldnak való, hogy csak kihasználja, annál inkább arra is gondoltam, hogy Gerald csak az enyém. Ez fura, nem?
- Hát… nem annyira – mondtam halkan. – Mert féltetted a bátyádat…
- Nem csak ez. Igazából már az is irritált, ha csak megemlítette a nevét, vagy ha láttam egyedül, vagy akár másokkal sétálni. De nem szóltam egy szót sem, Gerald barátai amúgy is megmondták neki, hogy mit gondolnak a lányról, és tudom, hogy legkevésbé az hiányzott neki az, hogy az öccse is ilyesmiért rágja a fülét.
- Akkor… mit csináltál? – kérdeztem, miközben összehúztam a cipzárt a felsőmön a hideg fuvallat miatt.
- Imádkoztam, hogy rájön, hogy a lány egy hazug kis dög. Szerencsére erre mondjuk nem sokat kellett várnom, mert egyik napról a másikra szakítottak, bár még most sem tudom, hogy miért, azt viszont világosan láttam, hogy Gerald nagyon rossz állapotban van. Este odamentem hozzá, és erre egy furcsa dolgot kérdezett tőlem.
- Mit? – kérdeztem, miközben lefordultunk az utca sarkán és mentünk előre.
- Azt, hogy Mit gondolok most róla és a lányról. Visszakérdeztem, hogy őszintén akarja-e tudni, és elmondtam neki mindent. Mondtam, hogy én nem akartam szólni, de láttam. És mondtam neki, hogy nagyon szeretem – mondta. Egy kicsit megtorpant a mondatában, de nem szóltam közben, vártam a folytatást. Nagyon fura érzés töltött el, miközben ezt mesélte, alig tudtam elhinni, hogy ilyen bonyolult lehet valami, de hát az élet mindig okoz meglepetéseket. Michael folytatta, mintha nem is hagyott volna szünetet. – Éreztem, hogy tudja, hogy milyen értelemben értettem, és ez valamiért megnyugvással töltött el, de attól féltem, hogy hiába a testvérem, mégis másképp fog viselkedni velem.
- Mi történt? – kérdeztem kissé türelmetlenül, mire elmosolyodott és megállt, majd velem szembefordult.
- Megcsókolt – mondta mosolyogva, és közel hajolt hozzám. Hideg ajkai az enyéimhez értek, majd a nyelve is, mely utána befurakodott a számba és hosszú idő múlva húzódott csak vissza a saját helyére.
Szép történet – gondoltam magamban, de ezt nem mondtam ki hangosan, csupán elmosolyodtam és eltávolodtam tőle.
- Menjünk vissza, jó? Lehet, hogy már Gerald is hazaért. Vagy tudod, mit? Versenyezzünk!
- Úgy érted… fussunk? – kérdeztem, mire határozottan bólintott és elvigyorodott.
- Mi legyen, ha te nyersz?
- Hm… Mondjuk, teljesíted egy kívánságomat – mondtam kicsit gondolkozva.
- Jó. De ha én nyerek… - hatásszünetet tartott, és elég időt adott arra, hogy nagyjából kitaláljam, hogy mire gondol. – Akkor eljössz velem egy hétre a nyaralómba, és az összes figyelmedet rám szenteled.
- … De én…
- Na?
- Hát… jó, rendben – egyeztem bele elpirulva. Reménykedtem benne, hogy a tehetségem a futáshoz elegendő annyira, hogy megnyerjek egy versenyt Michaellel szemben.
- 1… 2… 3… Most! – és mint két nyúl, akit kiugrasztott a puska dördülése a bokorból, eszeveszetten futni kezdtünk a ház felé, bár ő előnyben volt egy kicsit, mivel ő számolt és tudta, mikor kell elindulni. Kicsit le voltam maradva tőle, de hamar behoztam, régebben nagyon sokat kellett futnom az életemért, és ez megtette a hatását. Már láttam a kaput, és éreztem, ahogy a fáradékonyság miatt lelassulok, de megtettem azt a plusz erőfeszítést, ami szinte már szétszaggatta a testemet, hogy nagyobb sebességre kapcsoljak, és ezáltal én érjek a kapuba először. Szinte botladozva lassítottam le, majd az ajtóhoz érve James fogott meg, hogy el ne essek.
- Köszönöm… - mondtam zihálva, majd sikerült visszanyernem az egyensúlyomat, és eddigre már Michael is odaért mellém.
- Történt valami, úrfi, hogy ennyire futniuk kellett?
- Semmi, James, csak versenyeztünk – mondta Michael, én pedig sűrűn bólogattam.
- Ahogy látom, Clarence úrfi nyert – mondta, mire büszkén bólintottam. Már kevésbé kapkodtam a levegőt, viszont amint levettem a cipőmet és beértem a konyhába, ledobtam magam egy székre és arcomat az asztalra tettem. Szememet behunyva pihegtem; nem sokkal később éreztem, ahogy valaki meleg levegőt lehel a hideg fülemre, mire a szívem hangosabban kezdett dobogni.
- Hallom, legyőzted Michaelt, ügyes vagy – duruzsolta a fülembe Gerald, és a fülem tövébe nyomott egy csókot.
- Nyuh… - mondtam pilledten, majd felemeltem a fejem és belenéztem a sötétkék szemeibe. Megcsókolt, majd leült mellém és fejét megtámasztotta a kezével az asztalon.
- Elmesélte neked azt a kamumesét, hogy hogyan vált a testvéremből a szeretőmmé? – vigyorodott el, mire értetlenkedő fejjel néztem rá.
- De hát…
- Ó, Gerald, miért kell lelőni a poént? – jött a konyhába Michael is, felső nélkül.
- Miért kell mindenkinek minden hülyeséget összezagyválnod? – kérdezett vissza Gerald.
- Én nem értem… - szóltam közbe.
- Nem volt semmiféle undok, kihasználós barátnőm – magyarázta Gerald. – Michael ezt mindig eljátssza, ha erről a témáról van szó, mivel kényes számára, hogy nem így történt.
- Gerald, legalább fogd be… - sértődött meg Michael.
- Nem, ha már belekezdtél a marhaságba, kötelességem, hogy elmondjam az igazságot.
- De akkor… Nem volt semmiféle barátnő? – kétségkívül becsapottnak éreztem magam.
- Nem.
- Akkor mi volt? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Elmesélem, ha akarod – bólintottam. – Igazából Michael csak tizennégy, én pedig tizenöt évesek voltunk, és szeszélyes kamaszkort éltünk meg, veszekedtünk, verekedtünk, folytonos verseny volt köztünk mindenféle szempontból. Karácsony előtt két nappal összevesztünk, még a karácsonyfát is majdnem felgyújtottuk, de szerencsére James ott volt, tehát ez nem történt meg. Viszont Jamest másnap haza is engedtük a családjához, mondva, hogy nem lesz semmi baj. Mikor eljött a karácsony, szitkozódtunk, sőt, cinikus megjegyzéseket tettünk egymásra, majd ilyen hangulatban odaadtuk az ajándékokat is – Michael előttem elvigyorodott és összenézett Gerald félig komoly, félig kedélyes arcával. – Kitalálod, hogy mit adott nekem?
- Nem tudom… - mondtam félénken, mire Michael vigyora kiszélesedett.
- Egy vibrátort – mondta Gerald a fejét fogva, én pedig elvörösödve, kitágult pupillákkal néztem rájuk. – Nem igazán tudtam, hogy most dühöngjek, nevessek, vagy egyszerűen csak hagyjam ott, de végül hozzávágtam az ajándékomat és dühöngve és nevetve egyszerre csaptam be magamra az ajtót – Michael vigyora hamar vigyorról kellemes mosollyá szelídült, és az asztalt kezdte bámulni.
- Később egyébként megbántam, hogy megvettem, több szempontból is – mondta. – Az egyik ezek közül az, hogy ő ezzel szemben egy nagyon drága karórát adott nekem – mondta, és megláttam a csuklóján az órát, amire ő maga is rápillantott. – A másik az, hogy egy évvel később karácsonykor felhasználta ellenem az ajándékot… - mondta elvigyorodva.
- Te tehetsz róla, Michael. Mindenesetre aznap este bejött hozzám – folytatta.
- Innentől már minden igaz, amit mondtam – szólt közbe Michael és hátradőlt a széken.
- De… miért mondtál mást? – kérdeztem pislogva.
- Hm… Jó kérdés. Kicsit túlságosan kínos az eredeti, ez meg olyan filmbeillő. Meg hát az eredeti verzióról eszembe jut a következő karácsony, amit Geraldnak köszönhetek – az utolsó szó élcelődővé vált, miközben szélesen mosolygott. Gerald nem szólt egy szót sem, csak az asztal felett áthajolva nyomott csókot Michaelnek, majd felállt a helyéről és elindult a lépcső felé.
- Én lezuhanyozok, és ezt tenném a helyetekben is, mivel másfél óra múlva lesz egy koncert, ami egész jónak ígérkezik… - mondta Gerald, mire egyből felugrottunk a székről és utána masíroztunk.
- Kik játszanak? – kérdezte Michael.
- Igazából nem tudom, de állítólag hamar elkelt minden jegy, és pótjegyeket kellett osztaniuk – mondta Gerald.
- Na jó, siessünk! Nehogy elkéssünk! – mondta felvillanyozva Michael, és felsietett az emeletre, mi pedig nyugodtabban követtük. – Imádom a meglepetéseket!
- Igazából két óra múlva kezdődik, de ezt neki nem kell tudnia, úgyis fél óra, míg odaérünk – mondta Gerald nekem, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- Vetkőzni! – mondta Michael parancsoló hangon, én meg csak néztem rá, hogy miért siet ennyire. Lassan lefejtettük magunkról a ruhát és a zuhanyzófülkébe mentünk mindhárman, bár elég nehézkesen fértünk el.
- Jobb lenne, ha lenyugodnál végre, Michael, oda fogunk érni, ne aggódj – mondta Gerald, miközben átkarolta öccse derekát és magához húzta. Szappant nyomtam a kezembe és elkezdtem vele bekenni a saját testemet, mire mindketten rám kezdtek figyelni. Először nem szándékosan csináltam, csak simán le szerettem volna zuhanyozni, de mikor áthatóan éreztem magamon a két tekintetet, már tudatosan kezdtem dörzsölni a mellkasomat, és laza mozdulattal görgettem végig az ujjaim többször a mellbimbómon, ami hamar megkeményedett; egyre inkább el kezdtem élvezni, ahogy figyelik a ténykedésemet. Nem néztem rájuk, és minden pillanatban megálltam, mikor a kezük felém mozdult, így aztán hamar megértették a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvet. Beharaptam az ajkamat, miközben lassan haladtam le a szappannal a saját testemen, és éreztem, hogy az adrenalin dübörögve tombol az ereimben – ezt triplán fokozta az, hogy Gerald és Michael néz.
- Nhh… - hagyta el az ajkamat egy halk nyögés, mikor a hasam aljához értem. Ahogy lepillantottam, nem csak a saját meredt tagomat láttam meg, hanem a mellette lévő másik kettőt is, melyekből csöpögött az elő váladék és érintetlenül meredtek előre. Közelebb húzódtam hozzájuk, és kezembe fogtam mind a hármat, majd kényeztetni kezdtem őket. Nagyon fura volt így, de annyira jó, hogy hamarosan már a csípőmet is meg kellett mozdítanom, hogy közelebb jussak az elélvezéshez. Gerald előbb ment el, mint mi ketten, majd én, és végül Michael is elélvezett. Közéjük férkőztem, és először Geraldhoz, majd Michaelhez hajoltam egy csókra.
- Tudod, mivel lehet gerjeszteni az embert – mondta megnyalva az ajkát Gerald, majd lemostuk egymást és bementünk a szobánkba. Michael hamar felöltözött, és átjött hozzánk, miközben ismét túlbuzgó igyekezettel próbált sietségre bírni minket, de mi szép nyugodtan öltöztünk fel. Rajtam egy mini farmernadrág volt, egy fekete ujjatlan felső, amint I like Devil felirat volt, és ehhez egy tornacipő. Michael megjegyezte, hogy milyen jól áll nekem a mini nadrág, mire én feszengve vörösödtem el, főleg, miután alaposan végigsimította a fenekem azon részét, ami nem volt eltakarva. Gerald egy hosszú, fekete nadrágban volt és egy kék ujjatlanban, Michael pedig egy narancssárga felsőben jelent meg és egy térdig érő nadrág volt rajta, aminek olyasmi színe volt, mint az enyémnek.
- Mehetünk? – kérdezte Michael, én pedig bólintottam, és elindultunk Gerald autójával a koncertre. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
